Fürdik a Cirkusz

Sárga csempe.
Testek és fém.
Fém, testek, alakzatok.
Rutinok, fémes testek, alakzatok.
Víz.
Nosztalgikus dallamok kúsznak a Széchenyi fürdő öreg kapuitól,
végig szaladnak a strandszékek között, át a hajó alatt,
majd megtelepszenek a manézson.
Dalok és tánc, majd fém és testek.
A rutinok között, egy szembekötött trükk után,
a biomechanika és a mechanika is pihenni megy.
Az emberek jönnek-mennek, eközben mi győzünk.
Egy Egérke, 13 fürdőgatyás férfi. Győzünk a vízben.
Geometria, bizalom és rettegés. Két lélek, feszült izomcsoportok.
Beballagnak a bohócok, sikítanak a gyerekek.
Auftachen, nincs olyan, hogy félbemarad. Nem felejtődik el.
Hajó emelkedik az égbe, egy hajó érkezik fodrozódva, hogy visszaporoszkáljon a földre.
Testek önmagukban, és testek valami nagyobb részeként.
Nemzetek és nemzettelenség, attrakció és ösztönös öröm, önkénytelen szomorúság.
A hajó kimegy, a testek pihennek, a dallamok pedig visszakúsznak,
a Széchenyi fürdő sárga csempéi közé.
Szőke Dénes Iván