„Csapj be másokat, vagy ők csapnak be téged!”
vamosbenceFiatal férfit vezet két bő köpenyes asszisztensnő a porondra, ahol egy emelvényen álló. piramis alakú dobozba zárják. A férfi kidugja kezeit a piramis tetején lévő két lyukból, melyeket partnerei acélbilinccsel kötnek össze, majd elhagyják a helyszínt. Ekkor a piramis mellett két hatalmas körfűrész lendül mozgásba, egyre közelítenek a piramis felé, ahol a kezek láthatóan rémülten próbálnak szabadulni a bilincsektől…
A fenti produkció igazi, klasszikus szabadulószám, melyet akár a 150 éve született bűvész, Harry Houdini, eredeti nevén Weisz Erik is bemutathatott volna. Azonban a produkciót egy másik Eric, a világhírű francia mágus, Eric Lee mutatja be – aki kíváncsi, mi történik a piramisba zárt fiatal bűvésszel, március utolsó hétvégéjén saját szemével is megtekintheti a Fővárosi Nagycirkuszban! Az illuzionista nem csak a dupla körfűrészes számmal juttathatja eszükbe nagy elődjét: műsorában egy vízzel teli tartályba is leláncolják, és egy „metamorfózist”, azaz helycserélős számot is bemutat.
Houdinit egy ládába zárva épp a folyóba engedik. Forrás: Brandon, 1994.
Eric Lee művészete nagyszerűen bizonyítja, hogy Harry Houdini öröksége ma is él, és továbbra is sok bűvészt inspirálnak több mint száz évvel ezelőtt bemutatott trükkjei. Neve mára fogalommá vált. De honnan indult a híres szabadulóművész útja?
Weisz Erik 1874. március 24-én látta meg a napvilágot Budapesten, a Csengery utcai házban Weisz Mayer Sámuel és Steiner Cecília második gyermekeként. A szülők jómódú zsidó családból származtak, Erik apja sikeresen megszerezte a jogi diplomát, ám a család hirtelen mégis úgy döntött, Amerikába vándorolnak. Ennek oka állítólag egy párbaj volt, amelyben az apa megölte nemesi származású ellenfelét. Erik ekkor mindössze 4 éves volt. Wisconsinban, Appletonban telepedtek le, és később a bűvész mindenhol azt állította: itt is született. A kis Erik eleinte cipőpucolóként, újságos fiúként segítette szüleit és hat testvérét, majd lakatosinasnak állt, ahol már kitűnt tehetségével: könnyen kinyitott bármilyen lakatot.
Houdini édesanyjával, valamint öccsével Leopolddal, aki orvosként gyakran felügyelte a bűvész fizikai felkészülését. Forrás: Silverman, 2006.
Mágus születik
Erik még fiatalon, Dezső öccse társaságában nézett meg egy spirituális jellegű „Spirit Cabinet” produkciót: az előadót lebilincselt kézzel ládába zárták, majd úgy tett, mintha szellemekkel kommunikálna. Mindez lenyűgözte a testvéreket, akik úgy döntöttek, ők is bűvészek lesznek. Ez meg is valósult: Erik mellett Dezsőből is bűvész vált Theo Hardeen néven.
Eriket foglalkoztatni kezdték a szabadulószámok. Edzeni kezdett: futott, úszott és bokszolt, így kitűnő fizikumra tett szert. 18 éves korára már képes volt 4 percig is visszatartani a levegőt. Mindez később hozzájárult emberfeletti teljesítményt igénylő szabadulószámainak bemutatásához.
Houdini előszeretettel ugrott jeges folyókba, mutatott be víz alatti szabadulószámot. Forrás: Silverman, 2006.
Erik és édesapja 1887-ben New Yorkba költöztek. 1891-ben Erik összeállt egyik barátjával, Jacob Hymannel, és „Houdini Testvérek” néven léptek fel. Előadásaikban eleinte még a hagyományos bűvészszámok domináltak. Erik a Houdini művésznevet is példaképe, a francia Jean-Eugene Robert-Houdin bűvész tiszteletére vette fel, aki olyan bonyolult trükkökkel vált ismertté, mint „A csodálatos narancsfa”. Ennek során a bűvész az egyik néző zsebkendőjét tüntette el, hogy azt egy a nézők előtt kihajtó, kivirágzó és termő narancsfa gyümölcséből varázsolja elő.
