Cirkuszi háttéremberek – a főmuzeológus
VamosBence007A Fővárosi Nagycirkusz előadásainak hátterében olyan emberek dolgoznak, akik elhivatottsága, szakértelme és szakmai alázata nélkül nem jöhetne létre a cirkuszi csoda. Közéjük tartoznak a muzeológusok, akik a tudományos háttérből segítik az előadások létrehozását és dokumentálását. A TÜNDÉRTÁNC – NŐVARÁZS című új előadás művészettörténeti hátteréről és az alkalmazott cirkuszi tudományos kutatásokról Joó Emese főmuzeológus, etnográfus, a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum vezetője mesélt nekünk.
Hogyan segítheti a muzeológus a TÜNDÉRTÁNC – NŐVARÁZS című új előadást?
Az új előadás a képzőművészetre épül, ezért a cirkusz munkatársai művészettörténeti kutatásokat végeztek azoknak a festményeknek és szobroknak a kiválasztásához, amelyek a világ népszerű és híres nőábrázolásai, egyben a női lét szimbolikus életképei. Muzeológusként szakszerű műelemzéssel, tudományos ismeretterjesztéssel és múzeumpedagógiával egyaránt támogatjuk az új előadást. A kiválasztott műalkotásokat artistaművészek fogják életre kelteni a cirkuszi előadás rendhagyó Galériájában, egy különleges cirkuszi tárlatvezetés keretében. Az előadás minden bizonnyal inspirálja a közönséget a műalkotások mélyebb megismerésére, amelynek mi muzeológusok a honlapunk oldalain és a közösségi médiában közérthető műelemző sorozattal, népszerűsítő tudományos ismeretterjesztéssel szeretnénk megfelelni, illetve tervezzük, hogy a Fővárosi Nagycirkuszban tananyaghoz kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozásokat is tartunk.
Múzeumpedagógiai játék a Nincs mááásik! 130 éves a Fővárosi Nagycirkusz című kiállításban
Kiből és hogyan válhat muzeológus?
Olyan emberekből, akik alapvetően vonzódnak a tárgyakhoz, alkotásokhoz, dokumentumokhoz, és akik az élettelen dolgokban is látják az élőt, a történetet. Tehát mi nem csupán az anyagot látjuk, hanem azokat a folyamatokat is, amiket ezek a tárgyak átéltek, hordoznak. Másik fontos tulajdonságunk a kíváncsiság és a folyamatos kérdezés. Kutatók vagyunk, és ahhoz, hogy kutatásunk hiteles és tudományos legyen, szükség van arra a világszerte jól sztenderdizált kutatói módszertanra, amit bölcsészettudományi és természettudományi karokon is el lehet sajátítani, illetve bármilyen olyan egyetemi tanszéken, ahol kutatásmódszertant tanítanak. Ennek köszönhetően egy képzett muzeológus nem amatőr módon vizsgálódik, hanem tudományosan felépíti a kutatását és nem riad vissza attól, hogy a kutatása végén valami nem úgy van, ahogy ő feltételezte. Mi nem a véleményünket közöljük, hanem a tényeket.
Joó Emese főmuzeológus cirkuszi műtárgyelemzése az ELTE Atelier Örökség estjén
Mi a muzeológus feladata a Fővárosi Nagycirkuszban?
Az intézmény megalapította a Magyar Cirkuszművészeti Múzeumot, ami 2019-ben a Gervai-hagyatékkal indult el. Az első lépés a gyűjtemény gyarapítása és fejlesztése, de folyamatos muzeológiai feladat a feldolgozás és az állományvédelem is. Meg kell őrizni azt az állapotot, amiben ezek az anyagok bekerülnek hozzánk, és vigyázni, hogy ne romoljon tovább az állaguk. Ennek érdekében például idén januárban olyan plakáttároló szekrényeket vásároltunk, amelyekben biztonságosan el tudtuk helyezni a Gervai-hagyaték több ezer műtárgyplakátját.
