Tudtad-e? – Jakutföld, a mesék világa

A mongol, török és ősi szibériai népek keveredéséből létrejött jakut (vagy, ahogy magukat hívják szaha) nép a 9. és a 13. század között vándorolt északra Dél-Szibériából, ahonnan nem csak mongoloid külső megjelenésüket, de kultúrájukat és a török nyelvek családjába tartozó szaha nyelvüket is magukkal hozták. Jakutföld, hivatalosan Szaha Köztársaság, az Oroszországi Föderáció egyik alkotórésze, a világ legnagyobb, önálló államisággal nem rendelkező közigazgatási egysége. A 3. 103 200 négyzetkilométeres területen körülbelül 964 ezer lakos él extrém időjárási körülmények között. Az akár kilenc hónapig tartó, sötétségbe burkolózó tél és a rövid nyár között akár 90 fokos hőmérsékletkülönbség is lehet, télen a legalacsonyabb hőmérséklet elérheti a mínusz 67 Celsius-fokot.

Mivel is tölthetné az ember az idejét a hosszúra nyúlt sötétségben, mint meséléssel, énekmondással? A jakut énekmondók akár három nap és három éjjel is énekelhették hosszú epikus énekeiket. Ezeket a hősénekeket olonho-nak nevezték, és egész Jakutiában elterjedtek voltak. Hasonló énekeket Szibéria más népeinél, illetve Közép- és Belső-Ázsia mongol és török népeinél is ismerünk.

Az olonhokat olonhusztok, vagyis különleges képességekkel megáldott énekesek adják elő zenei kíséret nélkül, a különböző szereplőket más-más hangszínnel festik le. Járatosnak kell lenniük a színészi képességekben, az éneklésben, de emellett jó szónoknak kell lenniük és tudniuk kell improvizálni is, hiszen az olonhok általuk válnak egyre hosszabbakká, amik általában 10-15 ezer verssorból állnak. A legismertebb olonho a híres jakut író és politikus, Platon Alekszejevics Ojunszkij által lejegyzett és összeállított A villámgyors Nyurgun Bootur 36 ezer verssorból áll. Magyar nyelven is olvasható egy olonho (A magányos férfi) Kőhalmi Katalin fordításában.

A jakutok mindmáig ápolják sámánisztikus világképüket. Ez a világ az olonhokban is visszatükröződik. A több nép hitvilágában – például magyar, germán, skandináv – megjelenő, a világmindenség közepén álló Világfa három világot ér át, a Felső-világot, a Középső-világot és az Alsó-világot. A Felső-világban az istenek és különböző mágikus teremtmények, szellemek élnek, a Középső-világ az emberek lakhelye, az Alsó-világban pedig az ellenséges, gonosz teremtmények élnek.

Az olonhok fő témája az emberek, a védelmező istenek (ajyylar) és az ördögi szörnyek (abaahylar) közötti harc. Az ajyy-kat rendszerint csodálatos erejű emberi hősök segítik harcaik során. A bonyolult történetek általában azzal kezdődnek, hogy a gonosz lények betörnek az emberek világába, ahol erőszakoskodnak az asszonyokkal, gyilkolnak, elhajtják a haszonállatokat, és elhurcolják az embereket a saját világukba. Ekkor lép színre az emberek közül való főhős, aki rengeteg harc, ármány és próbatétel után végül győzelmet arat.

Bár a huszadik század elején még számos énekes volt Jakutiában, akik szórakoztatás és tanulás céljából akár több éjszakán át adtak elő egy-egy hőséneket, azonban az 1980-as évekre jelentősen megcsappant e hagyományos műfaj előadóinak száma. A peresztrojka óta egyre növekszik az érdeklődés az olonho iránt. Jakutia határozott lépéseket tesz kulturális örökségének megőrzése érdekében. Ennek köszönhetően 2008-ban az UNESCO az olonhot az emberiség szellemi kulturális örökségébe sorolta. Ma pedig szinte minden iskolában kötelező tananyag az olonho ismerete, a fiatalok számára pedig országos olonho éneklési versenyeket rendeznek.

Szekáry Zsuzsanna

Lektorálta: Mészáros Csaba néprajzkutató