1892-ben Erik édesapja meghalt. A Houdini Testvérek folytatták fellépéseiket különböző vásárokon és karneválokon, illetve Erik rendőrségi rendezvényeken és kiállításokon mutatta be szabadulótehetségét.
1894-ben ismerte meg Wilhelmina Beatrice Rahnert, a „Floral Sisters” táncos-énekesét. Két hét múlva már össze is házasodtak és együtt folytatták a fellépéseket. Hamarosan létrehozták közös számukat, melynek a „Metamorfózis” címet adták. A produkcióban Houdini láncokba verve, zsákba kötözve egy utazóládába záratta magát. Pár másodperc múlva azonban megjelent a színpadon, a felnyitott ládában pedig felesége feküdt bezsákolva, megbilincselve.
A Metamorfózist hirdető plakát és egy festői portré. Forrás: Silverman, 2006.
A fordulópontot 1899 jelentette: Erik ekkor találkozott Martin Beck ügynökkel, aki felfigyelt a fiatal bűvész bilincsszámára. Szerződtette és ösztönözte, hogy Erik inkább szabadulószámokkal lépjen fel. Ekkor született meg fejében a kényszerzubbonyból szabadulás ötlete, amivel bárhol felléphet. Egy évvel később európai turnéra indult, ahol bemutatta új számát, és a média azonnal rá is harapott a szenzációra.
Houdini egyik kényszerzubbonya, melyet ma az Arthur E. Moses Gyűjtemény őriz. Mellette Houdini, amint fejjel lefele lóg és éppen sikeresen kiszabadult kényszerzubbonyából. Forrás: 1. Silverman, 2006., 2. Brandon, 1994.
Houdini, a bilincsek királya
Erik, vagyis Houdini bejárta Európát, és amerre járt, nagy feltűnést keltett. 1903-ban például azzal került a címlapokra, hogy sikerült megszöknie a hírhedt moszkvai Butirkaja börtönből – akkoriban ez volt Oroszország legjobban őrzött büntetésvégrehajtási intézménye. Houdini a dermesztő téli hidegben meztelenre vetkőzve és megbilincselve zárták be egy szibériai fogolyszállító vagonba. Mindössze 28 perc kellett, hogy kiszabaduljon.
1904-ben a londoni Daily Mirror újság hívta ki a bűvészt: egy olyan különleges bilincsből kellett kiszabadulnia, melynek kifejlesztése öt évig tartott egy birminghami kovácsnak, Nathaniel Hartnak, és állítólag lehetetlen volt kulcsok nélkül kinyitni. Houdini elfogadta a kihívást, és március 17-én, a londoni Hippodrome Theaterben 4 ezer néző és 100 újságíró szeme láttára 1 óra 10 perc alatt megszabadult a bilincsektől.
Houdinit népszerűsítő plakát Melville főfelügyelő (Scotland Yard) méltató szavaival, valamint egy dedikált képeslap 1902-ből. Forrás: Kalusch & Sloman, 2019.
„A megfejthetetlen Harry” – Sikerek az Egyesült Államokban
Erik ünnepelt sztárként, gazdagon tért vissza Amerikába 1905-ben. Házat vásárolt Brownstone-Harlemben, édesanyjának pedig megvette azt a ruhát, melyet Viktória királynő számára készítettek. Anyja iránti szeretetéről tanúskodik az is, hogy édesanyját egyszer Budapestre is elhozta, hogy az itt maradt rokonokkal együtt egy fényűző, „királyi” fogadást adjon a tiszteletére.
Érdekesség, hogy később, édesanyja 1913-as halála után, Houdini csalódott a spiritiszta előadókban, akik sikertelenül próbálták megidézni anyja szellemét. Houdini missziójává vált a csaló médiumok leleplezése: álruhában kereste fel a szeánszokat, hogy lebuktathassa a szélhámosokat. Később több könyvet is írt a témában (Csodavigécek és módszereik, 1920; Egy bűvész a szellemek között, 1924), amivel sok ellenséget szerzett, még fenyegetéseket is kapott.