Varga-Nagy Zsófia muzeológus és Bazsó Borka muzeológus gyakornok rendezi a Gervai-hagyaték plakátjait a múzeumi részleg műtárgyraktárában
Emellett olyan műtárgy nyilvántartási rendszert alakítunk ki, ami például segít abban, hogy a hatalmas gyűjteményből ki tudjunk választani egy-egy tematikához kapcsolódó műtárgyat akár kiállításra, kiadványhoz vagy a múzeumpedagógiához. Ennek a nyilvántartási rendszernek a struktúráját éppen most építjük fel, amihez az első nagyon fontos lépés már megtörtént: az archiválási szabályzat előkészítése. Ezzel pontosan meghatároztuk, hogy saját Nemzeti Cirkuszművészeti Központunk tevékenységére vonatkozóan mi kerüljön be a cirkuszmúzeum gyűjteményébe. A külső források – artisták, közönség, háttérszakmák képviselői, gyűjtők – felajánlásai mellett ugyanis nagyon fontos, hogy saját magunkat, a működésünk folyamatát és eredményeit is muzealizáljuk. Így pl. a Fővárosi Nagycirkusz műsorait, azok létrejöttét, az intézmény működését, a kommunikációs anyagokat, a rekviziteket vagy a kosztümterveket.
Miben különbözik a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum más múzeumoktól?
Az egyik különbség, hogy itt van egy pontosan meghatározható és élő közösség, amelyet kutatunk, így mi a cirkuszművészet történetéhez elsőkézből származó, személyes történeteken keresztül és a jelenkor felől tudunk közelíteni. Az artistaművészek és a háttérszakmákban dolgozók közössége gyakorlatilag a kutatásunk belső hálózatát is jelenti, amelynek szálai folyamatosan összeérnek – míg más tudományterületeknek sokkal szerteágazóbb és esetlegesebb útjai lehetnek.
Történeti szempontból jelentős különbség más múzeumokhoz képest, hogy nekünk mindössze kb. 250 évre visszamenőleg kell kutatnunk: a modern cirkuszművészet megszületésétől napjainkig, mégpedig elsősorban a magyar cirkuszművészetre fókuszálva.
Fontos különbség az is, hogy van lehetőségünk a jelenkutatásra és a kulturális antropológia módszereinek használatára, pl. résztvevő megfigyelésre, amit alkalmazunk is a muzeológus munkatársakkal, Szonday Szandrával és Varga-Nagy Zsófiával. Benne élünk ebben a közösségben, próbálunk minél több eseményen részt venni, és belülről megfigyelni a kulisszák előtt és mögött zajló cirkuszi hétköznapokat. Tudatában vagyunk annak, hogy amikor kulturális örökséggé, muzeális értékké nyilvánítunk valamit, befolyásoljuk azoknak az embereknek a gondolkodását és az önértékelését, akik eddig természetesen éltek ebben a közegben, és nem tartották különösebben értékesnek egyszerű rekvizitjeiket vagy dokumentumaikat.
Kovácsné Négyesi Katalin artistaművész meséli személyes történeteit Joó Emese főmuzeológusnak
Korábban nem volt ilyen fajta muzealizálás a hazai cirkuszművészet világában, így azt a folyamatot is kutathatjuk, hogy hogyan változik meg ennek a közösségnek az értékítélete a saját tevékenységét illetően, és hogyan értékelődnek fel a tudománynak hála az eddig hétköznapinak számító dolgok.
Mi számít kincsnek és mi nem? Mi adja egy tárgy vagy dokumentum értékét?
Mindent gyűjtünk, ami a cirkuszművészethez kapcsolódik. Minden kincsnek számít, ami túlmutat önmagán, tehát kibontható a története. Azokhoz a tárgyakhoz, amiket az artisták vagy a szakemberek hoznak a múzeumba, ők hozzáfűzik a készítés és a használat történetét, és még számtalan érdekességet, ami a tárgy kapcsán előjön. A történeteknek hála, minden cirkuszi relikvia értékes, egyben izgalmas korrajzként is funkcionál.
