Cirkuszművészet a filmvásznon
SzekaryZsuzsanna07A cirkuszművészet varázslatos világa a filmvásznon is megjelenik. Mi a közös Charlie Chaplinben, Felliniben, James Bondban, Tim Burtonben a szuperhősökben vagy a Harry Potter filmekben? Cikkünkben a teljesség igénye nélkül betekintést nyújtunk a film-és a cirkuszművészet izgalmas kapcsolatába.
A cirkuszművészet már a filmkészítés hajnalán olyan legendákra volt hatással, mint például Charile Chaplin. A Cirkusz című, 1928-ban bemutatott amerikai fekete-fehér némafilmben nemcsak a főszerepet alakította, de a rendezés és a film zenéje is az ő munkáját dicséri, amiért 1929-ben a Filmmművészeti és Filmtudományi Akadémia Academy Award Életműdíjjal jutalmazta. A hetvenegy perces film főszereplője a Csavargó, aki a rendőrök elől a cirkuszba menekül, ahol belecsöppen az előadásba. Mivel a nézők imádták a rögtönzött produkciót, az igazgató felveszi a társulatba az ügyefogyott alakot, aki beleszeret az igazgató lányába. A Csavargónak nem sikerül betanulnia a produkciókat: csak akkor arat sikert, ha véletlenül keveredik a porondra. Miután új légtornász érkezik a cirkuszhoz, a két férfi között elkezdődik a rivalizálás az igazgató lányának kegyeiért. A Cirkusz korszakalkotó film volt, amely a mai napig hatással van a filmművészetre.
Charlie Chaplin Cirkusz című filmje még ma is hatással van a filmművészetre.
Tod Browning Szörnyszülöttek című 1932-ben készült filmje a régi, mára letűnt idők szörny cirkuszaiba kalauzolja a nézőt, ahol a törpe, a szakállas nő, a sziámi ikerpár és még megannyi szereplő önmagát alakítja. A film üzenete viszont időtlen: a cirkuszban önmagad lehetsz, ahol olyan társakra lelsz, akik elfogadnak és ha zuhannál, elkapnak.
Federico Fellini az olasz filmgyártás egyik legkiemelkedőbb alakja volt, örökérvényű alkotásai az évtizedek múlásával sem veszítenek különleges fényükből. Először hétévesen járt cirkuszban. A látogatás olyan intenzíven hatott rá, hogy nem sokkal később megszökött egy vándortársulattal. Családja egy barátjának köszönhetően nem lett belőle artista, aki fülön csípte és hazavitte a szüleihez, de vonzódása a cirkuszhoz felnőttként sem múlt el. A második világháború után megjelenő neorealizmus útján haladva készítette el személyes élményeiből táplálkozó, úttörő filmjeit, melyekre jellemzőek a groteszk figurák, a költői emelkedettség és a mély lélekkel bíró szereplők. Bombaként robbant be 1954-ben az Országúton című filmje, amely egy vándorcirkusz életén keresztül mutatja be az emberi lélek legmélyebb mélységeit. Az alkotást az Akadémia a legjobb idegennyelvű film kategóriában Oscar-díjjal jutalmazta. A mester filmjeiben visszatérő elemek a bohócok, akik köré egy egész filmet szőtt 1971-ben Bohócok címmel. „Filmjeim sokat köszönhetnek a cirkusznak. A bohócok hivatásom nagykövetei voltak…” mondta egyszer Fellini. A film személyes emlékeit tükrözi, vallomások, riportok, dokumentumok láncolata a múlt század elejétől az 1960-as évekig. A rendező stábjával felfedező útra indult, hogy ismét meglelje a cirkusz varázsát és felkutassa a nagynevű bohócokat Párizsban és Rómában. A film egy requiem a cirkuszművészetért és a bohócokért.
