Álmok útján járva – Interjú Dobos Richárddal
SzekaryZsuzsanna07Dobos Richárd 2015-ben táncművészként a Latin Kűr Világbajnokságon mérettette meg magát, most pedig a Fővárosi Nagycirkusz RAIN – Esőcirkusz című műsorában varázsolja el a közönséget. Miként vált egy cirkuszrajongó, duci kisfiúból hét méter magasságban tündöklő artistaművész?
Az életedben nagyon fontos szerepet töltenek be a különböző mozgásformák. Kezdjük a táncművészettel. A tánc szeretete gyermekkorodból fakad?
Inkább tinédzser koromból. Tizennégy éves voltam, amikor a szülővárosomban elindult egy társastánctanfolyam. Mivel nagyon duci kisfiú voltam, a szüleim nem voltak biztosak benne, hogy ez egy nekem való mozgásforma, de végül mégis a tánc és a művészetek világában ragadtam. Elvégeztem a Magyar Táncművészeti Főiskola modern társastánc szakirányát. Táncművészként a legnagyobb sikeremet 2015 januárjában arattam a táncpartneremmel, Karcagi Dalmával, akivel megnyertük a Latin Kűr Bajnokságot, ami által delegáltak a Kínában megrendezett világbajnokságra, ahol nyolcadik helyezést értünk el.
Ez igazán szép teljesítmény! Ennek ellenére miért nyergeltél át a rúdtáncra, amit a köztudatban inkább csajos sportként tartanak számon?
A partneremmel megbeszéltük, hogy ez volt az utolsó megmérettetésünk, mert őt akkor már inkább a modern táncok vonzották. Az én magasságomhoz nem könnyű képzett partnert találni és nem akartam ismét elölről kezdeni a keresgélést, összeszokást. Miután abbahagytam a versenytáncot, kerestem az utamat, különböző táncstílusokba kóstoltam bele, de egyre inkább megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy megértem a szólista karrierre. Egyedül, másoktól függetlenül akartam sikereket elérni. Ekkortájt láttam egy ukrán rúdtáncos férfi, Alex Shchukin fellépését, és annyira megtetszett, hogy mindenképpen ki akartam próbálni ezt a művészi sportot. A rúdtánc bizony nem csak nőknek való, rengeteg lenyűgöző férfi művész van világszerte. A rúdtánc fogalmát sokan továbbra is összekötik az erotikus, magassarkús stílussal, de ezen kívül rengeteg irányzat van, így mindenki meg tudja találni a sajátját.
Dobos Richárd és partnere Kínában, a Latin Kűr Bajnokságon. Fotó: “©️ Roland”
Az Őrült Nők Ketrece című musicalben is fellépsz Hildegard szerepében, fitneszedzőként is dolgozol és artistaként is megcsodálhat a közönség. Mindegyik ugyanolyan fontos szerepet tölt be az életedben? Melyik vagy igazából te?
Szeretem a színház világát, több produkcióban is táncoltam már, de Az Őrült Nők Ketrecében a tánc mellett prózai szerepem is van, ami megköveteli a színészi játékot és a karakter megszemélyesítését. Nagyon szeretem ezt a figurát és teljesen belerakom önmagam, de továbbra is egy karakter marad. Fitneszedzőként is sikeres vagyok, amit a klienseim fejlődésében és elégedettségében mérek. Viszont a cirkusz az, ami valójában én vagyok, egyedül a manézsban valósítom meg igazán magam, és fellépés közben teljesen kitárulkozom a közönségnek.
Szinte gyermeki lelkesedéssel beszélsz a cirkuszról. Mikor és hogyan szippantott be ez a csillogó világ?
A keresztapámmal 2006-ban megnéztük a Fővárosi Nagycirkuszban a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivált. Igazán impozáns volt a nyitóshow, amit a Baross Imre Artistaképző Intézet diákjai adtak elő, akik közül kiemelkedett Markocsány Lóránt, aki a levegőben mutatott be pár trükköt. Annak ellenére, hogy tömegjelenetben szerepelt, lenyűgözött az előadásmódja. Azon a Fesztiválon estem teljesen szerelembe a cirkuszművészettel, szájtátva figyeltem a produkciókat, teljesen magába rántott a légkör és az a rengeteg emberi akarattal létrehozható csoda. Akkor elhatároztam, hogy egyszer én is fel fogok lépni ezen a porondon, viszont akkor még a tánc ideje jött el az életemben. Ellenben ettől kezdve minden új műsort megnéztem a Fővárosi Nagycirkuszban.
