Hogy kerül orgona a cirkuszba?
vamosbenceAz Orgonák Éjszakáját 2019 óta rendezik meg Magyarországon templomokban, koncerttermekben és különleges helyszíneken. Idén május 18-án az egyik legkülönlegesebb helyszín, a Fővárosi Nagycirkusz adott otthont Balatoni Sándor orgonaművész koncertjének. De valóban olyan rendkívüli dolog egy orgona megjelenése a porondon? Ennek járunk utána orgonák történetéről szóló cikkünkben.
Az orgona eredete
Az orgona előfutárai a pánsípok és tömlővel ellátott dudák voltak. A komplex hangszer feltalálását egy i.e. 3. században élt alexandriai borbély fiához, Ktészibioszhoz kötik, akit a pneumatika atyjának is szokás nevezni. Egy felfüggesztési rendszer kidolgozása során jött rá, hogyan hasznosíthatná a levegő és a víz tulajdonságait különböző szerkezetekben, pl. szivattyúkban, vízórában vagy légfegyverben. Elméleteiről, szerkezeteiről könyveket is írt, ezek azonban nem maradtak fenn; életéről, munkáiról Vitruvius De architectura, valamint Hérón Pneumatica című műveiben olvashatunk.
Ktészibiosz állítólag egy nagy tükröt akart a falra felfüggeszteni apja műhelyében oly módon, hogy a felfüggesztés módja rejtve legyen, és a tükröt le-föl lehessen mozgatni. A tükör tartózsinórját egy csőben vezette végig a borbélyműhely mennyezete alatt, majd a sarokban szintén egy csőben eresztette le. A végére ellensúlyként ólomgolyót akasztott. Amikor a tükröt állította, észrevette, hogy a cső szűk nyílásánál az ólomgolyó által összeszorított levegő sípoló hanggal távozott. Ez adhatta az ötletet az orgona feltalálásához, mely hidraulikus nyomáskiegyenlítő szerkezettel rendelkezett. Innen ered az elnevezése is: hidraulisz.
Hidraulisz működésének ábrázolása egy 9. századi kéziratban. Forrás: Bibliotheek der Rijksuniversiteit Utrecht
Orgonák az ókorban
A víziorgonákat elsősorban színházi előadások és cirkuszi játékok zenei kíséretéhez használták. Viszonylag kisméretű, hordozható hangszerek voltak nagy hangerővel. Az ókori orgonák kinézetére, működésére főként mozaikokon fennmaradt ábrázolásokból következtethetünk. A hangzására viszont egy világon egyedülálló magyar lelet ad támpontot: 1931-ben tárták fel az aquincumi víziorgona 400 fém alkatrészét egy építkezés során. Ez a legrégebbi ismert orgona a világon. Bár két másik külföldi lelet is létezik, azok nagyon hiányosak. A magyar leletből azonban rekonstruálni lehetett a hangszert, így a hangzását is megismerhettük.
Az első képen víziorgonát ábrázoló mozaikpadló egy Nennigben (Németország) feltárt i.sz. I. századi villában. Mellette az aquincumi orgona rekonstrukciója. Forrás: Wikimedia / Valdaro; Wikimedia / TimeTravelRome
Az orgona anyaga fa, bőr és fém (bronz és réz) lehetett, összesen 52 síp tartozott hozzá. Ezeket négy sorba rendezték és soronként 13 síp volt megszólaltatható. Ez az orgona is hordozható lehetett. Bár a felirat szerint víziorgonáról van szó, kétséges, hogy valóban vízzel működött.
A hangszer a római császárság korától kezdve az otthonokban is helyet kapott. Bizáncban a 4. századtól tisztán pneumatikus, fújtatós változata kezdett elterjedni, bár neve továbbra is hidraulisz maradt.
Orgonák a középkorban és az újkorban
Az orgonát a 9. században kezdték egyházi célra használni. Mérete is egyre nőtt, megjelentek a szekrény alakú hangszerek, melyek nagyobb erőkifejtést igényeltek. A 14. században az orgona pedálsort kapott, és a szélláda, a fújtató, ill. a traktúra tökéletesítésével igazi nemes hangszerré vált, mely az olyan híres zeneszerzőket is megihlette, mint Johann Sebastian Bach.