Az 1956-os Trapéz című amerikai cirkuszi film szinte azonnal kultikussá vált a műfajában. A Max Catto regényéből készült filmadaptáció Burt Lancaster, Gina Lollobrigida és a magyar származású Tony Curtis főszereplésével akkora impulzust gyakorolt a közönségre, hogy többen ennek hatására lettek légtornászok. Külön érdekesség, hogy Burt Lancaster színészi pályáját megelőzően artistaművész volt, kilenc éven át volt a Lang and Caravat akrobata duó tagja. A Trapéz című film cselekményéhez hasonlóan, egy sérülés vetett véget az artista karrierjének, ám a cirkusz élete végéig szívügye maradt.
A Trapéz című filmnek hála több, később neves artistaművész választotta a légtornász zsánert.
Fekete István: Bogáncs című könyvéből készült, azonos címet viselő film 1958-ban került a filmvászonra Fejér Tamás rendezésében. A történet főhőse Bogáncs, a pulikutya, aki gazdájától elkóborolva egy vándorcirkusznál lel ideiglenes otthonra, ahol Dodó, az öreg bohóc veszi a szárnyai alá, mielőtt visszakerülne a gazdájához. Dodó és Bogáncs kapcsolata bájosan prezentálja a cirkuszművészek szoros, szeretettel teli kapcsolatát az állatokkal.
A cirkusz egy olyan világ, ahol valóra válnak az álmok, megelevenednek a csodák. Olivier Dahan 2007-ben megjelent Piaf című filmjének egyik cirkuszi jelenetében sincs ez másként. Az Édith Piaf világhírű sanzonénekesnő életét feldolgozó alkotásban a tízéves Édith édesapja egy utazócirkuszban gumiemberként keresi a kenyerét. A kislány egy alkalommal az előadás kulisszái mögött belefeledkezik egy tűznyelő artista látványába, majd látomása támad: a tűzben megjelenik Szent Teréz, aki biztosítja, hogy egész életében vigyázni fog rá. A cirkusz ebben az alkotásban metafizikai térré válik, az élmény pedig egész életében komoly hatással volt az énekesnőre, akinek megformálásáért Marion Cotillard Oscar-díjban részesült.
Biztosan mindenki elgondolkodott már rajta, hogy Batman vagy Superman – a legújabb filmes adaptációktól eltekintve – miért hordja kívül az alsónadrágját. A válasz a cirkuszművészetben gyökerezik, ugyanis Alex Raymond, az először 1934-ben megjelent Flash Gordon karakter megalkotója, szuperhőse megmintázásához a 1920-as és az 1930-as évek cirkuszi erőembereit, légtornászait és birkózóit vette alapul. Az e foglalkozást űző művészekre amúgy is egyfajta szuperhősökként tekintettek, akik páratlanul hajlékonyak, bátrak és erősek voltak. Hogy ezeket a szuperképességeiket kamatoztatni tudják, megfelelő ruhadarabokat kellett viselniük, ezért testhezálló ruhájuk fölé rövid sortot húztak, amivel hangsúlyozták a maszkulinitásukat is. Miután az alkotót megihlette az emberi akarattal létrehozható csoda, vagyis a cirkuszművészet, a gravitációra fittyet hányó, hajlékony légtornászok és az akkor kedvelt, de mára eltűnt zsáner, az erőember, létrehozta a saját szuperhősét, akit a manézsból a Mongo bolygóra helyezett. Az amerikai hérosz tudományos-fantasztikus története először 1936-ban került a mozivászonra egy tizenhárom részes feldolgozásban.
