Higgyünk a csodákban!  

2018-ban a Fővárosi Nagycirkusz akkori igazgatója, Fekete Péter létrehozta a Lyrical Circus Late Night Show-t, ami a versenyprogramok mellett egy egyszeri és megismételhetetlen késő éjszakai összművészeti cirkuszi show-műsor, ahol a cirkuszművészeti műsorszámok etűdöket, történeteket és hangulatokat mesélnek el. Az idei Lyrical Circus Late Night Show – Egyéjszakás kaland a Budapest Magic Hostelben játszódott, ahová a világ minden tájáról érkeztek a legkülönbözőbb látogatók. Ez magát a cirkuszi családot, mint fogalmat szimbolizálta, ahol nemtől, bőrszíntől, származástól és vallási hovatartozástól függetlenül mindenki egy nagy család részévé válik és csodákat hoz létre. Ahol egyenlőség uralkodik, barátságok köttetnek és elismerik egymás emberfeletti munkáját.

Miután mindenki beköltözött a manézsban kialakított hostelbe, az orosz Anton Lozovoi horizontál zsonglőr világító buzogányaival vette kezdetét a csodálatos utazás a cirkuszművészet lenyűgöző világába. Őt az Ukrajnából érkezett Dmytro Bakhtin követte akrobatikus elemekkel tarkított, művészi zsonglőrszámával.

A következő produkció a bizalomról, az összetartozásról és az erőről szólt a svájci-amerikai Nat and Jo lassú mozdulatokkal előadott kötélszámában, amely a közönség körében zajos sikert aratott. „Szerelemtánc a kerékben” címet adtam magamban a kanadai Duo Unity –nek, akik szír kerékszámukban a romantikus kapcsolat változásait és hullámvölgyeit jelenítették meg. Ez a szintén nagy sikert aratott produkció tökéletes példa arra, hogy a cirkuszművészet nem pusztán szórakoztatási forma, hanem gondolatokat, érzéseket megjelenítő és közvetítő művészeti ág.

A következő fellépő egy előadásmódjával könnyedséget sugalló, ámde nagy tudást igénylő produkciót mutatott be. A Kolumbiából érkezett José Valencia ritkaságszámba menő kopfstand zsonglőr számában fejen állva zsonglőrözött nemcsak a kezeit, de a lábait is használva, miközben körbeforgott. A labdák egyszer sem estek le. Tapsolás közben eszembe jutott, hogy ebben a pár perces produkcióban is egy élet kemény munkája fekszik.

Indiából érkezett a XIII. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválra az öttagú Mallakhamb India csoport, akik dinamikus mallakhamb rúdszámukban a csapatmunka, a kitartás és az egymásra figyelés értékeire hívták fel a figyelmet.

Bátran és szabadon szárnyalni a magasban, megszabadulva a félelmeinktől, bízva saját magunkban és a tudásunkban. Ezt mutatta be lélegzetelállító trükkökkel az Izraelből érkezett Alisa Shehte levegő karikaszámával, amit a közönség kitörő tapssal jutalmazott meg. A szintén izraeli Sagi Bracha harmóniát sugárzó zsonglőr számában a belső egyensúlyunk fontosságának megőrzésére hívta fel a figyelmet, majd az őt követő amerikai Mandi Orozco az élet folytonos változásaihoz való alkalmazkodást szemléltette újdonságnak számító kaucsuk futópadon számában. Az est egyetlen magyar fellépője, Herczeg Richárd lengő kínai rúd produkciójában a szakmai és művészeti értékek mellett az erőt jelenítette meg.

Az utolsó fellépő az amerikai Jen Bricker volt tissue számával. Jen egy igazán különleges ember, aki az élő példája annak, hogy a cirkuszművészet az emberi akarattal létrehozható csoda művészete, ugyanis a 34 éves légtornász lábak nélkül született, de ez mégsem akadályozta meg abban, hogy kövesse az álmait, mindent legyőzve a levegőbe emelkedjen és artistaművész váljon belőle. Nagyon megható volt, ahogy szerelme a földön állva kísérte fúvós hangszeren, majd a szám végén Jen a levegőbe emelte, és csókkal váltak el.

A Lyrical Circus Late Night Show – Egyéjszakás kaland egy szavak nélküli, bő másfél órás, változatos és tartalmas összművészeti műsor volt, amelyhez a zenei aláfestést a Fővárosi Nagycirkusz zenekara adta. Különleges műsorszámokat, kimagasló teljesítményeket és értékeket kaptunk, valamint egy útravaló üzenetet: higgyünk a csodákban, mert ott vannak körülöttünk és bennünk. 

Szekáry Zsuzsanna