Félelem nélkül az álmok útján – Interjú Richter Kevinnel
SzekaryZsuzsanna07A Richter Kevin Csoport a 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon a versenyprogramok egyetlen magyar fellépőiként Arany Pierrot-díjat és több különdíjat kaptak a rangos szakmai zsűritől. Milyen utat járt be a csoport és vezetőjük, Richter Kevin a nemzetközi hírnév felé vezető úton? Hogyan élnek az utazócirkuszosok? Mire kötelez a Richter név és milyen elképesztő produkciókkal lép fel a fiatal tehetségekből álló csoport?
Egyéves voltál, amikor édesapád, Richter Flórián lóháton bevitt a manézsba, majd az első fellépésedre ötéves korodban került sor, amikor a saját pónijaiddal hajtott fogatból a királykisasszonynak öltözött húgod, Angelina integetett a közönségnek. Milyen volt felnőni a cirkusz világában?
Számomra gyermekként is teljesen természetes volt ez az életforma. Amikor épp nem külföldön vagy a Fővárosi Nagycirkuszban lépek fel, akkor nemcsak artistaként dolgozom a Richter Flórián Cirkuszban, hanem a cirkusz építését és bontását is én vezénylem le. Ahogy mondtad, ötévesen kezdődött a karrierem, majd nyolcévesen már felléptem az apám lovasakrobata csoportjában. Ezt követően vettem át a Magyar Lovas Posta számot, amivel 2018. márciusában a Fővárosi Nagycirkusz Győztesek karneválja című műsorában a világon elsőként, húsz szabad idomítású lóval Guinness-világrekorderré váltam. Ebben a produkcióban a cirkusz kör alakú manézsában egyszerre két lovon állok, miközben minden egyes alkalommal, amikor egy ló átvágtázik a lábaim között, elkapom az állatok vezetőszárára erősített szalagokat, majd a végén egy kézben tartom az összes állatot. Egy évvel később megdöntöttem a saját rekordomat a Richter Flórián Cirkuszban. Emellett párhuzamosan lovasakrobata számmal is fellépek.
A Richter Kevin Csoport tagjai a 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon egészen különleges trükköket mutattak be.
Hogy néz ki a gyakorlatban az utazócirkuszcirkuszos élet?
Azok a napok nagyon eseménydúsak, amikor a cirkusz egyik városból a másikba költözik. Az utolsó előadás után a társulat nekiáll lebontani a sátort, majd végül az állatok kifutóit. Ez elég gyorsan történik, mert az állatokat még aznap este átszállítjuk a következő városba, ahol azonnal fel is kell építenünk a kifutókat. Négylábú kollégáink jóléte a legfontosabb, ezért velük foglalkozunk elsőként. Ha már elszállásoltuk és elláttuk őket és minden jármű megérkezett az új helyre, elkezdődhet a sátor és a nőzőtér építése, ami a bontáshoz képest jóval hosszabb folyamat, akár egy napot is igénybe vehet. Ha már minden a helyén van, jöhetnek az edzések, a fellépések és az egyéb napi teendők. A sikeres működéshez rengeteg adminisztrációs feladat elvégzésére van szükség: biztosítani kell az állatok élelmezését és takarmányozását, egyeztetni kell a helyi önkormányzattal, a közművekkel, a katasztrófavédelemmel és reklámengedélyeket is kell szereznünk. Ez egy nagyon izgalmas élet, mindig valami új történik, sosem unatkozunk.
A Richter Kevin Csoport a budapesti artista seregszemlén a rangos szakmai zsűritől Arany Pierrot-díjat nyertek, ezen kívül a Moszkvai Nagycirkusz különdíját, a Royal Circus by Gia Eradze különdíját és a Magyar Cirkuszigazgatók zsűrijének különdíját is kiérdemelték.
A Richter Flórián Cirkusznak relatíve nagy menazsériája van. Mennyit foglalkoztok az állatsereglettel?
A klasszikus cirkuszok egyik legfontosabb pilléreit az állatok jelentik, ez nálunk sincs másként. Ők minden helyzetben elsőbbséget élveznek, legyen szó az utazásról, az ellátásukról vagy az orvosi vizsgálataikról. Minden állattal naponta több órát foglalkozunk és tréningezünk, hogy megmaradjon a jó fizikai és szellemi kondíciójuk. Nagyon kötődöm hozzájuk, többükkel együtt nőttem fel és olyan is akad köztük, akit én segítettem a világra.