Alex Raymond legyőzhetetlen figuráját és annak sikerét alapul véve Jerry Siegel és Joe Schuster is rövid sortot húzott Superman testhezálló ruhája fölé, amit megtoldottak egy piros palásttal, amit szintén a cirkuszi erőemberek, valamint az európai királyok viselete ihletett, mintegy demonstrálva az erőt és a hatalmat. 1939-ben debütált a köpenyes igazságosztó Batman, Bob Kane rajzoló és Bill Finger író munkája nyomán, akinek öltözékét, csízmáját és széles övét a már említett, valódi csodaemberek fellépő ruháiról mintázták. Ezeken alapuló öltözetet kapott később például Wonderwoman, Wolverine, Magneto, Pókember, Thor, Vízió, de még Vasember kezdeti páncélja is erre a viseletre hajaz. Némely képregényhősök nem csak megjelenésüket tekintve álltak kapcsolatban a cirkusszal. Batman első szárnysegédje, az artista családból származó Richard „Dyck” Grayson volt, aki később a bűnüldözésben kamatoztatta a cirkuszban megszerzett tapasztalatait. Az 1995-ös Mindörökké Batman című, Joel Schumacher rendezte filmben jelenik meg konkrétan az artisták és a hősök közötti párhuzam, ugyanis „Dyck” és családja, a Flying Graysons egy cirkuszi előadás során elhárítanak egy bombatámadást, amiért a fiú családtagjai az életükkel fizetnek.
Szintén a DC Univerzumhoz tartozó Joker és Harley Quinn karakterei bár finoman szólva is ellentmondásosak, figuráik gyökerei a bohócok szókimondásából, tréfáiból és szabadságából fakadnak. A mai bohócok ugyanis az udvari bolondok, a középkori karnevál, a korai színjátszás és a vásári szórakoztatás régi archetípusaiból jöttek létre, bizonyos értelemben Joker és Harley Quinn is ezekből az ősképekből tevődnek össze. Ennek legszembetűnőbb külső jeleit a DC antihősök ruháin, sminkjeiken és az általuk használt eszközökön fedezhetjük fel, többek között az 1989-es Batman és a 2021-es Öngyilkos osztag című filmekben. A 2019-ben nagy sikert aratott Joker című amerikai filmdrámában és pszichológiai thrillerben a főhős még konkrétabb kapcsolatba kerül a nevettetés művészetével, ugyanis eredetileg bohócként dolgozott, ám elveszíti az állását és elindul a lejtőn. A pozitív kritikai visszhangokat kiváltó filmért Joaquin Phoenix elnyerte a legjobb férfi színésznek járó Oscar-díjat.
Joaquin Phoenix alakítását Oscar-díjjal jutalmazták a kritikusok a Joker című filmben nyújtott alakításáért.
James Marsh 2008-ban Ember a magasban címmel egy kilencvenöt perces dokumentumfilmet készített Philippe Petit francia kötéltáncosról, aki 1974-ben biztosítás nélkül sétált át a World Trade Center tornyai között kifeszített kötélen. A film archív és riportfelvételekkel mutatja be az elképesztő mutatványt és az azt megelőző hat év előkészületeit, amely az élet írta gengszter-akció film is lehetne, mert a mutatványhoz segítőivel iratokat kellett hamisítania, megfigyeléseket végeznie és más személyeknek kiadni magát. Erre a dokumentumfilmre építve készítette el 2015-ben Robert Zemeckis rendező hollywoodi produkcióját Joseph-Gordon Levitt főszereplésével Kötéltánc címmel.
2016-ban Mi ez a cirkusz? címmel került a művészmozikba Halász Glória fikciós dokumentumfilmje, amely által fény derül az artisták rejtett világára, a kemény, megfeszített munkára és a produkciók létrejöttét megelőző felkészülésre. A rendhagyó helyszíneken forgatott jelenetek és beszélgetések nemcsak a produkciókat, hanem a fiatal artisták manézson kívüli életét és lelkivilágát is bemutatják. A fiatalok mellett egy azóta elhunyt legenda, Simon Árpád Tihany Életmű-díjas artista is feleleveníti több évtizedes pályája legszebb emlékeit.
Rafael Padilla, művésznevén Chocolat, a 19. század végén és a 20. század elején vált hatalmas sztárrá, ő volt az első színesbőrű bohóc, aki partnerével, George Foottittal párosították az elegáns fehér bohócot ellenpárjával, a csetlő botló Auguszttal. A 2016-os Chocolat című francia filmdráma Omar Sy főszereplésével a rabszolga felmenőkkel rendelkező bohóc felemelkedését és tragikus bukását mutatja be.
