Az összetartás ereje
VamosBence007A cirkuszművészet fontos társadalmi üzenetekkel bír, amelyek túlmutatnak a látványi esztétikumokon: ilyen a kitartás, az összetartás, a bizalom, az egyenlőség, a bátorság, a barátság vagy a csapatmunka. Ezeknek az üzeneteknek és a magasfokú művészi közlésmódnak hála, a cirkuszművészet mára már túllépett a puszta szórakoztatási formán: a modern cirkuszművészet több mint 250 éves fennállása során a társművészetekkel egyenrangú, az érzelmeinkre és a gondolatainkra hatást gyakorló előadó-művészeti ággá vált.
Ezek a társadalmi értékek a manézson kívül is, mindenki életében jelen vannak, de hogy cirkuszi példát említsek, elég csak megnézni egy nemzetközi artistacsoportot, akik nemtől, kortól, vallástól és bőrszíntől függetlenül, egymás életét a kezükben tartva állnak ki a világ elé. Már csak ez is több fontos társadalmi üzenettel bír.
A cirkuszművészek és a cirkuszokban dolgozó stábtagok életformájukból, közös érdeklődési körükből, valamint a cirkuszművészet iránti rajongásuktól teljes mértékben átitatva, egy nagy családot alkotnak, akik a bajban is összetartanak. Jó példa erre az összefogásra, ha például egy artistaművész egy sajnálatos baleset következtében megsérül, akkor rendszeresen gyűjtést szerveznek, támogató-jótékonysági előadásokat tartanak, ezzel is támogatva a felépülését a kórházi látogatások és a külföldről történő hazaszállítás segítése mellett.
A stábtagok között is nagy az összetartás. A minap hallottam Szikora Sándor esetéről, akit mindenki csak Felhőnek becéz. „Felhő” tíz éve a Fővárosi Nagycirkusz stábjának oszlopos tagja főgépész munkakörben. Természetesen nemcsak a hatáskörében dolgozik, ő is ott segít, ahol tud. Így tett azon a bizonyos napon is, amikor a Fővárosi Nagycirkuszban rekedt Alania Troupe lovainak szánt takarmány megérkezett. A teherautó defektet kapott a cirkusz udvarán, ő pedig a kerékcsere közben eltörte a síp-és a szárkapocs csontját. Marosi Antal, a Fővárosi Nagycirkusz sajtófőnöke azonnal kórházba vitte és ameddig engedték, vele maradt.
A hír futótűzként terjedt a cirkuszban, az intézmény vezetősége gyorssegélyt utalt, míg a dolgozók, ki mennyit tudott, összedobtak némi pénzt egy kalapba, és azonnal élelmiszereket vásároltak az egy gyermekes édesapa számára.
A történet itt nem ért véget, ugyanis azóta minden nap ebéd érkezik Budapestről Gödre, amit személyesen szállít ki Marosi Antal, Graeser József „Dodi”, a Fővárosi Nagycirkusz szakmai vezetője, Antoni Gábor üzemeltetési vezető vagy Fülöp Gábor anyagbeszerző, éppen amelyikük ráér.
A cirkusz valóban olyan, mint egy összetartó, egymást segítő nagy család. „Felhő” szerint ez egy példátlan összefogás volt ebben a mindenki számára nehéz időszakban, amiért nagyon hálás az általa családtagoknak tartott kollégáinak.
Így elevenednek meg a társadalmi üzenetek a manézsban és azon kívül, amikor az összetartás már nem csak egy szó, hanem jóval többé válik, az életet jelenti.
Gyógyulj meg mihamarabb, „Felhő”! Szeretettel várunk vissza!
Szekáry Zsuzsanna
