Valódi világszám a Nagycirkuszban!

Telt házzal, állva köszöntötte a Fővárosi Nagycirkusz Circussimo! (Cirkusz a javából) keddi előadásának közönsége az orosz Szkokov csoportot, amelynek tagjai Szocsiban – az artisták egyik legnagyobb világversenyén – a „Felhők fölött” című programjukkal elnyerték a cirkuszművészet Oscar-díját.

A csoportban dolgozó nyolc hölgy alig egy éve kezdte meg a közös munkát, amelynek érdekessége, hogy közülük senkinek sem volt artista előképzettsége, mindannyian a sport világából érkeztek, korábban sportakrobaták, tornászok voltak.

Alexander Skokov, a lányok edzője, egyenként választotta ki őket. Városról-városra járt, tehetségesebbnél tehetségesebb sportolókkal konzultált, választása még is erre a nyolc lányra esett.

Miért pont rájuk?

„Mi mindannyian szerelmesei vagyunk a munkáknak, azért bármit megtennénk. A sport és a cirkusz között az a különbség, hogy ez utóbbit csak saját magunkért csináljuk.”- árulta el a csoport 21 éves tagja, Alyona.

Sport, cirkusz, diploma. A fiatal artisták mindeközben egyetemre járnak. Akad közöttük, aki sport-tudományból államvizsgázik nemsokára, van, aki agrártudományt tanul és öt nyelven beszél, az egyik lányról pedig kiderült, hogy sommelier-nek készül. Tudatosan építik tehát az életüket. Tudják, nem csinálhatják örökké immár Oscar díjas hintaszámukat, így – bár mindannyian a cirkusz közelében szeretnének maradni – fel kell készülniük a „civil” munkára is.

Az előadást nézve az ember nem csak a lélegzetelállító szaltókban gyönyörködik, de a zene, a tánc, a színház, az érzelmek kusza miliője is elvarázsolja.

„A produkciónk a Felhők felett nevet kapta. A manézsban nem artistaként jelenünk meg, hanem lélekként. Minden lánynak megvan a saját története, a saját karaktere, fájdalom, szenvedés, szenvedély, földi dolgok. Amikor a levegőbe ugrunk, egyre közelebb és közelebb kerülünk a felhőkhöz, ahol már mindez nem számít. Megtapasztaljuk az élet örök lényegét, ami nem más, mint a szeretet. Ez az egyetlen érzés, ami minden másban fellelhető. Szeretet lehet a haragban, a féltékenységben, a gyűlöletben, a szenvedélyben. És ha a publikum hazafelé menve ezen egy kicsit is elgondolkozik, az már nekünk elég.”- kacsint rám a csoport csak látszólag szigorú névadója Alexander Skokov. Aztán otthagy a manézs szélén. A csoport tagjai az előadás után is próbálnak, nincs fájdalom, nincs szenvedés, csak szeretet van. A szakma szeretete. Ami nélkül nem lehet eljutni a felhők fölé.

Juhász Violetta

[widgetkit id=”70″]