Zajos siker a Tanulj cirkuszt! programmal  

Nagy a jövés-menés az Óbudai Waldorf Iskola tornatermében, az izgatott diákok nagy elánnal készülnek az esti bemutatóra. Még egy utolsó próba a cirkuszi rekvizitekkel, apró technikai megbeszélések, majd miután zsúfolásig megtelik a tornaterem, egy teljesen más világba, a cirkuszművészet csillogó világába csöppenünk. Csupa ellentét, humoros párbeszédek és kiszólások, élő zene, valamint megannyi cirkuszi zsáner. Zsonglőrködés labdákkal és buzogányokkal, csoportos diaboló szám, ördögbot, páros emelőszám, gúlaszám, egykerekű bicikliszám, konferanszié, bűvész, illuzionista, tányérpörgetés, talajakrobatika, rolla bolla, tissue. Akár egy cirkuszban!

A megérdemelten zajos siker után Hornyák Istvánt, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ Tanulj cirkuszt! programjának egyik szakképzett készségfejlesztőjét kérdeztük a darab létrejöttéről, aki megosztotta, hogy idén kezdtek el dolgozni Papp Andrással és a gyerekekkel. Az előadás egy körülbelül négy hónapig tartó munka eredményeként jött létre.

Papp András osztályfőnöknek volt egy elképzelése egy műsorról és ehhez kért a Tanulj cirkuszt! programtól technikai segítséget. Hornyák István hozzátette, hogy a diákoknak volt némi előképzettségük, ugyanis jellemző a Waldorf-iskolákra, hogy szeretik a cirkuszművészetet és bekapcsolják az oktatásukba. Ezért a készségfejlesztők segítségével a meglévő alapokat fejlesztették tovább és tanultak sok újdonságot, hogy ki tudjanak állni a színpadra. Hornyák István a Tanulj cirkuszt! program egyik nagy sikerének könyveli el az előadást. A program célja az iskolákkal történő hosszútávú együttműködés. Nem mindenhol az a cél, hogy műsort hozzanak létre, de nagyon szívesen segítenek a létrehozásában.

Papp András elsőtől nyolcadik osztályos korukig tanítja a gyermekeket és minden évben valami nagy projektet hoz tető alá, ami az életkoruknak megfelelően segíteni tudja a tanulókat. Tisztában volt vele, hogy 12 éves koruk táján, a kiskamaszságuk elején lesz egy olyan nehézség az életükben, amikor ezt megkönnyítendő szerette volna, hogy megerősödjön az akaraterejük. Szerinte ebben a korban jó, ha a diákok valamibe bele tudnak merülni, és nem sok mindenbe kapnak bele, hanem egy dologra koncentrálnak. Ezért fél évet szántak erre a munkára, hogy a tanulók el tudjanak mélyülni a választott cirkuszművészeti zsánereikben és edződjön a kitartásuk. A cirkuszművészet számukra egy módszertan volt egy olyan pedagógiai projekthez, amiben a gyermekeket segíteni próbálták. Papp András nagy szerencsének tartja, hogy a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ éppen most hirdetett egy ilyen segítő programot, amiben profik – Hornyák István és Csürke Tibor – voltak a segítségükre.

A darab létrejöttével kapcsolatban megosztotta, hogy a különböző tantárgyak oktatása során rengeteg ellentéttel találkoztak a diákok, ami ott feszül az ifjú lelkekben is. Ezeket az ellenétetek próbálták meg kidomborítani, megjeleníteni, kijátszani magukból, például: lassú-gyors, tüzes-vizes, okos-buta, ügyes-ügyetlen. Ezeket karikírozták és jelenítették meg, erre próbáltak felfűzni egy kis lelki mondanivalót.

Kérdésünkre, hogy mit adhat a cirkuszművészet a tanulóknak, azt válaszolta, hogy az előadó-művészet minden gyönyörűségét, ami a próbákban rejlik. Számára pedagógusként az akarati elem rendkívül fontos volt, nem beszélve arról, hogy olyan hasznos mozgásbeli dolgokat gyakoroltak, mint a két agyfélteke együtt dolgoztatása, a mozgáskoordináció fejlesztése, a statikus és dinamikus egyensúlyérzék, miközben a közös munka jelentősen elősegítette a szociális fejlődésüket is. Figyelniük kellett egymásra, tartaniuk egymást, besegíteni egymás produkcióiba. Papp András szerint a cirkuszművészet egyértelműen közösségformáló erővel bír, és a Tanulj cirkuszt! program készségfejlesztőinek köszönhetően minőségi munkát tudtak folytatni a gyermekek.

Nagy örömükre szolgál, hogy egész évben együtt dolgozhatnak a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ készségfejlesztőivel, ami által egészen új távlatok nyílnak meg az iskolájuk előtt.

Szekáry Zsuzsanna

Fotók: Urbán Ádám