Kártyanaptárak a Gervai-hagyatékban
Sok múzeumi gyűjtemény hiányossága, sajnos a Gervai-hagyatéknak is, hogy a gyűjtő már nincs köztünk, ezért a tárgyakhoz kapcsolódó történeteket nem tudjuk tőle megkérdezni, viszont szerencsés esetben a kortársaitól igen, így a kutatásunk révén válhat élővé és még értékesebbé ez a gazdag cirkusztörténeti hagyaték. A történetek teszik személyessé a gyűjteményt, az emberek pedig a személyes történetekhez tudnak kapcsolódni. Ha a személyesség, a gyűjtemény közvetlensége megérinti az embereket, kihat az életükre, tanulnak vagy szórakoznak általa, ez az attitűd segíti a múzeumok fennmaradását.
A korszerű, úgynevezett új muzeológiában, ami a világban körülbelül ötvenéves múltra tekint vissza, jellemző gesztus, hogy nem törekszünk arra, hogy mindent fizikailag is betegyünk a múzeumi raktárba. Egyenrangúan értékes gyűjteményi egységünk az a múzeumi tudás, amely olyan tárgyakhoz, dokumentumokhoz, fotókhoz, filmekhez kapcsolódik, amelyek az artistaművészek vagy mások magántulajdonában maradnak, azonban ők megosztják velünk az információt, mi digitálisan a gyűjteményünkbe helyezzük az anyagot, amit azután online csatornáinkon közzétehetünk.
Hol tart jelenleg az intézmény fejlesztése?
Több artistától és magángyűjtőtől tudtunk vásárolni, illetve felajánlások is érkeztek már. Amire most leginkább koncentrálunk, az a digitalizálás, mert szeretnék mindent megosztani, ami a gyűjteményünkben található, és minél szélesebb körben hozzáférhetővé tenni. Jelenleg két digitalizáló munkatársunk és három muzeológusunk van. Muzeológusaink foglalkoznak a kutatással, a gyűjtemény és a kapcsolódó témák feldolgozásával. A fő irányok a Gervai Imre életpálya-kutatás, a Fővárosi Nagycirkusz épülettörténete, valamint az európai kőcirkuszok sorsa, átalakulása. A Gervai-hagyaték kapcsán vizsgáljuk a hazai plakátművészetet az 1945-től 1990-ig terjedő időszakban, valamint van egy kutatásunk, ami a Vasárnapi újság 1854 és 1921 között megjelent számainak cirkuszi reflexióit mutatja be. Fontos célunk, hogy foglalkozzunk az emberek cirkuszlátogatási szokásaival, a vurstliba járástól egészen a jelenkorig.
Hiszen, a múzeumi munka egyrészt jelenti a tárgyakkal való bíbelődést, másrészt olyan kutatások elindítását, amik magyarázatot adnak a tárgyak által hordozott üzenetekre. Az intézményfejlesztés közben az is célunk, hogy ne csak a háttérben dolgozzunk, hanem látszódjunk is, mint például a Fővárosi Nagycirkusz fennállásának 130 évét ünneplő jubileumi kiállításon.
Joó Emese főmuzeológus tárlatvezetése a Nincs mááásik! 130 éves a Fővárosi Nagycirkusz című kiállításban
Hogyan fogja elérni a cirkuszmúzeum a közönségét?
A múzeum egy nyitott kutatóintézet, a kiállítás pedig az egyik múzeumi kommunikációs csatorna a kiadványok, az online felületek vagy a tárlatvezetések mellett. Ha megépül az új épületkomplexum, a múzeum is helyet kap benne a könyvtár és a levéltár mellett. Ez azt jelenti, hogy egyrészt erősödhet a kutatói bázis, valamint egy helyen lesznek azok az interaktív foglalkoztató terek és kiállító helyek, amelyek a közönség számára egyrészt látni engedik, hogy milyen kutatási eredményeink vannak, másrészt ez egy közösségi intézmény lesz, folyamatos párbeszédben a közönséggel, ahová mindenki úgy érezheti, mintha hazaérkezne.
Szekáry Zsuzsanna