Mindeközben megjelentek a mechanikus orgonák is, történetük összefonódik a zenélő automatákkal. Ilyen szerkezeteket hozott létre Leonardo da Vinci, Athanasius Kirscher és Kempelen Farkas is.
A mechanikus orgonákat emberi erővel, később gőzzel működtették. A dallamot lyukkártyán vagy a zenedobozokéhoz hasonló, kis fémszögecskékkel ellátott, forgó hengeren rögzítették. A játékos a szerkezet oldalán vagy hátulján lévő kar tekerésével egyszerre táplálta a fújtatókat és működtette a szerkezetet, mely a levegőt szelepeken át továbbította a síprendszerhez.
Mechanikus orgona belseje. Forrás: Wikimedia / Chmee2
Sokféle méretben, változatban készültek, elnevezésük is sokféle, pl. angolul hand organ, cylinder organ, box organ, street organ, hurdy-gurdy, franciául orgue de Barbarie, németül Drehorgel. Nagyon kifejező az orgonát működtetők angol elnevezése: organ grinder. A grinder szó ugyanis őrlést és lélekölő, egyhangú munkát is jelent. Magyarországon a verkli (a német Werkl – munka, üzem szóból), a kintorna (a tekerőlant olasz nevéből) és sípláda elnevezés ismert.
Az ipari forradalom idején a gőzhajtású orgonák terjedtek el: a calliope vagy calliaphone (steam organ, orgue à vapeur) egy nagyméretű orgona, melyet gőzzel vagy sűrített levegővel szólaltattak meg. A mechanikus orgonák mérete tehát változó volt, kezdve a könnyen mozgatható, kézzel tekerhető orgonáktól a hatalmas, szekér nagyságú és gazdagon díszített szerkezetekig.
A mechanikus orgonák népszerűsége
A fonográf megjelenése előtt a mechanikus zenegépek fontos szerepet játszottak a köznapi emberek zenekultúrájában. Addig ugyanis viszonylag ritkán vehettek részt az emberek zenei eseményeken, kevesen tudtak hangszeren játszani, nehéz volt kottákhoz jutni. Különösen vidéken éheztek az emberek zenére. A korabeli slágereket (pl. zenés színdarabok betétdalai, kuplék) kintornások terjesztették el. A mechanikus orgonák elmaradhatatlan részei lettek a kerthelyiségeknek, vendéglőknek, táncos mulatságoknak, és gyakran járták az utcákat kalapozó kintornások, vándormutatványosok. A művészek körében is népszerű téma volt a kintornások ábrázolása, és akadtak zeneszerzők, akik kifejezetten mechanikus orgonára is írtak zenét. A mechanikus orgonák virágkora egészen a második világháborúig tartott.
A madridi San Isidro zarándoklat 1908-ban középen verklivel. Forrás: La Hemeroteca Municipal de Madrid
Az orgonák „hazatérése” a cirkuszba
A menazsériák, cirkuszok is szívesen használtak mechanikus orgonákat, hogy fokozzák az előadás élményét. Az első dokumentált használatok amerikai menazsériákhoz, utazó állatkertekhez kötődnek: a Museum of Living Animals vállalkozása 1814-ben orgonazenét hirdetett (“good music on the organ”). Egy 1818-as menazséria már olyan orgonával járta a világot, melynek tetején mozgó figurák voltak, így nagyon látványos volt a működése.
Az 1840-es évekre az utazó állatkertek népszerűsége alábbhagyott, így inkább a cirkuszi műsor került középpontba. Ekkoriban a cirkuszok naponta váltották állomáshelyeiket, és látványos felvonulással, parádéval érkeztek meg a városokba. Az orgonákat először a felvonulásokon, szólaltatták meg, így az orgona hangja a cirkusz szimbólumává vált – ha meghallották, tudták, hogy megérkezett a cirkusz. Később a hangszert a sátorban „parkolták” le, hogy a műsorhoz szolgáltasson zenét.
