A világ leghíresebb színpadairól a Fővárosi Nagycirkusz manézsába – Interjú Florosz Zoival, a 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál műsorvezetőjével
SzekaryZsuzsanna07Florosz Zoi nemzetközi hírű színésznő, énekesnő, rendező és producer lesz Maka Gyula műsorvezető partnere a 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon. Milyen utat járt be Zoi a világhírnévig? Milyen az élet New York-ban és milyen elemi hatásokat képes kiváltani a cirkuszművészet?
A Színművészeti Főiskolán színművészként végeztél, majd következett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz-ének tanszaka, ahonnan utad New York-ba vezetett az American Musical and Dramatic Academy musical színész szakára, majd következett a Digital Film Academy filmes kurzusa. Miért döntöttél úgy, hogy az Amerikai Egyesült Államokban folytatod tanulmányaidat?
A magyarországi oktatás világszínvonalú, ezért nem az oktatás nívója indokolta a távozásomat, hanem az, hogy őrülten szerelmes voltam a musical-ekbe és a jazz-be. Ha ez a két irányzat vonz, nincs New Yorknál autentikusabb hely. Vonzott a Broadway és a jazz fantasztikus gyökerei; a lehetőség, hogy az igazi, tiszta forrásából tanuljam ezeket a műfajokat. Egyszóval nem volt más lehetőség: meg kellett próbálnom a felvételit.
Florosz Zoiról készült első New York-i portré
Nagyon tudatosan építetted fel az életed és választottad ki az iskoláidat. Már gyermekként tudtad, hogy színésznő, énekesnő szeretnél lenni?
Képzőművész családból jövök, az édesanyám fantasztikus festőművész volt, édesapám pedig görög származású keramikus, szobrász és grafikus. A szüleim arra neveltek, hogy az összes társművészet összekapcsolódik, ezért nem lehet és nem is érdemes különválasztani őket. A művészetek és a különféle kultúrák szeretetére, tiszteletére tanítottak. Eleinte a rajz vonzott, nemzetközi versenyeket is nyertem majd, amikor elkezdtem klasszikus fuvolát tanulni, magával ragadott a zene. Ezért iratkoztam be a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába, ahol képzőművészek, színészek és táncosok is tanultak, így beleláttam a színházi és a táncos életformába. Bár gyermekkorom óta jártunk a szüleimmel színházba, moziba, operaelőadásokra, mégis a szakközépiskolai éveim alatt szerettem bele igazán Thália templomába.
Térjünk vissza a New York-i életedre. Elvégezted az ottani iskoláidat, majd ott álltál 26 évesen félig görög származású magyar lányként abban a hatalmas világvárosban. Hogyan tudtál érvényesülni és ilyen sikereket elérni?
Mialatt iskolába jártam, figyeltem az amerikai osztálytársaimat, hogyan tervezik és milyen lépésekből építik fel a jövőjüket. A tanáraink többek között arra is tréningeztek minket, hogy állandóan, a nap 24 órájában képesek legyünk reprezentálni magunkat és állandóan felvételikre, meghallgatásokra járjunk. Az ottani pályafutásomat kis Black Box színházaknál kezdtem, hogy gyakorlatot szerezzek, valamint ezeknél az intézményeknél nem volt gond az akcentusom. A kétezres évek elején, ha valaki nem tudott tisztán angolul, teljesen behatárolta a lehetőségeit, főleg a filmszerepek esetében. Azóta viszont ez is változott, most már imádják a különböző kiejtéseket. Az első színház, amelyik felvett, egy fekete kísérleti színház, a Riant Theatre, ami csupán két-három sarokra van Robert De Niro filmes vállalatától. Itt nagyon igényes szerepekkel és feladatokkal láttak el. Médeaként mutatkoztam be. A színháznak rengeteg fesztiválja volt. Ami számomra a legnagyobb meglepetést okozta, hogy számos kortárs író darabjában szerepeltem, akik több alkalommal direkt rám szabták a szerepeket. Ez óriási élmény volt, éreztem, hogy jó helyen vagyok, szeretnek, és egy csodálatos kultúrának kezdek a részesévé válni.
Számos szerepet tudhatok magam mögött a Riant Színháznál, ezalatt rengeteg kollégával megismerkedtem, akik aztán több helyre is beajánlottak. A színjátszással párhuzamosan folyamatosan koncerteket adtam két-három énekessel karöltve a város jelentős helyein. Ez is egy bevett szokás volt a karrierépítésre.
Nagy álmom volt, hogy a Broadway-en játsszak, de ennek az egyik alapfeltétele a szakszervezeti tagság, ami számomra sok éven át adminisztratív okokból nem valósulhatott meg. Végül elegem lett a várakozásból és mivel tombolt bennem az alkotási vágy, összeálltam kreatív emberekkel és létrehoztam a saját produkcióimat, amiket siker koronázott. Élvezem, hogy producerként is dolgozom, megvalósítom a saját ötleteimet és az általam kiválasztott tehetséges művészekkel dolgozom. Miközben részt vettem a filmforgatáson, megtanultam a kamerakezelést, a vágást és a rendezést, de azért a kamera másik oldalán is feltűnök. Folyton visszatérek az előadásokhoz is, mert van abban valami vérpezsdítő, amikor az ember maga a hangszer, aki a közönségnek játszik.
