A cirkusz üres lenne az állatok nélkül – Interjú Pippa bohóccal
SzekaryZsuzsanna07RAIN – Esőcirkusz műsorunkban Pippa (Natalia Maikhrovskaia), valamint négylábú és tollas barátai felelnek a rekeszizmok megdolgoztatásáért. A mindig vidám bohóc és állattréner hölgyet szakmai pályafutásáról, valamint az állatokhoz való viszonyáról kérdeztük.
Cirkuszi családból származol, az egész életedet ebben a különleges világban töltötted. Emlékszel rá, hogy mikor léptél először porondra?
A nagypapám, Clown May híres, többszörösen díjazott bohóc, aki még 84 évesen is megdolgoztatja a közönség rekeszizmait. Hároméves voltam, amikor már felléptem az egyik gegjében: két bőrönd volt nála, az egyikből én bújtam elő ugyan olyan ruhába öltöztetve, mint a nagypapám. Később zsonglőrként léptem fel, majd az állatok felé húzott a szívem, ugyanis gyermekkorom óta rajongok értük! Felléptem lovakkal, rozmárokkal, pingvinekkel, oroszlánfókákkal és kutyákkal. Miután elég tapasztalatot szereztem a cirkusz világában, úgy döntöttem, hogy bohócként fogok örömet okozni a közönségnek.
A cirkuszokban ritkaság számba mennek a női bohócok. Miért választottad végül ezt a zsánert?
A nagypapámnak sok saját száma (passzázsok és entrék) van, én pedig tovább szeretném vinni az életművét. A kolbászos kutyás és a libás számokat az 1950-es években találta ki, amiket én egy kicsit átdolgozva, a mai kornak megfelelő elvásárokkal mutatok be. A nagypapám nem sajnálta az időt, hogy átadja a tudását nekem és a bátyámnak. Kisgyermek korunktól a porondhoz szoktatott minket, aminek köszönhetően nem gyötört minket a lámpaláz. Mindenféle zsánert kipróbálhattunk, izgalmas gyermekkorunk volt, folyton állatokkal voltunk körülvéve. Ha ló volt a cirkuszban, a szüleim tudták, hogy hol keressenek, mert amikor csak tudtam, a közelében voltam. Ápoltam, szeretgettem őket és lovagolni is megtanultam. Annyira imádtam a lovakat, hogy tizenöt évesen választás elé állítottam a szüleimet: ha nem vesznek nekem egy lovat és nem lehet lovas számom, akkor elhagyom a cirkusz világát és a lovassportokban fogok kiteljesedni. Féltettek a lovas produkcióktól, mert nehéznek és veszélyesnek tartották, de végül kaptam tőlük egy lovat.
Később a férjemmel is egy istállóban ismerkedtünk meg, majd közös magasiskola és szabadidomító számmal léptünk fel, például huszonöt lóval a Chimelongi Nagycirkuszban.
Pippa minden korosztály arcára mosolyt csal a Fővárosi Nagycirkusz nyári műsorában.
Térjünk rá a jelenlegi fellépő partnereidre, a kutyusokra. Mi alapján választottad ki őket?
Az összes kutyámat Oroszországban vettem, amikor még picik voltak. Imádom őket, mindannyian különleges karakterek. Cooky és Wifi papillon fajtájúak, Ornament, a német dog egy szelíd óriás, az amstaff Marshmallow pedig egy híres pusziosztó. Mindegyiküket szeretettel, odafigyeléssel, jutalmazással és játékkel tanítom a trükkökre. Számomra nem az a fontos, hogy jól képzett, betanított kutyákkal jelenjek meg a porondon, hanem a kutyák saját karaktereit szeretném bemutatni.
Hogy telik egy átlagos nap a kutyusokkal?
Reggel teszünk közösen egy nagy sétát a Városligetben, utána beviszem őket a manézsba, hogy kicsit ugrálhassanak és levezessék az energiáikat. Ennek köszönhetően kölyökkoruk óta az rögzült bennük, hogy a manézs egy pozitív hely, egy játszótér. Miután kicsit lenyugodtak, megetetem őket, majd sziszetáznak. Ezt követően ismét irány a kutyafuttató vagy a manézs, ahol ismét a játéké és a mozgásé a főszerep. Nem kennelben, hanem az apartmanomban, velem élnek, a nap huszonnégy órájában együtt vagyunk.
