Tajvanról jelentjük! – Magyarok az OISTAT színháztechnikai világkiállításán – Vámos Zoltán levele a hazautazás után

Nagyon jól sikerült az utazás minden szempontból. Mind szakmailag, mind magánemberként. Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon hasznos volt. A sok fontos szakmai kapcsolat mellett sokat gondoltam Péternek [Fekete Péter – FNC] arra a gondolatára, amit Pécsen mondott. Ennek a díjnak az egyik fontos üzenete, hogy merjünk hinni önmagunkban. Merjük elhinni, hogy a világ e pici szegletében, alkothatunk ugyanolyan nagyot és fontosat, mint bárki a nagyvilágban.

S miért maradtunk még ott egy kicsit lélekben? Mert kiszakadva, belecsöppentünk egy olyan világba, ahol az emberség az utcán van a hétköznapokban. Ahol nem kell megkérni az embereket, hogy segítsenek, hanem ő jön oda, ha látja, hogy bizonytalan vagy. Ahol már sokszor szinte kellemetlenül éreztem magam a gipszes kezemmel, hogy mennyire előzékenyek voltak.

Amikor megérkeztünk haza, Egyed Zoli azt mondta viccesen: „Már nem ugyanaz az ember vagyok, mint aki elment.” Talán nem is vicc, s talán azért nevettünk ezen, mert tudjuk, hogy egy kicsit tényleg így van.

Az, hogy kik és hogyan dolgozunk együtt, részben a lehetőségek adják, de nagyobb részt a bennünk, a közös megtapasztaláskor kialakuló szakmai és emberi attitűdök. Egy ilyen szakmai siker, egy ilyen utazás sokat segít a további munkánkban, emberi kapcsolatainkban is. Főleg, ha a kollégám, akivel utazhatok, inkább a barátom, mint a munkatársam. Az utazás végére biztosan, és remélem, hogy ő is így gondolja 🙂 .

Köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette számunkra az utazást, és segített ebben.

vz