A cicaidomítás titkai – Interjú Horváth Fatimével
Új műsorszámmal, egy mókás macskaszámmal bővül Tündértánc – Nővarázs című műsorunk! A magyar Dobos cirkuszi dinasztiából származó Horváth Fatimét kérdeztük cirkuszi pályafutásáról és a cicaszelídítés trükkjeiről.
Hogy kerültél kapcsolatba a cirkusz világával?
Anyai ágról a magyar Dobos cirkuszi dinasztiából származom. Már a dédnagymamám is artistaművész volt. Édesanyám, Dobos Otília ötéves korában kezdte el tanulni a cirkuszművészeti zsánerek alapjait, és még 53 évesen is kaucsuk-perzs számmal lépett fel. Először egy hajlékony számmal kezdett, ami abból állt, hogy az apukája a lábán tartott egy csövet, amin volt egy asztal, és anyukám a tetején mutatta be a trükköket. Később Dittmár Elzával csinált egy kaucsukszámot, amivel többek között mozivarietékben léptek fel.
Miután megismerkedett édesapámmal, betanította őt, és Duo Dobos néven léptek fel a kaucsuk-perzs számukkal, luftballett-tel és emelőszámmal. Az akkori Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat artistaművészeiként bejárták szinte az egész világot. Később a bátyám is csatlakozott a perzsszámukhoz. Édesanyám egyedülálló produkciót adott elő, ugyanis a fogával tartotta magát a perzs tetején. Miután édesanyám abbahagyta a perzsszámot, kutyaidomár lett. Idén 79 éves, de még most is gond nélkül spárgázik.
Én a Baross Imre Artistaképző Intézetben tanultam, onnan ösztöndíjjal kiküldtek az orosz artista iskolába, ahol megszereztem a diplomámat. Én voltam az első, aki Magyarországon akrobatikai elemekkel tarkított hulahopp számmal lépett fel, és orosz artista diplomával rendelkezett. A férjem, Pejcsev Plamen is artistaművész, gumiasztalszámmal lép fel és a lányom, Otilia Kristina Gasca is ezt a szép hivatást választotta.
Amikor Svédországban turnéztunk, a társulatnál volt egy orosz artista hölgy, aki macskaszámmal lépett fel. Teljesen elvarázsolt, így elkezdtem én is gyakorolni a cicáimmal.
Mivel sajnos nagy a macska túlszaporulat, ezért úgy döntöttem, hogy nem vásárolok, hanem örökbefogadok, így lett 4 új családtagunk.
Mi a cicaidomítás titka?
Volt érzékem az állatszelídítéshez, és a nagymamámtól is sokat tanultam. Nem is az idomítás, hanem a szoktatás a fontosabb, meg kell szokják a manézst. Természetesen gyakorolni is kell velük, hiszen a cicák nagyon öntörvényű állatkák.
Az első cicáimat egy cirkuszi szezon közben kezdtem el játékosan rávezetni azoknak a mozgásformáknak a bemutatására, amiket a cicák amúgy is megcsinálnak a mindennapjaik során. Eleinte naponta kétszer 15–30 percet játszottam velük a manézsban, ahol közben más artistaművészek próbáltak, így a cicák hamar megszokták az emberek közelségét, nem félősek. Lassanként szoktattuk hozzá őket a tömeghez, a zajokhoz. Ha új helyen lépünk fel, először playbacket szoktam kérni, majd lassan-lassan játszik alá a zenekar, s végül mehet az élő zene. Minden állatszelidítőnek más a véleménye, nekem az a tapasztalatom, hogy könnyebb kandúrokkal dolgozni.
Van két idősebb cicám, akik nemsokára nyugdíjba mennek, és házikedvencként élnek majd velünk tovább, ezért szükségünk volt új cicapartnerekre. Tapasztalataim szerint a fekete-fehér cicák a legokosabbak. Mivel sajnos nagy a macska túlszaporulat, ezért úgy döntöttem, hogy nem vásárolok, hanem örökbe fogadok, így lett négy új családtagunk. Jelenleg nyolc cicám van.
A macskaszelídítés nagyon sok türelmet igényel, valamint elengedhetetlen az erős, bizalmon alapuló kötelék tréner és állat között.
Hogy veszed rá őket a trükkökre? Mi az első trükk, amit megtanulnak?