Milyen módszerekkel tréningezed a kutyákat?
Játékkal, jutalomfalatokkal és pozitív megerősítéssel. A feladatokat követően mindig felszabadult játék következik, ezáltal sosem munkának vagy tehernek fogják fel. Kizárólag olyan trükköket tanítok a fellépő partnereimnek, amik a fajtájuk viselkedéséhez a legközelebb állnak; például az amstaff kutyusomnak a bohócgegbe beépített húzást.
Pippa és egyik partnere, Marshmallow.
Az emberek több ezer éve együtt dolgoznak kutyákkal, akik nyájakat őriznek, sérültek után kutatnak a romok alatt, illegális szereket és robbanószereket kutatnak fel, sérült embertársainknak segítenek. Otthon is szinte mindenki tanít trükköket a kutyájának, így ez egy megszokott dolog. De mi a helyzet a libákkal, őket, hogyan kell tréningezni?
A libákkal nagyon egyszerű együttműködni. Bár egy libával lépek fel, ketten laknak a Fővárosi Nagycirkusz istállójában, mert nem boldogok egyedül. A libák kiválasztásánál fontos szempont, hogy alapból bartáságos jelleműek legyenek, akik nem félnek az embertől. Viszont ahogy a kutyáknál, náluk is fontos, hogy az ember nyugalmat árasszon magából, mert átveszik az érzelmi állapotunkat. A libáknál még egy egyszerű trükköt szoktam alkalmazni: úgy tartom őket a kezemben, hogy a fejük egy kicsit lejjebb legyen, mint a testük, amitől még nyugodtabbá válnak.
Világszerte több ország döntött úgy, hogy betiltják az állatok szerepeltetését a cirkuszokban. Szerinted mit veszített ezáltal a közönség?
A cirkusz üres lenne az állatok nélkül. Érdemes megfigyelni a gyerekek és a felnőttek arcát, amikor bejönnek az állatok a porondra, felcsillan a szemük és elárasztja őket a boldogság. Nincs minden településen állatkert, a cirkuszokban viszont a gyerekek láthatják és megismerhetik ezeket a csodálatos teremtményeket.
Az állatok szemszögéből is jó a cirkuszi élet?
Azok, akik megfelelő módon tartják a kutyájukat, tréningezik is, tehát különféle trükköket tanítanak nekik. Agility versenyekre járnak velük, mások pedig a lovaikkal tréningeznek. Miért ne lehetne ugyan ez a cirkuszokban is? Ráadásul a cirkuszosok egész nap együtt vannak a kutyáikkal, nem hagyják otthon őket egyedül tíz-tizenkét órára. A kutyusoknak sokkal jobb élmény a manézsban játszani, mintha egész nap a négy fal között lennének bezárva. A libák szintén jól járnak, mert most művészként dolgoznak és nem a fazékban rotyognak.
Pippa egyik bohócgegjében egy liba is komoly szerephez jut.
Mi a legkedvesebb állataidhoz köthető emléked?
Nem tudok kiemelni egy kedvenc emléket, mert annyira imádom/imádtam az összes állatomat, hogy minden velük töltött perc csodálatos. Képtelen lennék állatok nélkül élni, családtagokként gondolok rájuk. Nyilván vannak szomorú emlékeim is, mert az állatok élettartama rövidebb az emberekénél, ezért sokszor kellett már megbirkóznom az elvesztésük fájdalmával.
Mi a véleményed a RAIN – Esőcirkusz című műsorról?
Szerintem ez egy nagyon könnyed előadás, tele látványos artistaszámokkal. Izgalmas vízi cirkuszi show, melynek gerincét a különleges szökőkútrendszer adja. Amellett, hogy kiváló kikapcsolódást nyújt, Fekete Péter rendezésében egy fontos és aktuális üzenetet is közvetítünk a közönségnek, ami úgy látom, célba is ér.
Szekáry Zsuzsanna
Fotó: Urbán Ádám
További interjúkat és híreket ide kattintva olvashatnak.