A Richter családról az első írásos dokumentum 1821-ből való, de a família története még régebbre nyúlik vissza. Jelentős részt vállaltatok abban, hogy a magyar cirkuszművészet világhírűvé váljon és mindent elértek, ami lehetséges ebben szakmában. A nagypapád id. Richter József, a Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál Ezüst Bohóc-díjasa jelenleg az egyetlen Kossuth-díjas magyar cirkuszművész. Édesapád Richter Flórián és a nagybátyád ifj. Richter József pedig Arany Bohóc-díjas artistaművészek, akiknek saját utazócirkuszuk. Érezted a nyomást, hogy a Richter név kötelez és hozzájuk hasonló érdemeket kell szerezned?
Természetesen ad egy nagyobb drukkot a famíliám nemzetközi hírneve, viszont a családban én vagyok az első, aki egy teljesen más stílusú produkcióval, deszkaszámmal lépek fel. A Richter családot mindenki az állatszámaival és a lovasakrobatikával azonosítja. Én is dolgozom ebben a zsánerben, de, miközben párhuzamosan gyakoroljuk az ugódeszkát és más új produkciókat.
Richter Kevin a Magyar Lovas Posta számmal Guinness-rekorderré vált 2018-ban a Fővárosi Nagycirkuszban.
Milyen okból választottál a családi hagyománytól eltérő zsánert?
Kisgyermek korom óta rajongással telve figyeltem a deszka csoportok gyakorlásait és fellépéseit, ezért amikor idősebb lettem, elhatároztam, hogy én is kipróbálom magam, amivel nagy álmom vált valóra. Az első lépések pont aFővárosi Nagycirkuszhoz kötődnek: három éve épp itt léptünk fel a lovasakrobata számunkkal, amikor párhuzamosan elkezdtem a deszkaszám próbáit.
A tagokat nem régi deszkásokból, hanem a tornasportból verbuváltam. A képzettségük mellett fontos szempont volt az életkoruk is: hozzám hasonló, fiatalokból álló csapatot akartam összeállítani.
A Richter cirkuszi dinasztia tudása generációról generációra öröklődik át. Kevin is rengeteget tanult édesapjától, a Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett Richter Flóriántól. Forrás: Cirkuszi Csodaemberek – Életútinterjúk cirkuszművészekkel 6. kötet.
Megalakulásotok után nem sokkal máris nemzetközi sikert arattatok a Gironai Cirkuszfesztiválon. Gondoltad volna, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen messzire fogtok jutni?
Az első évben nem gondoltam volna, hogy ebből egy nagy, keresett produkció válik, amiért világszerte kapkodni fognak a cirkuszi szakemberek. Az áttörést az hozta meg, hogy 2021-ben a Fővárosi Nagycirkuszon kívül minden cirkusz bezárt Európában, és csak Közép-Európa egyetlen kőcirkuszában voltak műsorok, amiben mi is felléptünk. Ekkor rengeteg időnk volt gyakorolni, aminek köszönhetően egy magasabb szintre tudtuk emelni a számot, így meghívást kaptunk a Gironai Nemzetközi Cirkuszfesztiválra. Számos kiváló produkcióval szálltunk versenybe, de végül mi hoztuk el a fesztivál egyetlen arany-díját. Nagy nevű cirkuszi szakemberektől szereztünk dicséretet és sok szerződés ajánlatot is kaptunk.
Egy cirkuszi produkció létrejöttében mindig többen dolgoznak a háttérben is. Kitől kaptátok a legtöbb tanácsot és segítséget a deszkaszámotokhoz?
Eleinte egyedül kezdtük el a gyakorlást, majd a Fővárosi Nagycirkusz szakmai igazgatója, Graeser József vett minket a szárnyai alá. Minden próbát megnézett és tanácsokkal látott el, amiért nagyon hálás vagyok neki. Annak ellenére, hogy egy kicsit önfejű vagyok, igyekszem hallgatni rá, mert később kiderül, hogy mindig igaza van.
