Egyenes labirintus – káprázatos híd a cirkuszművészet és a költészet között

Még másnap is nehezen találom a szavakat Hegymegi Máté Egyenes Labirintus című 2017. december 22-én, a Hippodromban bemutatott darabjával kapcsolatban. Tegnap nem csak én, de a nézők is nehezen ocsúdtak fel, nem is beszélték meg egyből a látottakat, ahogy mondták egymás között: „Le kell ülepednie bennem.” „Annyira katarktikus volt, hogy nem tudok megszólalni.” De mi váltotta ki ezeket az érzéseket a nézőkből?

A Fővárosi Nagycirkusznak bár a klasszikus cirkusz a vezérfonala, szívesen kísérletezik olyan összeművészeti produkciók létrehozásával, ahol találkozik a cirkuszművészet, a színház, az irodalom, a zene és a táncművészet. A Lúdas Matyi a cirkuszban és a Rómeó és Júlia sikere után most még merészebb vállalkozásra adták a fejüket Hegymegi Máté, a fiatal, de annál tehetségesebb rendező segítségével. A magyar elektronikus zene kiválósága, Yonderboi Egyenes labirintus című hanganyaga szolgál az előadás alapjául, a történetet a kilenc fiatal artista és a két színész játéka mellett az irodalom leghíresebb költeményeinek segítségével mesélik el egy idős bohóc visszaemlékezéseit. Az impresszív dallamok azonnal magukkal ragadják a nézőket, végig tökéletes hangulatot és összhangot teremtve a látottakkal. Kálmán Eszter jelmeztervező és Fekete Anna díszlettervező ötletes és egyedi munkája teremti meg a darab fekete fehér színvilágát.

A nyitó jelenetben egy idős és magányos bohócot látunk, akit Gyabronka József formál meg. Weöres Sándor: Önarckép című verse és a színészi játék tökéletesen szemlélteti az elhagyatottság és az öröm nélküli puszta létezés állapotát. Az időutazás az emlékek szárnyán a víg és gondtalan gyermekkorral kezdődik, Karinthy Frigyes: Így írtok ti, Pósa bácsi: Ninácska, Shakespeare: Ahogy tetszik és Szép Ernő: Dal című verseire megelevenedik és élettel telik meg a manézs. A négy évszakhoz köthető visszaemlékezés tavasza a szerelemről szól. Gyabronka József és a szerelmét alakító Pető Kata finom egymásra találását egy lélegzetállító páros levegőszám egészíti ki, tökéletes összhangban a zenével és a versekkel, prezentálva a bámulatos technikai tudáson túl a bizalmat és a mély, őszinte szerelmet. Pilinszky János: Aranykori töredék című költeményében a tökéletes boldogságot és elégedettséget festi le, de az örömbe már üröm is vegyül, Szép Ernő: Ne hidd! című verse által, melyet a tehetséges cirkuszművészek levegőben bemutatott karika és tissue számaikkal jelenítenek meg.

Az ősz a hanyatlás, a lassú elmúlás időszaka. A két főszereplő közötti kapocs fokozatosan megszűnik, a boldogság helyét átveszi a bánat, a hiány, az egymáshoz vissza nem találás keserű érzése, melyet a tökéletes aláfestő zene, a kiváló színészi játék, Ady Endre: Egyedül a tengerrel és Pilinszky János: Egyenes labirintus című művei, és egy gyönyörű páros trapéz szám szemléltet.

Tél. Üresség, magány, bánat. A bohóc ismét öreg és magányos. Fellobbannak még utolsó vágyképei, melyben megelevenedik fiatal énje, Biritz Ákos bámulatos levegőszáma által, és a szerelmével való újraegyesülés, Szoó Regina drótkötél-egyensúlyozó számával prezentálva. De ez csak álom, ami szertefoszlik, és csak az üresség marad.

A 2018. január 8-án, a XII. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválon bemutatásra kerülő Egyenes labirintus egy útkeresés, melyben modern köntösben kifejezetten a cirkuszművészet és a költészet viszonyait feszegetik és vizsgálják az emberi természet legmélyebb érzésein át. Ez a darab a világ bármely nagy színpadán megállná a helyét, a katarzis-élmény garantált!

Szekáry Zsuzsanna