Fürdik a Cirkusz

Sárga csempe.

Testek és fém.

Fém, testek, alakzatok.

Rutinok, fémes testek, alakzatok.

Víz.

Nosztalgikus dallamok kúsznak a Széchenyi fürdő öreg kapuitól,

végig szaladnak a strandszékek között, át a hajó alatt,

majd megtelepszenek a manézson.

Dalok és tánc, majd fém és testek.

A rutinok között, egy szembekötött trükk után,

a biomechanika és a mechanika is pihenni megy.

Az emberek jönnek-mennek, eközben mi győzünk.

Egy Egérke, 13 fürdőgatyás férfi. Győzünk a vízben.

Geometria, bizalom és rettegés. Két lélek, feszült izomcsoportok.

Beballagnak a bohócok, sikítanak a gyerekek.

Auftachen, nincs olyan, hogy félbemarad. Nem felejtődik el.

Hajó emelkedik az égbe, egy hajó érkezik fodrozódva, hogy visszaporoszkáljon a földre.

Testek önmagukban, és testek valami nagyobb részeként.

Nemzetek és nemzettelenség, attrakció és ösztönös öröm, önkénytelen szomorúság.

A hajó kimegy, a testek pihennek, a dallamok pedig visszakúsznak,

a Széchenyi fürdő sárga csempéi közé.

 

Szőke Dénes Iván