Cirkuszi díjak tervezése – MOME hallgatók bemutatója

A Nemzeti Cirkuszművészeti Központ munkatársai 2024. május 22-én részt vettek a Moholy-Nagy Művészet Egyetem félévzáró prezentációján, ahol a MOME díj-tárgy tervező kurzusának hallgatói mutatták be munkáikat.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ 2022 őszén kezdte meg együttműködését, ekkor indult el először közös „Cirkusz, Design, Művészet” kurzus, melynek keretében az egyetem különböző szakokról érkezett hallgatói ismerkedhettek meg közelebbről a cirkusz világával. Az elmúlt 4 félév során a Nemzeti Cirkuszművészeti Központban, ill. a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívumban dolgozó, a cirkusz világát jól ismerő és értő szakemberek vezették be a hallgatókat a kulisszák mögé. Segítségükkel a hallgatók a cirkusz szellemiségét, hagyományait megismerve készítették el tervezői koncepcióikat: cirkuszi játékokat, ruhakollekciókat, ajándéktárgyakat, vagy készítettek izgalmas cirkuszi animációs filmeket.

Cirkuszi díjtervezési folyamat kezdeti fázisban (2024. április 3-i prezentáció).

2024 tavaszi félévében Ádám Krisztián vezetésével indult el a cirkuszi díj-tárgy tervező kurzus: Tárgyalkotás BA3 – „CIRKUSZ DÍJ azaz díj-tárgyak tervezése a Nemzetközi Cirkuszművészeti Központ (NCK) részére”, mely a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ igényeire reflektálva konkrét tervezői feladattal fordult a hallgatók felé. A kurzus hallgatóinak Szlávik Ágnes, Pál Dániel Levente és Joó Emese kifejezetten a cirkuszi díjakhoz kapcsolódó előadásokat tartott, illetve a hallgatók részt vettek Szonday Szandra és Petró Eszter szakmai programjain, hogy minél jobban megismerjék a Fővárosi Nagycirkusz életét és a díjátadási alkalmakat. A kurzus célja az volt, hogy a hallgatók dolgozzanak ki javaslatokat a cirkuszi díj-tárgyak vizuális koncepciójára és kivitelezésére. A hallgatók számára a cirkusz felkínálta és támogatta teljes díj-palettájának újratervezését és a hiányzó díj-tárgyak pótlását a fesztiváldíjaktól a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ által adományozott éves szakmai díjakig.

A hallgatók a félév végén nemcsak az általuk kiválasztott díj prototípusát, hanem annak szöveges koncepcióját, 3D-s látványterveit, a munkafolyamat lépéseit és a tervezői naplót is bemutatták a kurzus sikeres teljesítéséhez.

A MOME egyik hallgatója, Mercs Mónika a 2024. április 3-i prezentáción.

A május 22-i félévzáró prezentációra a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ minden munkatársa meghívást kapott. Az eseményen részt vett Fekete Péter főigazgató, dr. Borsós Beáta stratégiai igazgató, Joó Emese múzeumvezető, a cirkuszi előadók közül Petró Eszter állatvédelmi referens és Szonday Szandra muzeológus, valamint a tudományos részleg további dolgozói: Horthy Andrea mentorprogram vezető, Kerülő Tünde muzeológus, Hidvégi Petra adatrögzítő és Bereczky Dávid levéltáros. A látogatás során először Ádám Krisztián, a kurzust vezető oktató kalauzolta a MOME TWO épületében csoportunkat, hogy a földszinti Térkísérleti műhelyben megtekinthessük az egyetem tárgytervező hallgatóinak féléves munkáit, köztük az elkészült 6 cirkuszi díjtervet.

Ádám Krisztián kalauzolja a cirkusz munkatársait a Térkísérleti műhelyben a 2024. május 22-én.

A kiállított díj-tárgy modelleket készítőik: Horváth Zsolt, Keglevich Kincső, Legény Áron, Mercs Mónika, Mérey Máté Levente és Somogyi Júlia felvitték a Rajz & Plasztika műterembe, ahol már népes hallgatóság gyülekezett a prezentációra. Ádám Krisztián rövid köszöntője után pedig megkezdődött a díjtervek részletes bemutatása.

Egy díj megtervezése rendkívül összetett feladat, sok feltételnek kell megfelelnie a készülő tárgynak. Túl azon, hogy emblematikus, jól beazonosítható megjelenéssel bír, reprezentálnia kell az esemény, a művészeti ág és a szervezet által képviselt szellemiséget, értékeket. Könnyen felismerhetőnek kell lennie, ami egyaránt jól mutat a díjazottak kezében egy rendezvényen, a fotókon és otthon, a polcon is. Fontos, hogy a tárgy kialakítása lehetőséget biztosítson logók és feliratok feltüntetésére, és – nem utolsó sorban – könnyen és biztonságosan szállítható és tárolható legyen.

Ádám Krisztián, a díjtervező kurzus oktatója.

A diákok prezentációikban betekintést nyújtottak abba a folyamatba, melynek során ezeknek a kihívásoknak igyekeztek megfelelni. Izgalmas volt végigkövetni, miből merítettek ihletet, mi érintette meg őket a cirkusz világából, hogyan igyekeztek formába önteni gondolataikat, hogyan kísérleteztek a különféle anyagokkal, és végül milyen köztes modellek készültek, amíg megszületett a megvalósításra javasolt változat.