2018-ban Zoi részt vett a Tiffany’s Red Carpet Fashion Show-n
New Yorkban rengeteg kultúra keveredik egymással, hatalmas a nyüzsgés, mindig történik valami. Hogy hatott rád az ottani közeg, amikor megérkeztél?
Magyarországon még úgy képzeltem, hogy értem az ottani rendszert, érzem a feelingjét és nekem minden egy csettintésre menni fog. Ellenben miután megérkeztem, a napok múlásával jöttek a kisebb sokkok. Például nagyon nehéz volt számomra, hogy a művészeti tevékenységemet hogyan árazzam be, ugyanis minden produkcióra egy árcédulát kellett illeszteni. A szüleim arra tanítottak, hogy a művészet egy megfizethetetlen érték, aminek nem lehet anyagiakban kifejezni az értékét. Nem voltam felkészülve az amerikai kőkemény kapitalizmusra.
New York valóban egy pezsgő, óriási nagyváros, ahol mindig történik valami és rengeteg kultúra keveredik egymással. Ezek jelenlétét és a megismerésüket semmi mással nem lehet pótolni; olyan elemi változásokat hoznak az ember lelkébe, amelyek hatalmas inspirációt adnak. New York-ban meg kell érteni a számos kulturális különbséget és tudni kell kezelni, hogy az emberek együtt tudjanak dolgozni például a színházakban, koncerttermekben vagy a filmgyártásban. Óriási élmény, hogy a Carnegie Hallban a jazz nagyjait hallgathattam, viszont, ha lementem a kis klubokba, az autentikus jazz előadók vártak. A Broadway-en Al Pacinótól kezdve Liza Minnellin át olyan sztárokat és előadásokat láttam, amelyekre, ha visszagondolok, még most is beleborzongok. Nemcsak a filmes, hanem a színházi produkciók is óriási léptékűek, a verseny pedig rákényszeríti az alkotókat, hogy a legmagasabb szintig fejlesszék a tudásukat. A város óriási tempót diktál, amivel fel kell venni a versenyt. A világ minden tájáról érkeznek a tehetségek és a mesterek, aminek köszönhetően bármit is szeretnél tanulni – balettet, flamencot, jazz-t, afrikai dobolást – autentikus mesterektől sajátíthatod el.
Hogy viszonyulnak a cirkuszművészethez az Amerikai Egyesült Államokban?
Amerikában is nagyon-nagyon népszerű, én is rendszeresen látogattam a Cirque du Soleil előadásait.
Számodra milyen élményt ad a cirkusz?
Az tetszik leginkább, hogy az álom és az ébrenlét között félúton, szimbólumokkal dolgozik, vizuális nyelvet használ. Mivel képzőművész családból jövök, a vizualitás az egyik legerősebb érzékem, amire a cirkusz elemi erővel hat. Ez a művészeti ág nagyon absztrakt, rengeteg dolgot mögé lehet gondolni. Egy szöveges darabban sokkal nehezebb elemelkedni a valóságtól, itt viszont szárnyalhat a fantáziánk. Ezáltal alkotói szabadságot is ad; egy cirkuszban sokkal őrültebb dolgokat is meg lehet csinálni, mint egy átlagos színházi helyzetben. Gyakorlatilag határtalan a formanyelve, ami nagyon vonzóvá teszi számomra.
Cannes Global Short Film Awards 2021
Mi a véleményed a Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválról?
Már az a tény varázslatos, hogy Budapesten található az egyetlen közép-európai, egész évben működő kőcirkusz. Le vagyok nyűgözve a magyar cirkuszi hagyományoktól, az artistaművészek briliáns tudásától, ami előtt csak meghajolni tudok. Mivel a budapesti egy nemzetközi fesztivál, a közönségnek nem kell minden egyes országba elutazni, hanem többféle izgalmas kultúrából kap egy-egy szeletet. Olyan, mintha elutaznának egy világkörüli útra.
Úgy gondolom, hogy a különböző fellépők is hatnak egymásra, barátságok, további együttműködések és akár szerelmek is születhetnek. Szükség van az ilyen szellemiséget megtermékenyítő fesztiválokra. Ez egy világszínvonalú esemény számos technikai újítással, és a világ legjobb artistaművészeivel. Igazán szerencsésnek érzem magam, hogy Maka Gyula mellett én lehetek a másik műsorvezető a világ egyik legnagyobb cirkuszfesztiválján.
Florosz Zoi iskoláit a Pécsi Művészeti Szakközépiskola klasszikus fuvola szakán, majd a Színművészeti Főiskola színész szakán, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz ének tanszakán végezte, majd tanulmányait a New York-i American Musical and Dramatic Academy musical színész szakán, illetve a Digital Film Academy filmes szakán folytatta.
Zoi egy klasszikusan képzett énekes, színésznő, rendező, producer, sokoldalú előadó, aki koncertjeivel és előadásaival bejárta a világot és számtalan neves esemény fellépője volt. Rendszeres fellépője a New York-i Birdland Jazz Clubnak, fellépett a La Mama Experimental Theatre Clubban, a Carnegie Hall néhány kiemelkedő előadásában és több színházban. Számos film betétdala fűződik a nevéhez, amelyek közül többet díjaztak különböző filmfesztiválokon.
Szekáry Zsuzsanna
