– GOLGOTA – Megéri? – Gondolatok a Fővárosi Nagycirkusz társulatától munkáról, sikerről
SzekaryZsuzsanna07Józsa Sarolta Réka: wow, ezt nevezem fényezésnek, igazi Golgota kép, 3 kereszt! vajon hányan veszik észre az üzenetet? le a kalappal a rendezésnek!
Golgota – Szimeiszter Balázs világítástervező művész, Fővárosi Nagycirkusz
Egy előadás premierjét megelőző próbaidőszak, embert próbálóan megterhelő a társulat számára. A feszített munkatempóban mindenki kiveszi a részét a takarító személyzettől kezdve, egészen a rendezőig. A Jókai Mór novellája alapján készült Melyiket a 9 közül? előadásra ez fokozottan igaz volt, ugyanis a bemutatót kéthónapos alkotói próbaidőszak előzte meg. Ilyenkor a cirkusz olyan, akár egy hatalmas, jól szervezett hangyakolónia. Mindenki tudja a dolgát, mozgásban van, intézkedik, ötletel, terveket valósít meg. Kevesebbet alszunk, egy kicsit háttérbe szorul a család és a szabadidő. De ilyen, ha valaki szerelmes. Szerelmes az alkotásba, a cirkuszművészetbe és a közönségbe, akik idegenekből családtagokká válnak, amint belépnek az épület kapuján. Ahogy minden érzelmi kötelék során, itt is vannak néha kisebb mélypontok. Amikor a zenész századszorra is elpróbálja ugyanazt a dallamot, amikor a világosító centimétereket igazít egy fényen, amikor a táncos lába megremeg a fáradtságtól, egy pillanatra elgondolkodunk: MEGÉRI? Megéri maximalizmusra törekedni? Vajon észreveszi a közönség a nagy egészben, az apró művészeti megoldásokat, a lelkünk rezdüléseit?
Aztán elérkezik a várva várt premier előadás, és megtörténik a csoda. A közönség érzi, befogadja és meghálálja a kemény munkát. De vajon felfigyel-e a rejtett kincsekre is, mint például Szimeiszter Balázs fénytervező, a Golgotán keresztre feszített Jézust és a két latort megidéző, pillanatnyi varázslatára? Hallja-e a Szakál László zenekarvezető és Pál Dániel Levente által írt Gazdagság dala során megidézett képek eltérő hangzásvilágát? Átérzi-e, hogy a Nehéz döntés dala nem csak egy klasszikus, lírai musical sláger, hanem tulajdonképpen egy ima? Az alkotás bár önkifejezés, sohasem lehet öncélú, a közönséget kell szolgálnia alázattal, tapintattal és odaadással. Az alkotók pedig reménykednek, hogy minden üzenet célba ér.
S igen, a dübörgő taps orkánja végül kisöpri a szívünkből a kétségeket, a dicsérő kommentek és hálás üzenetek eltüntetik a bizonytalanság maradék morzsáit is. Megéri! Megéri egy kicsit belehalni a próbaidőszakba, mert a több százezer néző között ott lapulnak azok, akik értik, érzik az üzenetet és találnak rendezői, tervezői, táncosi, zenei üzeneteket. Beépítik az életükbe, tudatosan vagy észrevétlenül, így a mi munkánk által változik, szépül az életük. Ez a mi munkánk, erre szövetkeztünk. Megéri.
Köszönjük, hogy figyelnek ránk!
A Fővárosi Nagycirkusz társulata