A 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon különleges trükköket is bemutattatok, amivel nemcsak a cirkuszi szakmát, hanem a közönséget is ámulatba ejtettétek.
Az egyik trükköt először Gironában mutattuk be. Ez egy nehéz és veszélyes kunszt, amit utoljára 26 évvel ezelőtt láthatott a cirkuszok közönsége: négy ember magasságban, egymás vállán állunk, majd az ötödik ember szaltót ugrik és megérkezik a koloné tetejére, mindezt biztosító kötél nélkül.
A produkciónk másik nagy kuriózuma az ötös szaltó szivacsba érkezéssel, amit Aleksandr Abakumov hajt végre.
Ezt még soha senki nem ugrotta klasszikus európai deszkáról, ami fából van, és nem műanyagból, mint az orosz deszkaszámoknál, amik nagyon magasra repítik az artistákat.
Gondoltátok volna, hogy megnyeritek az Arany Pierrot-díjat?
Nem, mert a versenyprogram első napján nem tudtunk olyan tisztán dolgozni, mint ahogy szerettünk volna. Idegesek voltunk az új trükkök miatt, és megmondom őszintén, akkor nem gondoltam volna, hogy bármilyen díjjal elismernének minket. Viszont hála Istennek a zsűri nem azt pontozta, hogy estünk, hanem azt, hogy a veszélyes trükkök során kockáztattuk az életünket. Végül a gálaműsoron már tökéletesen adtuk elő a számot.
Milyen élményekkel gazdagodtál a Fesztivál során?
Nagyon megtisztelő, hogy a versenyprogramok egyetlen magyar fellépőjeként mi nyertük el az Arany Pierrot-díjat a világ egyik legrangosabb cirkuszfesztiválján. Nagyon erős volt a mezőny, Budapestre valóban a világ legjobb artistaművészei gyűlnek össze. Emellett rengeteg cirkuszigazgató, impresszárió, cirkuszi szakember nézte meg a produkciókat. Rendhagyó módon, idén rajtunk kívül még két különböző stílusú ugródeszka csoport versenyzett, ami nagyon ritka a fesztiválokon. Ezáltal még inkább izgultunk, de életreszóló élményekkel zártuk a fesztivált.
A csoport repertoárjában még egy szám szerepel, amellyel a Fővárosi Nagycirkusz Tavaszváró – Fesztivál + című műsorában léptek fel. Mi adja ennek a produkciónak a különlegességét?
Ez egy teljesen új produkció, nem láttam még sehol, hogy az ugrócsíkot (airtack-et) kevernék a hintaszámmal. Hirtelen ötletből született, valami különlegeset akartam létrehozni, ami egyben nagyon dekoratív is. Látványos trükköket és szaltókat mutatunk be az ugrócsíkon, miközben keresztbe átrepüljük a többieket a hinta segítségével akár 9 méteres magasságban. A számhoz természetesen új arculat és kosztümök készültek. Ebben a számban is énekkel kísér minket Könyöt Lili, mert számomra nagyon fontos, hogy egy produkcióban nagy élet és a hangulat legyen, amit ő tovább fokoz. Szerintem a jó hangulattól cirkusz a cirkusz, ahová az emberek szórakozni és kikapcsolódni jönnek el, és én is akkor érzem magam jól a porondon, amikor a tetőfokára hág a hangulat és a közönség is élvezi a produkciót.
A Richter Kevin Csoport a világon egyedülálló, talajakrobatikával és hintával ötvözött produkciójukat először Közép-Európa egyetlen kőcirkuszában mutatják be, a március 15-ig látható Tavaszváró – Fesztivál + műsorban.
Melyek a további céljaid?
A legnagyobb cél a Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál, ami idén ismét elmarad a pandémia miatt, de nem esem kétségbe, mert legalább több időnk marad a gyakorlásra.
Számos meghívást kaptunk, például télre Amszerdamba, a Royal Theater Carré-ba. Nagyon reméljük, hogy minden invitációnak eleget tudunk tenni és tovább gyarapíthatjuk a magyar cirkuszművészet nemzetközi jóhírét.
Szekáry Zsuzsanna
Fotó: Urbán Ádám