Jutalomfalatokkal. Az én cicáimnál a virsli és a párizsi a legnagyobb sláger. Minden cicánál más, ki kell tapasztalni, hogy mi a kedvenc ételük. Először két széket kell egymás mellé rakni és kérni, hogy ugorjon át egyikről a másikra. Ha megcsinálja, akkor meg kell dicsérni és kap jutalomfalatot. Mutatod, hogy hova ugorjon, közben mondasz egy parancsszót, és a virslit a másik székre teszed vagy a kezedben van. Az első gyakorlatoknál észre lehet venni, hogy melyik állat vevő a szereplésre. A perzsa cicám, Fannika például nem lép fel a manézsban, de bezzeg ha otthon kinyitom a hűtőt, felugrik a zsámolyra és csinál egy ziccet (leül és maga előtt tartja a mancsait). Az ő döntése volt, hogy nem akar szerepelni, amit mi tiszteletben tartottunk és nem erőltettük rá.
A macskaszelídítés nagyon sok türelmet igényel, valamint elengedhetetlen az erős, bizalmon alapuló kötelék tréner és állat között. Erőszakot soha nem lehet alkalmazni velük szemben. Rettentően sértődősek, a hangunkat sem szabad felemelni, különben egy héten át hízeleghetünk nekik, hogy kegyeskedjenek megbocsájtani.
A cicák ügyesebbek, mint a kutyusok, viszont ijedősebbek is. A porondon is bármi elvonhatja a figyelmüket, akár egy villogó gyerekjáték, vagy ha valaki visszajön a nézőtérre, a cica megáll és addig vár, amíg az illető el nem foglalja a helyét. Minden cica más karakter. Szerintem több türelem kell hozzájuk, mint a gyerekekhez. Velük élünk, ők a családtagjaink. Rengeteg örömet okoznak nekünk. Az egyik cicámtól, Pingutól például kérhetek puszit, ami egy cicánál ritkaság.
Hogy néz ki egy napotok?
Ha utazunk, a lakókocsink mellett van egy külön buszunk, amihez tartozik egy szabadtéri kifutó is, ami a cicák territóriuma, és amely megfelel a hatósági előírásoknak. A buszban találhatók a cicavárak, polcok, kaparófák, toalettek. Mindegyiküknek chipje és útlevele van, megkapják a létező összes oltást, multivitamint és parazitmentesítést. Utazás előtt mindig újabb, alapos orvosi kontrollvizsgálton esnek át, amit szintén feltüntetnek az útlevelükben.
Délelőtt a fiammal tanulok, a férjem pedig amint felkel, kitakarítja a buszt, felmos, beszélget velük. Mindenkinek név szerint köszönni kell, különben megsértődnek.
Imádnak próbálni, mert akkor kapják a legtöbb puszit, dicséretet, jutalomfalatot. Előadás előtt mondjuk nekik, hogy megyünk dolgozni, amitől mindegyikük nagyon izgatottá válik, fel alá rohangálnak, ugrálnak az ajtónál, majd amikor hozzuk a dobozaikat, azonnal beleugranak. Imádnak szerepelni. Fellépés után minden alkalommal megköszönjük nekik a munkájukat és pihenni térnek.
Az első cicáimat egy cirkuszi szezon közben elkezdtem el játékosan rávezetni azoknak a mozgásformáknak a bemutatására, amiket a cicák amúgy is megcsinálnak a mindennapjaik során.
Mit láthat tőletek a Fővárosi Nagycirkusz közönsége?
A produkció lényege, hogy én bűvésznek öltözve mindent meg tudok csinálni a cicákkal, a férjem megpróbál leutánozni, de neki soha nem sikerül. Egy komisch elemekkel vegyített, mókás macskaszámot adunk elő.
A trükköknél nagyon fontos szempont volt, hogy melyik cica mit szeretne megcsinálni, így a személyiségükhöz igazodva készítettük el a számot. Semmit nem kényszerítettünk rájuk, fontos, hogy játékos mókának éljék meg a fellépéseket. Ennek ellenére előfordul, hogy előadás alatt valamelyikük nem csinálja meg a trükkjét, mert éppen nincs hozzá kedve. Ilyenkor mosolygunk egyet és folytatjuk a következő trükkel.
Szekáry Zsuzsanna
Fotók: Horváth Fatime engedélyével felhasználva