Nézőcsalogatás kintornával 1911-ben, The Davis Bros. Circus. Forrás: Fred Dahlinger, Jr.: Mechanical Organs of the American Traveling Circus, Menagerie and Wild West, Carousel Organ, 2000. július, 4. szám
Az orgonákat általában fiatal fiúk működtették. Az első mechanikus orgonákban még nem alkalmaztak ütőhangszereket, így előfordult, hogy egy-egy zenész dobolt, vagy más hangszerrel, pl. hegedűvel, klarinéttal kísérte az orgonazenét, így ez némi átmenetet jelentett a cirkuszi zenekarhoz. Egyes zsánerekhez jellegzetesen orgonát használtak, pl. a pónikon lovagló majmok bemutatásakor.
A cirkuszi orgonák virágkora
A jellegzetes, nagyméretű, kocsira szerelt mechanikus orgonák egyik első példányát 1849-ben készítette el Gilbert Spalding és Charles J. Rogers a North American Circus számára. Ez még nem volt önműködő, ugyanakkor roppant nehéz volt, szállítására a New York-i omnibusz- és lovaskocsigyártó John Stephenson épített speciális kocsit, és Apolloniconnak nevezett el. Többen is lemásolták a szerkezetet, így volt, aki hasonló, Automatodeonra keresztelt szerkezettel járta a világot.
A gőzzel működő orgonát 1855-ben szabadalmaztatta Joshua C. Stoddard, akinek a nevéhez a gőzmozdonyokon használt gőzsíp feltalálása is kötődik. A gőzorgonát ma calliope néven ismerjük. Az első hangszert az American Steam Piano Company építette meg, és hatalmas ováció közepette vontatták be egy tréleren 1856. július 4-én a massachusettsi Worcester város vasútállomására. Érdekesség, hogy a gőzmeghajtás miatt szinte minden gőzhajóra telepítettek calliope-t, így a hajón utazók és a folyóparton tartózkodók is élvezhették a zenét.
A Sparks Circus teherautóval vontatott calliope-ja 1927-ben. Forrás: circuswagons.org
A Stoddard által alapított céget később Arthur S. Denny vette át, ő kezdte igazán cirkuszok körében népszerűsíteni a hangszert. Neki köszönhető, hogy a calliope-k Európába is eljutottak: 1859-ben mutatták be a Denny által továbbfejlesztett gőzorgonát a londoni Crystal Palace-ban.
A London Illustrated News 1859. december 3-án megjelent beszámolójához készült ábrázolás Denny gőzorgonájáról. Forrás: The New York Public Library
Orgonák a porondon
Idővel az orgonák a cirkuszi műsor, bohóctréfák szerves részévé váltak, bekerültek a porondra. Pl. a The Kassino Midgets kisember-társulata kecske által húzott apró orgonával lépett porondra. A jelenetekben etnikai karikatúrák is megjelentek, pl. olasz kintornás, aki felbosszantja a rendőrt, miközben a kintornás társa majomnak öltözve kalapozik.
Az állatszámokban is megjelentek az orgonák: 1855-ben már olvashatunk olyan lóról, amelyik kintornát működtetett, de elefántok is gyakran forgatták a verklit. A zsáner leghíresebb képviselője Adam Forepaugh volt, aki egy elefántzenekarral utazott.
Az Adam Forepaugh Circus zenélő elefántjait hirdető plakát 1884 körül, baloldalon egy verklit tekerő ormányossal. Forrás: circushistory.org
Mechanikus orgonák ma
A díszes, látványos calliope-k – ahogy társaik, a verklik is – a 20. század második felére, a villany és más energiaforrások terjedésével eltűntek, de sokat megőriztek, restauráltak, amelyek máig működtethetőek. Ilyen calliope-kkal rendelkezik a Roncalli Cirkusz is, melyeket a közönség is megcsodálhat időnként. Egyesek, pl. David Morecraft a calliope-építés hagyományát igyekeztek újjáéleszteni. Ma több mechanikusorgona-múzeum is létezik pl. Hollandiában és Argentínában, illetve egy ezzel foglalkozó amerikai szervezet is létrejött (Carousel Organ Association of America). Peruban 2022-ben egyszerre 30 mechanikus orgonát mutattak be a Circus, Calliope and Mechanical Music Festival eseményén.
Magyarországon Keszthelyen rendeznek 2013 óta minden évben verklifesztivált, és 2022-ben Gyenesdiáson megnyílt a Zeneautomata és Fonográf Múzeum. A cirkuszkedvelő közönség a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum 2024-ban rendezett Csodálatos Cirkuszvilág című kiállításán csodálhatott meg egy verklit közelről.
