„Még most is fel tudom idézni a jeleneteket, úgy, mintha láttam volna” – Vak és gyengénlátó vendégeink beszámolója az audio-narrált előadásról

A 3 vak hölgy és a gyengénlátó úr véleménye:

Heni: „A narrátor szépen hangsúlyozott. Részletesen elmondta, hogy mi látható a színpadon, s teljesen át tudtam élni az előadást. Nagyon jónak tartottam, hogy voltunk az előadás előtt a manézsban, és kipróbálhattuk az eszközöket, mert így már tudtam, miről beszél Krisztina. A narráció teljesen más hatást váltott ki belőlem, mint ha a mellettem ülő mondta volna, hogy mi történik a porondon.”

Szilvia: “Számomra teljesen visszaadta a narráció a darab hangulatát. Élvezhető volt az elmondás alapján az előadás. Látványossá tette számomra a porondon történteket. Az is tetszett, hogy a narrátor együtt élt az előadással: ha a hangulat fokozódott, ő is erősebben fejezte ki a magát, a csöndesebb, komolyabb részeknél ő is csöndesebb volt. Ami nagyon tetszett még, hogy arról is beszélt nekünk, hogy az előadás közben – például a téglaadogatásnál – a nézők mit csinálnak, és így, mikor hozzánk ért a tégla, mi is részesei lehettünk az eseményeknek. Még most is fel tudom idézni a jeleneteket, úgy, mintha láttam volna.”

Laura: “Olyan jól mondta a narrátor a szöveget, hogy bele tudtuk képzelni magunkat az előadásba. Nagyon jól hangsúlyozott. Amikor az érzések erősebbek voltak, a narrátor is beleélte magát a szerepbe, és vitt magával minket. Jó volt, hogy bevontak minket is a nézői cselekményekbe. Például már tudtam a narráció alapján, hogy mindjárt odajönnek hozzánk, és »gyógyfüvet« szagoltatnak velünk.”

Norbert: “A látványt feldúsították a hallottak. Szinte többet tudtunk meg az előadásról, mint a látók.”

A látó kísérők és a színpadvezető véleménye:

Heni édesanyja: “A lányom felülhetett a trapézra az előnarrációnál, így tudta, hogy mit jelent, hogy például »felült a trapézra a szereplő«. Annyira jó ötletnek tartom a narrációs cirkuszt, hogy javaslom, minél jobban híreljék ezt a lehetőséget. Én is próbálom minden fórumon javasolni a cirkusz ilyen jellegű előadásait.”

Laura édesanyja: “A lányom napok óta az előadás varázslatában él. Jelenetekről beszél, mintha látta volna az előadást. Az előadás közben nagyokat kacagott, s gyakran már hamarabb tudta, hogy mi következik, mint a többi néző. Az ő boldogsága, amit átélt az előadás közben és azóta is, mindent felülír. S nem mellékes, hogy engem is mentesített a narrátor a narrációtól, nyugodtan tudtam figyelni az előadást. Na, meg nem is tudtam volna én ennyire sok mindent elmondani a lányomnak. Nagyon jó ötletnek tartom a narrációs cirkuszt. Szeretném, ha Szolnokon is létrejöhetne a színházi előadások narrálása.”

A színpadvezető: “Belehallgattam a narrációba. Hatalmas élmény volt nekem is, hogy a kellemes, kedves hangú narrátor együtt élt a darabbal. Minden információt megosztott velünk. Volt olyan rész, ahol még én is rácsodálkoztam, hogy arra a konkrét dologra nem is figyeltem fel. A mellettem ülő vak lány Ludas Matyi megverésekor könnyezett, annyira hitelesen elmesélte neki a narrátor, hogy mi történik, és hogyan, milyen eszközökkel hajtják végre Matyi büntetését. Gratulálok a cirkusznak az ötletért, és Krisztinának a remek, érzelemgazdag, kedves narrációért. Mindemellett Krisztina szeretetet sugárzó lénye is teljesen pozitívan hatott a “vakjaimra”. “