Az első a sorban Somogyi Júlia volt, aki a díjtervhez a sátor falára, a kupolára kirajzolódó árnyakból, sziluettekből merített ihletet. A „Nemzeti Cirkuszművészeti Központ Különdíj” terve egy olyan lézervágott, kör alakú fémlemezekből álló díj lett, mely teljességében képes megidézni a cirkusz világának jellegzetes alakjait, az előadások izgalmas sokszínűségét. Centrális elrendezésével a porond, a nézőtér körkörösségét és a cirkuszi közösség egységét jeleníti meg. A díj egyben az órák belső mechanikáját is eszünkbe juttatja, ezzel utalva arra az összetett munkára, ami által egy cirkuszi műsor megszületik. Egy sikeres és biztonságos előadáshoz a kulisszák mögött és a porondon is sokak együttes munkája szükséges, és minden óraműpontossággal zajlik.

A második prezentációt Keglevich Kincső tartotta, választása a díjak között a „CECA – Central European Circus Art Association Special Prize”-ra esett. Terveiben a cirkusz ikonikus sátorformájából indult ki, mely egyaránt jellemző az utazócirkuszokra és az állandó cirkuszépületekre, így a Fővárosi Nagycirkuszra is. Díja így igazán rendhagyó, letisztult, fehér cirkuszi sátor formát kapott. Anyaga porcelán, tetején finom arany festéssel, szélén körbefutó, elegáns felirattal.

A harmadik előadó Mercs Mónika volt, aki a „Porond Ifjú Csillaga díj”-at választotta. Ezzel a díjjal fiatal magyar artistaművészek teljesítményét ismerik el, ezért Mónika

a sikerhez vezető sok gyakorlást szerette volna kifejezni díjtervével, mely biztonsági hálót jelenít meg. Az artisták sokszor esnek a hálóba, míg sikerül egy trükköt biztonságosan megcsinálni, a háló így a folyamatos tanulást, egyben a biztonságot is szimbolizálja. Az egymásba csúsztatott fémlemezek visszaadják a háló látványát, optikai tulajdonságait, moiré-hatását, miközben egy csillagot formáznak.

Legény Áron volt a következő bemutatkozó: választása a „Cirkuszszolgálati érdemérem”-re esett, így a korábbi nagyobb méretű díjaktól eltérően itt egy kismérető fém plakett készült. Áron képzeletét a Fővárosi Nagycirkusz épülete helyén álló egykori Wulff-cirkusz nézőterének, porondjának korabeli ábrázolása ragadta meg. Így született meg az az érdemérem, melynek finoman rovátkolt felülete a nézőtéri sorokat, az éremből kivágott részek az artistaművészek befutóját és a porondot idézik meg, egyúttal az érem egy nagy C-betűt is formáz. A koncepció egyik fő gondolatát az adta, hogy az érdemérmet bármelyik cirkuszban dolgozó szakember megkaphatja, legyen szó jegypénztárosról vagy porondmesterről – mindazokról, akik nem a porondon, hanem a háttérben dolgozva járulnak hozzá a cirkuszi előadások sikeréhez.  Ezt szimbolizálja a porond és a nézőtér, valamint a kulisszák mögé vezető befutó megjelenítése.

A „Newcomer Show Prize” számára tervezett díjat Mérei Máté Levente. Bár eleinte a kis térbe magát „összehajtogató” hajlékonyakrobata figurája foglalkoztatta, később a fehérbohócok jellegzetes süvegére fordult a figyelme. A végeredmény egy minimalista porcelán tárgy lett, melynek felületén – negatív lenyomatként – finoman jelennek meg a bohóc pomponjai. Egyszerűsége és játékossága teszi olyan díjjá a tervezett tárgyat, melyen megakad az ember tekintete, beszélgetések elindítója lehet.

Az utolsó előadó Horváth Zsolt volt, aki szintén a fémet választotta a „Hungarian Supertalents Prize” anyagául. A díj konstrukciója, fémlemezből kivágott és meghajlított ívei rámutattak a tervezők innovatív gondolkodására: Zsolt a vágási, reszelés pontok megváltoztatásával ért el stabilabb és szebb szerkezetet. Az eredmény egy látványos díj lett, melynek közepén, kiemelt helyen a porond és a feliratos piszni (kör alakú emelvény) látható, ezt fogják körbe a nézősorok térben elmozdított ívei.

Egy-egy prezentációt követően a MOME oktatói osztották meg észrevételeiket, javaslataikat a hallgatókkal. Az összes díjtervező bemutatkozása után a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatója, Fekete Péter foglalta össze gondolatait, gratulált a hallgatók munkájához.  A hallgatók számára a prezentáció egyben a BA-tanulmányok lezárását is jelentette, de remélhetőleg a közös munka nem ér véget, és a díjtervekből később valóban egy-egy artistaművész, cirkuszi dolgozó büszkesége, otthonának dísze válhat.

Szonday Szandra

muzeológus