Houdini Amerika-szerte fellépett, és egyre extrémebb mutatványokkal borzolta a kedélyeket. Ekkor már kifejezetten szabadulószámokkal turnézott, például sikerrel szökött meg a brooklyni, detroit-i, cleveland-i, rochester-i és buffaló-i börtönök, fogdák celláiból. Gyakran választott külső helyszínt, ahol több ezer érdeklődő nézhette végig a látványosságot.
Szabadulás meztelenül egy börtöncellából. Forrás: Silverman, 2006.
Houdini szökési útvonala a bostoni börtönből. Forrás: Kalusch & Sloman, 2019.
Erik sikerének egyik oka az volt, hogy nagyon sok újfajta, látványos trükköt talált ki és mutatott be. Produkcióihoz felhasznált köteleket, láncokat, bilincseket is, gyakran nagy magasságokban, fejjel lefelé lógva. Másrészt rendkívül veszélyes, a testet is igénybe vevő produkciókra vállalkozott: ezekben visszatérő elem volt, hogy Erik hosszú időre lezárt tartályokba, víz alá merült, vagy jeges vízbe ugrott.
Ugrás a bostoni hídról és a szabadulás utáni pillanat. Forrás: Silverman, 2006.
Egyik ilyen híres eset Rochesterben történt, melyről ráadásul mozgókép is fennmaradt. Erik állítólag egy 1000 dolláros fogadásból vállalta, hogy megbilincselt kézzel a jeges vízbe ugrik a Weighlock-hídról. Egy hétig készült az eseményre New York-i otthonában, mialatt jeges fürdőket vett orvos testvére, Dr. Leopold Weiss felügyeletével. Próbaugrást is végrehajtott bilincs nélkül – ekkor döntött úgy, hogy a mutatványt nem zsákba varrva fogja bemutatni, ahogy eredetileg tervezte, mivel mély iszapréteg volt a folyó alján. Az eseményre 1907. május 7-én került sor: Houdini 10 ezer néző előtt vetette le magát megbilincselve a hídról, hogy 15 másodperc múlva szabad kezekkel bukjon a felszínre. A bilincseket a fején egyensúlyozva úszott ki a partra.
Bridge Jump With Handcuff Escape, Rochester, New York (1907) Harry Houdini. Forrás: YouTube
A fokozódó érdeklődés mellett sok rivális is feltűnt, ezért Erik még magasabbra helyezte a lécet. 1908-ban mutatta be „tejeskanna” számát: háta mögé bilincselt kezekkel merült egy vízzel teletöltött, lezárt tejeskannába, ahonnan aztán sikeresen kiszabadult.
Fotó a tejeskanna-számról, valamint az angliai szabadalmaztatásához benyújtott ábrák. Forrás: Silverman, 2006.
Egy másik látványos szabadulását 1912-ben az amerikai Scientific American tudományos ismeretterjesztő magazin „a világ valaha előadott legszenzációsabb mutatványának” nevezte: ekkor Erik a New York-i East-folyóban elsüllyesztett ládából menekült ki sikerrel.
Még ugyanebben az évben lépett fel a berlini Circus Bush porondján „kínai víztartálytortúra” számával. Ebben a produkcióban a bűvészt fejjel lefelé megkötözve lógatták bele egy óriási vízzel teli fém- és üvegtartályba, amit felülről lezártak. Houdini pár perc alatt innen is kiszabadult.
Balra Houdini a „kínai víztartály tortúra” előadása közben, mellette a „tejeskanna-szabadulás” plakátja látható. Forrás: Brandon, 1994.
De Erik nem csak hajmeresztő mutatványaival hívta fel magára a figyelmet. Sokoldalúságát mutatja, hogy repülni is megtanult: vásárolt egy kétfedeles gépet, és 1910-ben Ausztráliába utazott, ahol ő lett az első ember, aki a kontinensen motoros géppel a levegőbe emelkedett. Mintegy 1,6 kilométert tett meg 30 méteres magasságban.
