„Három-négyévesen eldöntöttem: artista akarok lenni” – Interjú Ameli Bilykkel
A fiatal ukrán tehetség, Ameli Bilyk is fellép RAIN – Esőcirkusz műsorunkban unikális lengődrót számával. Amelit motivációiról, az ukrán edzésmódszerekről, előadói karakteréről, nyári műsorunkról és jövőbeli terveiről kérdeztük.
Milyen indíttatásból lett belőled artistaművész?
Amikor kisgyermek voltam, édesapám rendszeresen elvitt cirkuszi előadásokra. Teljesen elvarázsolt ez a csillogó világ, élénken él bennem az emlék, ahogy szájtátva figyeltem a lenyűgöző artistákat és már három-négyévesen eldöntöttem: artista akarok lenni. Bár még nagyon fiatal voltam, látták rajtam a szüleim az eltökéltséget, ezért még a hatodik születésnapom előtt elvitt az édesanyám egy kijevi cirkusz stúdióba, ahol a mai napig tanulok. A szüleim később sem akartak lebeszélni erről a pályáról, számukra az volt a legfontosabb, hogy azzal foglalkozzak, ami boldoggá tesz.
Milyen helyzetben van a stúdió és az ott tanuló diákok a jelenlegi háborús körülmények között?
A stúdió február 24-én bezárt, viszont körülbelül két hete, rövidített nyitvatartással üzemel. Összesen három diák maradt ott, a többiek mind külföldre menekültek. Ám abból a röpke három órából, amit edzéssel lehetne tölteni, általában csak egy óra lesz, mert ha megszólalnak a szirénák, az óvóhelyre kell menniük.
Megannyi cirkuszművészeti zsáner közül, miért a lengődrótot választottad fő számodnak?
Egy alkalommal az edzőm megkérdezte, hogy ki akarom-e próbálni a lengődrótot. Természetesen igen mondtam és annyira megtetszett ez a zsáner, hogy ennél maradtam.
A nemzetközi cirkuszi szakmában az ukrán artistaművészek egyik kiemelkedő fiatal tehetségének tartanak. Mit gondolsz, tizenhét évesen minek köszönhető a sikered, a tehetségednek vagy a kemény munkádnak?
Szerintem a szorgalmas és kitartó munkának köszönhető, ugyanis Kijevben heti hat napot, napi hat órában edzéssel töltünk. Ilyenkor nemcsak a lengődrótot, hanem akrobatikát, zsonglőrt és mindenféle zsánert gyakorolok, kivéve a levegőszámokat, mert azokat az edzőm nem szereti, túlságosan veszélyesnek tartja őket.
Több artistától hallottam már, hogy a dróttal való érintkezés, a ránehezedés fájdalmat okoz.
Ez így van, nagyon fájdalmas, de hozzá lehet szokni. Azért viselek többrétegű kesztyűt, hogy ne fájjon annyira a kezem.
Honnan jött az ötlet, hogy játékos Harlekin stílusban lépj a közönség elé?
A lengődrót zsánernél általában tündért, hercegnőt vagy csábító női karaktert jelenítenek meg az artistaművészek. Viszont az edzőmmel tisztában voltunk vele, hogy hozzám egyik figura sem illik, ezért úgy döntöttünk, hogy a saját személyiségemhez legjobban illő karaktert, egy játékos, bohókás Harlekin figurát mutatok be.
Mi a véleményed a RAIN – Esőcirkusz műsorról?
Elfogultság nélkül mondhatom, hogy ez egy nagyszerű műsor! Az artistaszámok elképesztően látványosak a szökőkúttal, úgy látom, hogy a közönség soraiban is nagy sikere van. Fellépőként viszont zavaró a víz, mert vizes lesz a cipőm, ami megnehezíti a dróton egyensúlyozást, de kihívásként fogom fel.
Tetszik Budapest?
Édesanyámmal érkeztem a magyar fővárosba. Az itt élők nagyon kedvesek, a cirkusz közönsége csodálatos, a város pedig gyönyörű, hasonlít Kijevhez, csak nem értem a magyar nyelvet.
Mik a további cirkuszi szakmával összefüggő terveid?
Még sok éven át szeretnék artistaként örömet okozni a közönségnek, viszont kérdés, hogy meddig bírom fizikailag a rendszeres igénybetételt. Számos artista vágyálma, hogy a Cirque du Soleil társulatának tagja legyen, de engem nem vonz, hogy éveken át ugyanabban az előadásban ugyanazokat a meghatározott mozdulatsorokat mutassam be. Szeretnék minél több helyen és különböző műsorokban fellépni. Jelenleg nem gondolom, hogy másik zsánerre váltanék, de nem tudom, hogy mit hoz az élet.
Szekáry Zsuzsanna
Fotó: Urbán Ádám
További interjúkat és híreket ide kattintva olvashatnak.