„A számom stílusával nemcsak a magyar, de a családi gyökereim előtt is tisztelgek” – Interjú Váradi Nándorral
VamosBence007A Porond Ifjú Csillaga- és többszörös cirkuszfesztivál-díjas Váradi Petruska Nándor és Boiachin Diana is fellépnek Dinasztiák című műsorunkban magyaros zsonglőr számukkal. Interjúnkban Nándort cirkuszi gyermekkoráról és új produkciójuk megszületéséről kérdeztük.
Világhírű artistacsaládba születtél. Hogy telt a gyermekkorod?
Fantasztikus volt úgy felnőni, hogy állandóan úton voltunk. A szüleim igyekeztek mindenhova elvinni, és megmutatni a helyi látványosságokat. Abból a szempontból viszont nehéz volt, hogy az általános iskolai barátaim itthon voltak, viszont a cirkuszi szezonokban fellépők gyermekeivel össze tudtam barátkozni. Amikor utaztunk magántanuló voltam. Nagyon jó családi környezetben nőttem fel, a szüleim is hatéves koromtól gyakoroltak velem, de javarészt a nagypapám, a Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész, Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett világhírű artistaművész, Váradi Weisz Nándor tanított.
Úgy indult a képzésem, mint egy tornaóra, kis testmozgással kezdtünk, majd fokozatosan egyre többet tanultunk zsonglőr-, akrobatika- és trapézzsánereket.
A későbbiekben, amikor már kirajzolódni látszott, hogy a zsonglőr zsáner felé veszem az irányt, akkor már segítettek azok a zsonglőrök is, akikkel a szüleim egy cirkuszi szezonban léptek fel, és magamat is képeztem videófelvételeket elemezve.
Először nyolcévesen léptem fel közönség előtt egy általános iskolai farsangi rendezvényen. Az első komolyabb fellépésem tizenkét évesen volt egy norvég cirkuszban, tizenhat éves korom óta pedig rendszeresen fellépek.
A Porond Ifjú Csillaga- és többszörös cirkuszfesztivál-díjas Váradi Petruska Nándor és Boiachin Diana magyaros stílusú zsonglőrszámmal lépnek a porondra.
A családod akrobatikával foglalkozott, ennek ellenére miért választottad a zsonglőr zsánert?
Amikor elkezdtem gyakorolni a nagyapámmal, már megszűnt a Váradi ugródeszka csoport. Eleinte nagyon utáltam zsonglőrködni, ellenben szerettem az akrobatikát, és a trapézt. A zsonglőrködésre mindig a próba végén jutott egy kis idő, majd az évek során ahogy megtanultam a trükköket, egyre érdekesebb lett. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a próba nagy részét zsonglőrködéssel töltöm, háttérbe szorult az akrobatika és a légtorna.
Milyen produkciót láthat tőletek az online közönség?
Ez egy aránylag új koreográfia, ami a tavalyi Eötvös Susy Cirkusz History című műsorába készült. Füzy Anita álmodta meg a számot magyaros stílusban, magyar zenékkel és kosztümmel. Sok egyeztetés és ötletelés után végül Hernitz Albert koreográfiájával készült el a produkció.
Igyekszem a zenével együtt mozogni. Amikor a zene begyorsul, én is gyorsítok, amikor lelassul, akkor egy kicsit lazábban, lassabban zsonglőrködöm. Egyébként nem olyan könnyű a gyorsítást és lassítást váltogatni. A feleségem, Boiachin Diana asszisztál a számban, így vannak közös táncos jeleneteink.
Klasszikus zsonglőr rekviziteket (cirkuszi kellékek) használok, labdákat, karikákat és buzogányokat.
Nándort javarészt a nagypapája, a Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész, Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett világhírű artistaművész, Váradi Weisz Nándor tanította az artista szakmára.
A számod hangulata nagyon hasonló a Váradi csoport ugródeszkaszámához, amellyel többek között ötven évvel ezelőtt a Fővárosi Nagycirkusz épületének újranyitását ünneplő gálaműsorában is felléptek.
Igen, a számom stílusával nemcsak a magyar, de a családi gyökereim előtt is tisztelgek. A Váradi csoport mindig magyaros kosztümben, magyaros zenével adta elő a produkcióját. Régóta terveztem valami ilyesmit, de egészen tavalyig úgy hozta a sors, hogy soha nem jött össze. Sokat dolgozunk külföldön a feleségemmel, ahol más stílusú számokat vártak tőlünk. Nagyon örülök, hogy megalkottuk ezt a számot, mert a családom az 1971-es nyitógálán is pontosan ilyen jellegű temperamentumos számmal lépett fel, mint most én is ötven évvel később.
Szekáry Zsuzsanna
Fotó: Urbán Ádám
