Tudtad-e? – Jakutföld, a fagy országa

Az 1922. április 27-én alapított Jakutföld, hivatalosan Szaha Köztársaság az Oroszországi Föderáció egyik alkotórésze, a világ legnagyobb, önálló államisággal nem rendelkező közigazgatási egysége. A 3 103 200 négyzetkilométeres területen élő, körülbelül 964 ezer lakos történelme viszont jóval régebbre nyúlik vissza. Az északról a Laptyev- és a Kelet-szibériai-tenger, valamint az északi Jeges-tenger határolta területet a mongol és türk népek keveredéséből létrejött jakutok lakják legnagyobb számban (45,54%) akik a török nyelvek családjába tartozó szaha nyelvet beszélik. Még a 13. században Közép-Ázsiából vándoroltak északra – ennek köszönhető külső megjelenésükben a mongoloid jelleg – és miután legyőzték a helyi őslakosokat letelepedtek a ma már három időzónában és négy földrajzi zónában elhelyezkedő, folyó és álló vizekben gazdag Jakutföldön, melynek nagy részét jég és tűlevelű erdőkből álló tajga teszi ki.

A jakutok embert próbáló időjárási viszonyok között élnek, ugyanis az akár kilenc hónapig tartó, sötétségbe burkolózó tél és a rövid nyár között akár 76 fokos hőmérsékletkülönbség is lehet, télen a legalacsonyabb hőmérséklet elérheti a mínusz 67 Celsius-fokot.

Vallásukat tekintve az orosz ortodox kereszténységet követik, de sokan közülük a mai napig ápolják sámánisztikus világképük gyökereit. A jakutok híven őrzik kultúrájukat, amibe beletartozik a népviselet, a tánc, a népzene vagy az olonho, ami az epikus hagyományok összességét és konkrét alkotásokat is jelöl. A népi énekesek, a regösök (olonhusztok) által előadott költemények általában tíz-tizenötezer verssorból állnak. Értéküket elismerve az UNESCO 2008-ban az emberiség szellemi kulturális örökségébe sorolta.

A mezőgazdasággal először az Orosz Birodalomból száműzött csoportok kezdtek el foglalkozni a 19. század végén. Bár manapság a többség városokban és falvakban él, többen fittyet hányva a modernizációra, őseikhez hasonlóan jurtákban élnek és nomád állattartással foglalkoznak. Az északon élők rénszarvascsordákat hajtanak, a délebbre élők pedig lovakat és szarvasmarhákat tenyésztenek, de jelentős a halászatból és a szőrmekereskedelemből élők, valamint a mamut csontokkal kereskedők aránya is.

Bár Jakutföld az örök télről és érintetlen vadonjairól ismert, kulturális szempontból nem tekinthető elmaradott területnek, ugyanis értékes és sokszínű hagyományaik ápolása mellett, modern tudományokat is tanulhatnak az ott élők. Például a közigazgatási egység fővárosában, az 1632-ben cölöpvárból és a körülötte álló fa palánkkal megerősített lakóházakból kialakult, mára jórészt betonból épült, a Léna folyó partján álló Jakutszkban, ahol több felsőoktatási intézmény várja a tudásra éhes elméket.

Erről a szélsőségekkel teli, de mégis gyönyörű vidékről hozzák el a jakut artistaművészek sajátos, mesékkel, izgalmakkal és szépséggel átitatott kultúrájukat, amit a cirkuszművészet segítségével először mutatnak be Magyarországon, a Fővárosi Nagycirkusz porondján. Kiemelkedő cirkuszművészeti tudásuk mellett egy világszínvonalú előadásban, különleges kosztümökben és zenékkel jelenítik meg az örök tél csodáit egy hamisítatlan karácsonyi műsorban.

Szekáry Zsuzsanna