A másik cirkusz felé vezető sarkalatos pont az volt, amikor két alkalommal is tanulhattam Saulo Sarmiento-tól, aki nemcsak rúdtáncosként lép fel, de a Cirque du Soleilnél lengőrúddal is. Az ő hatására váltottam a lengőrúdra és hálás vagyok neki, hogy továbbra is tanácsokkal lát el a tengerentúlról. A rúdtáncnál folyton azt éreztem, hogy a négy méteres tér kicsi számomra, összenyomnak a falak. Át akartam élni, milyen érzés a magasban, egy tágas cirkuszban fellépni. Ezért többek ajánlására 2020 márciusában Vellai Krisztitől vettem tissue órákat, így akkor voltam először “levegőben”, amik nagyon vicces pillanatokat szültek. Mellette folytattam a gyakorlást a sima rúdon a talajon. 2021 május elején érkezett meg a lengőrudam, két hét múlva már leforgattuk az első promo videómat. A fejlődésemben rengeteget segített Deák Manyi, Vellai Kriszti, Bogdán Betti, Simon András és Balogh-Ott Kata.
Dobos Richárd próba közben a Fővárosi Nagycirkuszban. Fotó: Urbán Ádám
Az artisták között ritka a 193 centiméteres magasság, vagy ha igen, akkor behatárolja a bemutatható zsánereket. Például nem lehetnél forgó (repülő ember) egy deszkaszámban. A lengőrúdnál nem akadály a magasságod?
Egyszer-kétszer igen, mert én nem az öt-hat méteres kínai rudat, hanem a klasszikus háromméteres dance aerial pole rekvizitet választottam, így ki kell centiznem a trükköket. Illetve behatárolnak még a táncos múltamból adódóan az erősebb lábaim, így a felsőtestem izomzatát folyamatosan fejlesztem. Még rengeteg trükk ellenem van, de arra törekszem, hogy a magasságom ne szabjon határt!
A produkciódban fuzionál a tánc és a cirkuszművészet. Könnyedén össze tudtad párosítani a két művészeti ágat?
Egy cirkuszi műsorban eleve számos művészeti ág megtalálható: az ének, a zene, a tánc vagy akár a bábművészet. Sőt, a koncepciótól függően még a képzőművészet is helyet kaphat, mint például a Fővárosi Nagycirkusz egyik régebbi, Tündértánc – Nővarázs című műsorában. Ezáltal egy igazi összművészeti produkció jön létre, amik fuzionálnak egymással. Úgy érzem, hogy mondhatni könnyedén sikerült összepárosítanom a táncművészetet a cirkuszművészettel, ugyanis akkor vagyok biztos a produkciómban, ha ez a kapcsolat megvan és nem csak a trükkön van a hangsúly.
Nemrég megdicsért az egyik kolléga, hogy fellépés közben milyen erős összhangban mozgok a zenével, miközben képes vagyok átadni az érzéseimet, mert ő is érzi, amit én belül: egy háborgó, nyugtalan helyzetből végül megnyugszom és rátalálok a lelki békére. A RAIN – Esőcirkusz műsor reflektál a szomszédunkban dúló háborúra. Én jelképezem az esőt, a békét és a nyugalmat hozó arkangyalt.
Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy ekkora közönségsiker a Fővárosi Nagycirkusz nyári műsora?
Az előadás nagyon ütős produkciókból áll, amit megfűszerez, hogy vizes porondon, egy látványos szökőkúttal és fényjátékkal adják elő az artisták. Fekete Péter rendezésében fontos üzenetet is közvetít az egyenlőségről és az összetartozásról anélkül, hogy szájbarágósan akarná tanítani a közönséget. Erre a műsorra bárki eljöhet és jól fogja érezni magát, legyen kisgyermek vagy nagyszülő, szingli vagy házas, szakmunkás vagy professzor végzettségű.
Dobos Richárd a béke arkangyalaként a RAIN – Esőcirkusz című műsorban. Fotó: Urbán Ádám
Mik a további cirkuszművészethez köthető terveid?
A határ a csillagos ég! Folyamatosan gyakorolok és képzem magam. Szeretnék bekerülni a cirkuszművészet legjobbjai közé. Lkhagva Ochir világhírű hand stand (kézenálló) művész azt mondta nekem, hogy mindenem megvan hozzá, csak el kell hinnem. Nagyon hálás vagyok, hogy a Fővárosi Nagycirkusz manézsában léphetek fel és itt kezdhettem el cirkuszi karrierem! Óriási köszönettel tartozom a Fővárosi Nagycirkusz vezetőségének, hogy bizalmat szavaztak nekem. Később fel szeretnék lépni más neves cirkuszokban és cirkuszfesztiválokon, világszerte adni akarok a lelkemből egy darabot a közönségnek.
Szekáry Zsuzsanna
További interjúinkat és híreinket ide kattintva olvashatják.