Hugh Jackman főszereplésével, Michael Gracey rendezésében 2017-ben világszerte hatalmasat robbant A legnagyobb showman című életrajzi musical-dráma, amely a legendás P.T. Barnum életére alapozva mutatja be a cirkusz varázslatos, ámulatba ejtő világát, ahol nemtől, vallástól, bőrszíntől, kortól, kinézettől függően mindenki egyenlő.
A cirkusz varázslatos világa elevenedik meg a filmvásznon egy hihetetlen életút által A legnagyobb showman című alkotásban.
A cirkusz és a varázslat évszázadok óta kéz a kézben jár, így nem csoda, hogy J.K. Rowling is beleszőtte a Legendás állatok: Grindelwald bűntettei című regényébe. A Circus Arcanus a filmvásznon is feltűnik és vezetője olyan, a valódi utazócirkuszok által is irigylésre méltó képességgel rendelkezik, hogy egy varázsütésre képes összepakolni a teljes cirkuszt és a táskájában összezsugorítva magával vinni. Ez tökéletesen példázza a valódi utazócirkuszok varázslatának báját, akik egyik pillanatban feltűnnek egy üres réten, megtelítik élettel és csodákkal, majd másnap semmi nem marad utánuk, csak a közönség szívében hagyott öröm. A cirkuszművészet a Harry Potter filmekben is megjelenik, méghozzá a kulisszák mögött: a kviddics meccsek felvételei során a hintaszámokhoz használt rekviziteken lendítették meg a színészeket, más trükkökhöz pedig trambulint használtak.
Tim Burton rendező mestere a különleges világok életre keltésének, ezért nem meglepő, hogy a cirkusz is közel áll a szívéhez. 2019-ben mutatták be a mozik a Walt Disney Stúdió Dumbo című fantasy filmjét, amely neves élőszereplős gárdával jeleníti meg a nagyfülű kiselefánt kalandjait, miközben betekintést nyújt a 20. század eleji cirkuszok rejtett világába. A filmnek magyar vonatkozása is van, ugyanis a cirkuszi jeleneteket a világhírű, többszörös cirkuszfesztivál-díjas gentleman zsonglőr, Kristóf Krisztián rendezte és koreografálta. A hollywoodi szuperprodukció a cirkuszművészet által közvetített alapértékekre épül: bátorság, összetartozás, csapatmunka, egyenlőség, tisztelet és szeretet. Nem Krisztián az első a családjából, aki szerepelt a filmvásznon; nagypapája id. Kristóf István 1954-ben Aida nevű elefántjukkal a Latabár Kálmán főszereplésével készült Fel a fejjel című filmben kapott jelentős szerepet.
A Dumbó című film izgalmas cirkuszi jeleneteit Kristóf Krisztián Hortobágyi Károly-díjas világhírű gentleman zsonglőr rendezte és koreografálta.
Nem Aida volt az egyetlen magyar ormányos filmsztár. A Richter cirkuszi dinasztia Szandra nevű ázsiai elefántja is otthagyta vaskos lábnyomát Hollywoodban, ugyanis 1983-ban Roger Moore oldalán tűnt fel a Polipka című 007-es ügynök kalandjait bemutató filmben. Szandra nagy megbecsülésnek örvend artista családja körében, még ma is aktív, a közönség a Richter Flórián Cirkuszban találkozhat vele.
A cirkusz magával ragadó világa nemcsak a képző-és társművészetekre hat inspiratívan, hanem a filmművészet is ihletet merít belőle, legyen szó megindító sorsokról, varázslatos kalandokról vagy bepillantásról egy olyan világba, amit emberek álmai tesznek emberfelettivé.
Szekáry Zsuzsanna