A filmvászon is vonzotta: már 1901-ben feltűnt a francia Phaté stúdió egyik filmjében, melyben több trükkjét is bemutatta (Les merveilleux expoits d’Houdini). 1916-ban szintén együtt dolgozott a stúdióval, mint speciális effekt tanácsadó. 1918-ban szerződést írt alá az Octogon Films-szel, így készült el a „The Master Mystery” című 15 részes sorozat. 1919-ben már egy hollywood-i filmben szerepelt (The Grim Game), hamarosan pedig megalapította saját filmstúdióját Houdini Picture Corporation néven, valamint egy filmlabort is. Már nemcsak színészként dolgozott, hanem íróként és rendezőként is jegyezte filmjeit.
Houdini kiszabadul egy jégtömbből – korabeli filmplakát. Forrás: Brandon, 1994.
Houdinit kilenc alkalommal választották meg az Amerikai Bűvészek Társaságának elnökévé, és a londoni bűvészek klubjának is volt elnöke. Előadásokat tartott, anyagokat készített a Britannica Lexikon számára, és élete során több könyve is megjelent, javarészt bűvésztrükkökről. Egyik könyvét „Az erőművészet csodái. Hogy végzem én a mutatványaimat?” címmel hazánkban is kiadták 1922-ben. Sőt, a horror novelláiról híres íróval H.P. Lovecrafttal közösen is írt egy könyvet 1924-ben (Under the Pyramids).
Az első képen Houdini egyik trükkjéről készült ábra, a második képen Houdini létraszáma látható. Forrás: 1. Gibson, 2020. 2. Milbourne, 1976.
Rejtélyes halál
Amilyen megdöbbentőek és megmagyarázhatatlanok volt Houdini produkciói, olyan furcsák voltak halálának körülményei is. A visszaemlékezések szerint 1926-ban a McGill Egyetem hallgatóinak tartott előadást, ahol azzal dicsekedett, hogy hasizmai olyan erősek, hogy bárki hasba ütheti, nem tud ártani. Ekkor az egyik diák szó nélkül, hirtelen gyomron ütötte a művészt. Ennek következtében szinte szétrobbant a vakbele, és végül belehalt a belső vérzésbe. Ám sokan úgy vélik: halálát kezeletlen vakbélgyulladás okozta. Sőt, az is elterjedt, hogy azok a spiritiszták mérgezték meg bosszúból, akiket leleplezett.
Bármi is legyen az igazság, Houdini tragikus hirtelenséggel, mindössze 52 évesen hagyta itt az életet, páratlanul gazdag örökséget hagyva maga után. Számos könyv és film készült az életéről, 1975-ben pedig posztumusz kapott egy csillagot a hollywoodi Hírességek sétányán.
Hagyatékát a világhírű illuzionista, David Copperfield őrzi Las Vegas-i bűvészközpontjában. Budapesten 2016 júniusában nyílt meg a Budai Várban a Houdini Ház, ahol Houdini eredeti bilincsei is a tárlat részét képzik és a bűvész magánlevelezésébe is betekinthetnek az érdeklődők.
Felhasznált szakirodalom a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum könyvtári gyűjteményéből:
Brandon, Ruth: The Life and Many Deaths of Harry Houdini. Random House, 1994
Milbourne, Christopher: Houdini. The Untold Story. Pocket Books, 1976
Daniel, Noel (szerk.): Magic: 1400s-1950s. Taschen, 2009
Gibson, Walter B.: Houdini il mago. Il più grande illusionista di tutti i tempi. Ghibli, 2020
Kalusch, William & Sloman, Larry: Houdini titkos élete. Színre lép az első amerikai szuperhős. Helikon Kiadó, 2019
Phillips, Adam: Houdini’s Box: The Arts of Escape. Faber and Faber, 2001
Silverman, Kenneth: Houdini. Weiss Erik élete. Park Könyvkiadó, 2006
Stone, Alex: Szedjük rá Houdinit! Bűvészek, illuzionisták és az elme rejtett hatalma. HVG Könyvek, 2018
Szonday Szandra
muzeológus
