Felállva tapsoltak a cirkuszi szakemberek a 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál összművészeti workshop-előadásán
A 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál nulladik napján egy különleges workshop-előadással várták az érdeklődőket a Művésztelepen. A Baross Imre Artistaképző Intézet Előadó-művészeti Szakgimnázium (BIAK) produkciós projektje, a CircusTheatrum új előadásában a különböző összművészeti ágak varázslatos találkozásának lehettek tanúi a világ egyik legnívósabb fesztiváljának látogatói. A darab zajos sikert aratott a hazai és a nemzetközi cirkuszi szakemberek körében is.
A CircusTheatrum Szentivánéji álmodók című előadásában William Shakespeare klasszikus színpadi műve elevenedett meg cirkuszi légkörben. A workshop-előadás első hallásra talán meghökkentő kereszteződése a különböző előadó-művészeti ágaknak; a színháznak, a cirkusznak, a zenének és a táncnak. Shakespeare újraértelmezett mítoszában a klasszikus cirkuszművészet komplex módon használta fel és ezáltal építheti tovább a színpadi dramaturgia, a zenés színház valamit a táncművészet eszközeit és elemeit. Ez a sokszínű eszközrendszer különleges összművészeti produkcióvá ötvöződött a BIAK tehetséges diákjainak és kreatív tantestületének hála.
Az eredetileg ötfelvonásos, 1595-ben íródott mű Szent Iván éjjelén, a nyári napfordulókor játszódik Athénban és egy közeli erdőben. A CircusTheatrum új előadásában viszont nem vígjátékot, hanem egy cirkuszi musical-t láthattunk. Az Artistaképző színész osztályának tagjai nemcsak színészi képességeiket, hanem ének-zenei kvalitásaikat is megmutatták, amelyek tökéletes összhangban lüktettek az artistanövendékek izgalmas produkcióival. Tündérek, a királyi pár, polgári ifjú szerelmesek, csintalan manók, ármányos mágia, vágyódás és féltékenység keveredtek össze egy bolondos éjszaka játékos bonyodalmaiban. A Kovács Gábor Dénes dramaturg és rendező, valamint Romhányi Áron zeneszerző által életre hívott történet az álom és az ébrenlét határmezsgyéjén táncol, amibe az alkotók beszippantották a közönséget is. Mert mi a cirkusz és a társművészetek, ha nem a megvalósuló csodák és a legmélyebb érzelmek kifejezésére alkalmas, kimeríthetetlen művészi eszköztár? Egyik pillanatban látványos zenés-táncos tömegjelenetek artista számokkal, majd egymást kergető szerelmesek, egy újabb képben lélegzetelállító cirkuszi számok, majd csintalan manók, mozgásszínházi elemek, és újabb cirkuszi csodák, amelyek tovább szövik a történetet. A gondosan megkoreografált jelenetek éppen úgy váltották egymást, mint egy színes álom forgatagában, amiből nem akarunk felébredni, mert mindig valami újat, meghökkentőt vagy érdekeset tartogat.
Ahogy a Globe Színház játékterét idéző manézs körén, a klasszikus cirkusz számtalan hagyományos zsánerszámaival hömpölygött elénk a szerelmesek múlhatatlanul varázslatos története, lenyűgözött az iskola művészeti képzésének sokszínűsége. Az artistanövendékek jó úton haladnak, hogy nagy elődeik nyomdokaiba lépjenek, ugyanis számos cirkuszi zsánerben otthon vannak, miközben értenek a mozgásművészetek izgalmas nyelvén. Az iskola színészosztálya pedig magabiztosan lavírozott a szenvedélyes dialógusok és a zenei betétek között. A háttérszakmák áldozatos és hozzáértő munkája nélkül nem lehet sikeres egy előadás. Ezt a biztos bázist az Artistaképző tagintézményének, az Oktopus Multimédia Intézet vizuál-, hang-és fénytechnikus diákjai biztosították.
A klasszikus cirkuszi hagyományokat a zenés színpad dramaturgiájával kibővítő darab nyújtotta különleges élményt a hazai és nemzetközi cirkuszi szakemberek és a közönség percekig tartó, álló tapssal köszönték meg.
A teljes előadást a tervek szerint március 26-án mutatják be a Fővárosi Nagycirkuszban.
Szekáry Zsuzsanna
Fotó: Urbán Ádám