„A cirkusz világában bármerre lehet tágítani a lehetőségeket” – Interjú Tuan Le-vel, az A O Show rendezőjével
VamosBence007A Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) kétségkívül egyik legizgalmasabb előadása a Tuan Le által rendezett összművészeti A O Show, amely hitelesen mutatja be Vietnám kultúráját az akrobatika, a kortárstánc, a zene, a kortársművészet, a színházi látványművészet és egy új irányzat, a bambusz cirkusz egyedi ötvözetével. Az A O Show rendezőjét az európai és magyarországi tapasztalatairól, a műsor létrejöttéről és álmairól kérdeztük.
Volt benned félelem a magyarországi premier előadás előtt? Elégedett vagy az első show-val?
Mivel a hamburgi kikötőben ragadt az előadás kellékeit, díszleteit és hangszereit szállító hajó, kétségessé vált a show bemutatása, de végül a Fővárosi Nagycirkusz stábjának gyors és hatékony szervezésének köszönhetően teljes minőségében tudtuk bemutatni a műsort. Úgy éreztem, hogy a premier előadás első húsz percében nehezebben vettük fel a kapcsolatot a közönséggel, mint máskor, később viszont sikerült teljesen egymásra hangolódia a közönségnek és a művészeknek.
Mik a tapasztalataid, általában Európában megértik az A O Show üzenetét és mondanivalóját?
Igen, átjön nekik a régi, tradicionális és az új Vietnám világa, a falvak és a városok közötti különbségek, ezek átalakulása és összeolvadása. De egyébként semmit nem kell megérteni, annál inkább érezni, ugyanis nem egy konkrét történetet mutatunk be, amit meg kell érteni. Különböző ablakokat nyitunk ki, és a nézők döntik el, hogy mit látnak és fogadnak be.
Korábban említetted, hogy Európában éltél, ami gondolom az alkotófolyamatok során egy másfajta nézőpontot is ad számodra. Amikor visszamentél a szülővárosodba, mi volt a legfontosabb üzenet vagy csomag, amit Európából hazavittél, mit illesztettél be a művészetedbe?
Nagyon intenzív és inspiratív időszak volt, amikor Európában a zsonglőrködés művészetét tanultam. Rengeteget utaztam és fejlődtem , majd miután hazatértem, a csapatommal szerettem volna megtalálni a vietnámi cirkusz identitását. Összegezve ez a célunk az összes műsorunkkal, ami természetesen nagyban összefügg annak a régiónak az etnikumával, ahol a műsort készítjük. Ezáltal nem hagyományos kellékekkel, hanem a vietnámiak által a hétköznapokban is használt tárgyakkal dolgozunk, aminek köszönhetően létrehoztunk egy új cirkuszi technikát, a bambusz cirkuszt.
Mi alapján választottátok ki a szereplőket, az énekeseket, a zenészeket és táncosokat a műsorhoz?
Talán ez volt a projektünk legérdekesebb része. Összeültünk a kreatív csapattal, felépítettünk egy koncepciót és egy struktúrát a lehetséges irányvonalhoz. A casting során az volt a legfontosabb szempont, hogy ne a legjobb akrobatákat találjuk meg, hanem azokat a művészeket, akiket érdekel a projekt, nyitottak a munkára és valami újat akarnak létrehozni. Rendezőként számomra kiemelten fontos, hogy kihozzam a személyiségüket, amit aztán felhasználok az előadás vázlatába, így az egyéni karakterekre szabtam a műsort. Ezért nehéz lecserélni a show szereplőit, de ha mégis megtörténik, az új előadóhoz illő karaktert kell beépítenünk. A művészek nagyon érdekes és játékos személyiséggel rendelkeznek, mindannyian nagyon egyediek, de csapatban mégis tökéletesen összedolgoznak, ezáltal a műsorból egyfajta természetesség is árad. Általában vevő vagyok az általuk hozott ötletekre, például eleinte nem volt hip-hop vagy beatbox rész az előadásban, de mivel ők szeretik ezeket a stílusokat, azt mondtam, rendben, ha nektek ennyire tetszik, tegyük bele.
Nemrég megnézted a Fővárosi Nagycirkusz RAIN – Esőcirkusz és a Recirquel Társulat My Land című előadását. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál a magyar cirkuszművészettel kapcsolatban?
A magyar cirkuszművészet magas színvonalú a tradíciókat és a kortárs vonalat tekintve is. Mindkét előadás igazán nívós, rég láttam ilyen jó cirkuszi műsorokat. A mi előadásunk egy teljesen más irány, de a cirkusz világában bármerre lehet tágítani a lehetőségeket. Berlinben ezt szerettem volna elérni, hogy a cirkusz, a cirkuszi elemek és a művész olyan alapként szolgáljon, ami által egy olyan álmot hozzunk létre a színpadon, aminek a megtekintése után a közönség nemcsak boldogan távozik, hanem inspirációkat is magukkal vigyenek.
Ha már az álmokról beszélsz, van valamilyen még be nem teljesült alkotói vágyad?
Már az egy beteljesült álom, hogy elhozhattam a műsoromat Magyarországra. Szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk, és kapcsolatba tudunk lépni a magyar cirkuszi és művészeti szakemberekkel, akiknek láthatjuk a munkáit is. Az a célom az életemben, hogy különböző kultúrájú emberekkel találkozzam, és ki tudja, talán egy nap majd a magyar művészekkel is létre tudunk hozni egy új álomvilágot.
Szekáry Zsuzsanna, Vámosi Eszter
Fotó: Urbán Ádám
