Együtt a cirkuszművészet érdekeinek védelmében – Interjú Mata Zsuzsával
Hogy érezte magát a XIII. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon? Miben különbözik a budapesti a világ más nemzetközi cirkuszfesztiváljaitól?
Remekül éreztem magam a fesztiválon. Megtiszteltetés, hogy a zsűri tagja lehettem.
1994-től az előkészítő munkában vettem részt, majd 1996-tól a Szervező Bizottságának tagjaként működtem közre, ezért kicsit a sajátomnak is tekintem a fesztivált.
A XIII. alkalommal megrendezett esemény rengeteg belföldi és külföldi látogatót vonzott. Budapest elismert és népszerű fesztivál célállomássá vált.
A fesztivál különlegessége, hogy a fő versenyprogramok mellett a fiatal artistaművészeknek is lehetőségük nyílik a bemutatkozásra a Newcomer Show keretében. Az „A” és „B” versenyprogramok mellett második alkalommal került megrendezésre, kiemelkedő artistaművészek részvételével, a Lyrical Circus Late Night Show, amely stílusát tekintve közelebb áll az újcirkuszi előadásmódhoz. Kevés olyan nemzetközi eseményt tudok említeni, ahol ilyen kitüntetett figyelemmel foglalkoznak a meghívott vendégekkel, mint a Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon. Illusztrálásképpen említem, például a gálavacsora is olyan elegáns, történelmi szempontból fontos helyszínen zajlott, mint a Szépművészeti Múzeum nem régen megnyílt Román Csarnoka.
A fesztivál keretében került megrendezésre a Cirkuszi kulturális örökség – UNESCO nemzetközi szakmai konferencia, melyen kiemelt szerepet kapott a cirkuszművészet az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára történő multinacionális felterjesztésének bemutatása. Miért fontos ez a cirkuszművészet és az artistaművészek számára?
2012-ben a Cirkusz Világszövetség elindított egy kampányt annak érdekében, hogy felhívja a tagországok figyelmét, hogy van arra lehetőség, hogy a cirkuszművészet felkerüljön az UNESCO szellemi örökség listájára. A Cirkusz Világszövetség a kezdetektől azt tűzte ki célul, hogy a nemzetközi elismerést egy multinacionális beadvány elfogadása hozza meg. Ennek azonban alapfeltétele, hogy a résztvevő országokban a cirkuszművészet már szerepeljen az UNESCO nemzeti szellemi örökség listáján. A Világszövetség ezzel szolgálni kívánta a cirkuszművészet értékeinek megőrzését, illetve ezúton is segíteni a presztízsének erősödését, hogy szélesebb körű legyen az elismertsége és a megbecsülése.
Ennek köszönhetően Hollandiában, Magyarországon és Finnországban a cirkuszművészetet már regisztrálták az UNESCO nemzeti szellemi örökség listán. Kína is csatlakozott a felsorolt országokhoz. Latin-Amerikában Chilében és Mexikóban szintén elindult a folyamat.
Reméljük, hogy a közös beadványunkat két-három éven belül átnyújthatjuk Párizsban, az UNESCO székhelyén. Ennek elkészítése óriási feladat, több szintén igényel egyeztetést a résztvevő országok között.
Ha a cirkuszművészet felkerül az UNESCO szellemi örökség listájára, akkor az előadó-művészetek sorában megerősíti különleges helyét. Az értékek, a tudás és a hagyomány kicsit másképpen öröklődik, mint például a balett – vagy zeneoktatásban. Hiszek abban, hogy amennyiben sikerül kivívni ezt az elismertséget, a cirkuszművészek, az artisták hosszú távon profitálnak ebből, lesz még egy adu a kezükben segítendő céljaik elérését.
Természetesen nekünk az a feladatunk, hogy egy jól megalapozott anyag készüljön el, amelynek az összeállításában legalább öt-hat ország vesz részt, akiknek a támogatásával sikerre vihető ez a projet. Nyilván mellette lobbitevékenységet is kell folytatni. A beadványt nagyon komoly, szinte tanulmányi szinten kell elkészíteni, konkrét tényanyaggal, fotó, videó tárral alátámasztva, miközben minden esetleg érzékeny témával, kérdéssel kapcsolatban körültekintően és megalapozottan kell eljárni.
Milyen területről érkezett szakemberek vesznek majd részt a beadvány összeállításában?
Minden országban van nemzeti UNESCO iroda illetve a munkatársaik között a szellemi örökség ügyében illetékes. A kulturális kormányzatok szerepe meghatározó. De elengedhetetlen alapfeltétel az is, hogy az adott országban a cirkuszi közösségek – az artisták, a cirkuszigazgatók, a szakszervezet, a cirkuszbarátok, a gyűjtők, ha van cirkuszmúzeum – összefogjanak, hiszen együtt kell dolgozniuk ahhoz, hogy az elkészült dosszié fajsúlyos legyen.
Szekáry Zsuzsanna