Tüzes folklór a Fővárosi Nagycirkuszban – interjú Moussa Ahmeddel

Moussa Ahmed táncművész, koreográfus, útkereső néptáncos. Kisgyermekként előbb taekwondozott, majd már első osztályosként az első néptáncóra után elhatározta, hogy ezt a pályát választja. Koreográfiáinak a minőség és a szórakoztatás mellett mindig a kultúránk népszerűsítése is a célja. Emellett azt is szem előtt tartja, hogy az érthető és fogyasztható legyen mindenki, de legfőképpen a fiatalok számára, valamint betekintést nyújtson abba is, hogy mi a magyarság, a magyar kultúra és a magyar zene.

2008-ban megalapította a gödöllői Fricska Táncegyüttest, amellyel autentikus magyar néptáncot adnak elő modern köntösben. 2012-től a Gödöllői Táncegyüttes, mai nevén Urban Verbunk művészeti vezetője, ahol napi szinten oktat néptáncot. 2014-ben két táncos társával felállított egy gyorsasági Guinness világrekordot: két perc alatt felváltva 3937 koppintást és csapást produkáltak, valamint született egy egyéni rekordja is, amellyel a leggyorsabb magyar néptáncossá vált: egy másodperc alatt 41 leütést végzett, amelyre közel egy éven át, napi hét órát gyakorolt. Moussa Ahmedet kiemelkedő munkájáért 2017-ben Junior Prima-díjjal tüntették ki, de ő úgy gondolja, hogy a díj nem egy kitüntetés, hanem felelősség és feladat, aminek meg kell felelni.

Hogy érzed magad a Fővárosi Nagycirkuszban? Milyen táncelemeket láthat a közönség a Főnix – Tűzcirkusz című előadásban és honnan merítettél inspirációt a koreográfiákhoz?

Nagyon megtisztelő egy ilyen nagy múltú intézményhez, mint a Fővárosi Nagycirkusz, és a világhírű Rippel Brothers csapatához tartozni. Mint koreográfus, alapvetőnek tartottam azt, hogy attól lehetünk különlegesebbek, és a világon egy produkció is attól lehet egzotikus, ha a saját kultúránk mozgáskincséből alkotok. Ezáltal nemzeti örökségünk még több emberhez eljuthat és egy picivel még színesebbé tudjuk varázsolni a cirkusz világát úgy, hogy a cirkuszművészet mellé csatlakozva egy igazi összművészeti alkotást hozzunk létre.

A Főnix – Tűzcirkusz előadás központi témája a tűz, mint őselem köré épül, ezért a tánckarnak is mindenképpen tüzes mozgásokat kell bemutatnia. Hiszek abban, ha valami régi, de kellőképpen vigyázunk rá, annak az ereje megsokszorozódik. Ha valami ősi, törzsi dologra gondolunk, akkor az a folklór. Ebből születtek az inspirációk, de a koreográfiáknak mindig valami témához –szélhez, halálkerék számhoz, bűvész trükkhöz – kellett kapcsolódniuk.

Az előadást közel háromhetes, intenzív próbaidőszak előzte meg, a táncosok napi 10-12 órát próbáltak, aminek köszönhetően komoly fizikai megterhelésnek voltak kitéve. Elvárom a táncosoktól, hogy egy produkció után el legyenek fáradva, mert a hozzáadott emberi érték és teljesítmény átjön a nézőknek. Mindig azt kérem a táncosaimtól, hogy olyan temperamentummal és odaadással táncoljanak, mintha akkor táncolnának életükben utoljára. Nagyon fontos, hogy minden alkalommal beleadjanak apait-anyait, nem törődve azzal, hogy még aznap több előadás is lesz. Büszke vagyok a Fővárosi Nagycirkusz tánckarára, mert mindent, amit kértem tőlük maradéktalanul abszolváltak, ezért nemcsak a pirotechnikai elemektől, a zenétől és a fényektől, de a tánctól is tüzes a Főnix – Tűzcirkusz.

Mi a véleményed a műsorról? Miért tartod fontosnak, hogy égjen az emberekben a belső tűz?

Zenészek, táncosok, tűzzsonglőrök, magasszintű artista számok és nagyon komoly pirotechnikai eszközök jellemzik az előadást, ezáltal egy innovatív, összművészeti produkció született meg. Nagyon fontos, hogy az emberekben égjen a belső tűz, ahogy az is fontos, hogy az emberek életében legyenek hétköznapi hősök és példaképek. Azok az előadók, akik fellépnek a Fővárosi Nagycirkuszban, példaként állhatnak előttünk, mert a cirkusz nemcsak szórakoztat és elkápráztat, hanem tanít is. Olyan koncentrációval, erőfeszítéssel és alázattal adják elő a produkcióikat a művészek, hogy úgy gondolom, mindannyiunk életében motivációs erővel bírnak. Véleményem szerint ez a műsor nem csak Magyarországon, hanem a világ más pontjain is megállná a helyét.

Szekáry Zsuzsanna