Verkli és a hangszert működtető utcazenész jellegzetes alakja a „Csodálatos cirkuszvilág” című kiállításon. Forrás: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum
Mindemellett mégsem tűntek el teljesen a cirkuszban használt orgonák. A svéd Trolle Rhodin cirkusz 1958-ban járta végig a vidéki városokat Magyarországon. Műsorában az olyan attrakciók mellett, mint idomított indiai elefántok, vízirevü vagy jégbalett, víziorgona is szerepelt. Ugyanakkor az elnevezés kicsit megtévesztő, ahogy arról egy korabeli újságíró is beszámolt: „Az viszont már végképp nem sorolható a tévedések közé, hogy a nagy sikerrel szereplő Trolle Rhodin svéd cirkusz úgy hirdeti egyik műsorszámát, hogy abban víziorgona szerepel. Még a híradó film is e néven népszerűsíti a moziban ezt a dzsesszorgonát, melynek játékával kísérve mutatja be a cirkusza szép szökőkút parádéját. Természetesen ezt a túlzást is lehet igazolni: nyilvánvalóan üzleti reklámról van szó. Nehéz lett volna egy plakátra röviden és szabatosan megfogalmazni e műsorszám címét, lett hát belőle víziorgona. Kíváncsi volnék, hogy hány ember tért haza abban a hitben, hogy valóban hallott és látott víziorgonát.” (Somogyi Néplap. 1958. július 9.) Érdekesség, hogy a víziorgona motorja a turné ideje alatt elromlott, ezért azt elvitték egy pesti üzembe, ahol a szakemberek a számukra ismeretlen gépezetet bámulatosan gyorsan megjavították. A cirkusz vezetősége az Esti Hírlap hasábjain mondott köszönetet a műsort megmentő szerelőknek.
A Trolle Rhodin Circus és a Magyar Nemzeti Cirkusz újsághirdetései, melyekben az attrakciók között víziorgona is szerepel. Forrás: Békés Megyei Népújság, 1958. október; Szolnoki Megyei Néplap, 2002. június 6.
A víziorgona jelentése tehát némileg átalakult a cirkuszokban: orgonajátékra bemutatott szökőkútjátékot jelent, mely ma is része a cirkuszi műsoroknak. Az 1980-as években az olasz Embell Riva Circus utazott látványos víziorgona-számmal. 2001-ben pedig „Las Vegas-i víziorgona a cirkuszban” címmel adott hírt az egyik újság a Magyar Nemzeti Cirkusz előadásáról: a műsor fináléjában, „mintha Las Vegasban lennénk”, víziorgona zenéjére táncoló színes vízcseppek köszöntek el a nézőktől. (Somogyi Hírlap, 2001. július 22.) A cirkusz később is műsoron tartotta a víziorgona-számot.
Az orgona tehát feltalálása után nem sokkal a római cirkuszok kedvelt hangszerévé vált, és valójában soha nem szakadt el a szórakoztató intézmények, mutatványosok világától. Noha eredeti víziorgonával, hidraulisszal már csak múzeumban találkozhatunk, a színpompás orgona- és szökőkútjáték ma is a cirkuszi műsor része, és a világ minden táján igyekeznek megőrizni a mechanikus orgonák, verklik készítésének, működtetésének hagyományát. Olykor pedig – mint 2024-ben az Orgonák Éjszakáján – orgonakoncerttel örvendeztetik meg a cirkusz közönségét.
Szonday Szandra, muzeológus
A főképen calliope-t hirdető plakát 1874-ből. Forrás: Library of Congress
Felhasznált szakirodalom:
Fred Dahlinger, Jr.: Mechanical Organs of the American Traveling Circus, Menagerie and Wild West, Carousel Organ, 2000. július, 4. szám
Dr. Fényes Gabriella: Ktésibios: Az alexandriai borbély – a pneumatika atyja, http://www.aquincum.hu/blog/ktesibios/
Mandel Róbert: A calliope és a pyrophone, https://papageno.hu/featured/2017/12/a-calliope-es-a-pyrophone/
Adam Forepaugh / Fred Castle Steam Calliope, https://circushistory.org/project/adam-forepaugh-steam-calliope/
