A bohócot nem érdekli a dráma, őt a felfedezés mozgatja! – Interjú Virga Tímea bohóccal
Hidvegi.KrisztinaVIRGA TÍMEA bohóc
Pályafutását a Békéscsabai Jókai Színházban kezdte, jelenleg a Nemzeti Színház vendégművészeként dolgozik, szerepelt 2023-ban bemutatott Semmelweis című filmeben. 2015 és 2022 között a CommandARTe Társulat művészeti vezetője volt, 2023-ban végzett az artistaképző akadémia bohóc-pantomim szakán. Jelenleg a Budapest Cirkuszművészeti és Kortárstánc Főiskolán tanul bohóc szakon. Számára ez a mesterség nemcsak szakmai fejlődést jelent, hanem életfilozófiát is. A Fővárosi Nagycirkuszban július 20. óta láthatja őt a közönség.
Hogyan vezetett az utad a Békéscsabai Jókai Színháztól a Fővárosi Nagycirkuszig?
Elvégeztem a Baross Imre Artistaképző intézet Bohóc / pantomim szakát és maradtam a harmadik évre is művészképzőn. Jelenleg a Budapest Cirkuszművészeti és Kortárstánc főiskola második évfolyamát kezdem szeptembertől bohóc szakon. Korábban számos vidéki színházban dolgoztam színésznőként. A CommandARTe Társulat alapító tagja, majd hét évig művészeti vezetője voltam. Szabadúszó művészként nem csak a cirkuszművészet került hozzám közelebb, hanem a filmek világa is, szerepeltem például Szabó István: Zárójelentés, valamint Koltai Lajos: Semmelweis című filmjében is.
Mi fogott meg téged ezekben a műfajokban?
Azt éreztem, hogy nem csak a beszéd és az érintés által tudom magam kifejezni, hanem a testem is nagyon sok mindenre képes. Egyre inkább elkezdett vonzani a fizikai színház. Azt éreztem, hogy zsong bennem valami modern. Mozdulni, mozogni akartam és azt, hogy ezt a kamerák is kövessék. Izgalomra vágytam, nem egysíkúságra.
A bohóc az emberi esendőséget, naivitást mutatja meg, egyfajta kontrasztként, a lélegzetelállító, sokszor magaslatokban végzett artistaprodukciók sorában. Miért áll közel hozzád a bohóc figurája?
A színház sokáig tombolt az életemben, aztán egyszer azon kaptam magam, hogy a szövegtudásom elkezd panelek alapján működni és hiányzik a meglepetés művészete. A bohóc szakon olyan volt, mintha a színészművészetet újra tanultam volna. A fellazító játékok során megtanultunk veszíteni és konfliktust kezelni. A bohóc nem ismeri a szexualitás és a halál fogalmát, őt nem a dráma mozgatja, hanem a felfedezés lehetősége. Egy gyermek szemén át látja a világot. Színészként, ha elfelejti valaki a szöveget vagy hamis hangot ad ki, az számára egy sikertelen produkció. A bohóc művészete ott kezdődik, hogy akármennyire szeretett volna szépen felöltözni, annyira sietett, hogy például nem tudta az ingjét begombolni. Egyre mélyebben belehatol a problémába és folyamatos interakcióba lép a közönséggel. Ez egy részben improvizatív műfaj, így rengeteg lehetőséget rejt magában.
Mit jelent a tárgymanipuláció?
Azt jelenti, amikor fogok egy napernyőt, egy cipőt, egy táskát és az átlag felhasználáshoz képest sokkal érdekesebb, magasabb szinten kezdek el vele létezni. Minden lehetőségét és poénját megkeresem. Egy esernyő jó arra, hogy a legjobb barátoddal állj alatta az esőben. Ha az ernyő piros, elmesélheti, hogy a szeretet megvédhet téged a vihartól, de lehet egy sétapálca vagy átváltozhat karddá is.
Egy bohóc minden helyzetből feláll. Ez milyen üzenetet hordoz számodra?
Szerintem a jó bohóc felnőttnek és gyereknek egyaránt játszik. Érdemes felállnia, ha baj is történik vele, ez a lényeg. Miért ne képviselhetne ebben a nehéz világban egy eltörhetetlen szépséget? Kevés szakma maradt meg ennyire tisztának!
