Örömet és szépséget ajándékozni – Interjú Vitalii Zaetzel, Margarita Nikulinával és Dashával

Véletlenek sorozatának köszönhetően lettek artisták, majd egymásba szerettek. Az egyikük ukrán, a másikuk orosz, de ez sosem számított. A RAIN – Esőcirkusz műsorunkban gyermekükkel fellépő többszörös cirkuszfesztivál-díjas házaspárral karrierükről, családról, kultúráról és összetartozásról beszélgettünk.

Vitalii Zaetz nem cirkuszi dinasztiából származik, sőt gyermekként cirkuszi előadásokra sem vitték el a szülei, ha éppen utazócirkusz érkezett a kisvárosba, ahol éltek. Ellenben fiatal korától komolyan sportolt; Harkivben tanult, az olimpiai tartalékosokat képző iskolában, ahol nagyon sokféle sportágba kóstolt bele, ám végül a tornát választotta. „Egy nap megjelent a főiskolán egy cirkuszi társulat vezetője, aki új embereket keresett a megfogyatkozott csapatába. Egy barátom bekerült, akivel véletlenül futottam össze egy parkban és bár fogalmam sem volt a cirkusz világáról, felkeltette az érdeklődésemet. Elmentem a próbájukra, ahol egy kölni, karácsonyi műsorra szóló szerződéssel vártak. Sportolóként elenyésző volt a fizetésem a cirkuszi gázsihoz képest, ezért úgy döntöttem, hogy háromnegyed év alatt megtanulom, amit kell a levegő zicc számhoz, keresek egy kis pénzt, majd folytatom a sportolást. Végül beleszerettem a cirkusz világába és maradtam” – eleveníti fel Vitalii a huszonkét évvel ezelőtt kezdődött cirkuszi karrierjét.

Bájos felesége, Margarita gyermekként Tulában, egy cirkuszi stúdióban sajátította el a különböző cirkuszművészeti zsánereket, többek között magasdrótot, levegőszámokat és akrobatikát. Tizenkét éves volt, amikor bemutatták egy akrobata edzőnek, aki a tehetsége mellett az apró termete miatt is meglátta benne a potenciált. „Már akkor komoly cirkuszi karriert jósoltak nekem, de nem úgy gondoltam a cirkuszra, mint munkahelyre, hanem a saját magam örömére gyakoroltam. Tizenhat éves voltam, amikor az edzőm egyik barátja szólt, hogy érkezett egy deszkaszám a cirkuszba, menjünk el megnézni. Látva a termetemet és a tudásomat, azonnal bevettek a deszkaszámba. Egy hónapon át próbáltunk, majd megkaptam az első szerződésemet a Rosgoscirk vállalatnál” – meséli Margarita, aki most is olyan apró termetű, hogy kényelmesen elfér lányával, Dashával egy közös széken ülve.

A család lélegzetelállító perzs számmal lép fel a Fővárosi Nagycirkusz RAIN – Esőcirkusz műsorában.

Margarita végül nem érezte jól magát a csoporttal, melynek tagjai átlagosan negyven-negyvenöt évesek voltak, ezért ritkábban gyakoroltak, minek köszönhetően az akkor fiatal lány nem tudott tovább fejlődni. Ezért elutazott Moszkvába, a munkakönyvéért, hogy hivatalosan kiléphessen a vállalattól. Viszont a végeláthatatlan, vörös szőnyegekkel borított folyosókon összefutott egy társulatvezetővel, aki meggyőzte, hogy maradjon a vállalatnál és kezdjen egy teljesen új műsorban. Mint kiderült, későbbi férjével, Vitalii-val ugyan azon a napon írták alá a szerződésüket. Mindkettejük cirkuszi karrierje beindult, Vitalii a hintaszámával tizenkét nemzetközi cirkuszfesztiválon aratott sikereket, többek között Monte-carlóból is elhoztak egy Ezüst Bohóc-díjat.

„Ez a háború csak egy ember fejében létezik”

Kérdésemre, hogy sosem okozott problémát, hogy az egyikük orosz, a másikuk pedig ukrán származású, egyöntetűen rázzák a fejüket. „Amikor Ukrajnába utazunk, a barátaim, az iskolatársaim és a rokonaim mindig nagyon jól viszonyulnak Margaritához. Ha az ő szeretteihez utazunk Oroszországba, akkor ők is mindig szívesen látnak engem” – feleli Vitalii, hozzátéve, hogy a háború kitörése egy nagyon szomorú esemény, ráadásul idősebb kislányuk, Dasha is ugyanazon a napon született tizenkét évvel ezelőtt. „Amikor kitört a háború, édesanyám hajnali hat órakor felhívott, de én félálomban kinyomtam a hívását. Miután felébredtem, szembesültem a hírekből, hogy mi történt. A háború első hetében azt hittük, hogy gyorsan lemegy és vége lesz” – meséli Vitalii, majd hozzáteszi, szerencsére a szerettei mindannyian életben vannak, mert nem nagyvárosok, katonai támaszpontok vagy gyárak közelében élnek. „Viszont mivel orosz útlevelem van, nem léphetek be Ukrajna területére, ezért nem látogathatom meg édesanyámat és nem mehetek ki édesapámhoz a temetőbe – mondja lehajtott fejjel Vitalii, majd, hogy oldjam a szomorúságát, fellépőpartnerükről, Dasharól kérdezem őket.

Dasha a perzs rúd tetején pörögve. Szülei csak olyan trükkel engedik fellépni, amit teljes mértékben biztonságosan végre tud hajtani.

Dasha a perzs rúd tetején pörögve. Szülei csak olyan trükkökkel engedik fellépni, amiket teljesen begyakorolt.

Az édesanyjához hasonlóan apró termetű, tizenkét éves kislány készségesen osztja meg, hogy hároméves kora óta többféle cirkuszi zsánert gyakorol, jelenleg négy különböző, kész produkciója van. Fellép szülei perzs számában, van egy édesapjával közös akrobatikus száma, de a levegőszámok a kedvencei, főleg a gurtni, ami a család fő száma. Dasha már hat és fél évesen Arany-díjat kapott a Nikulin Cirkuszban. „Minden trükkre mi tanítottuk és tanítjuk folyamatosan. Ismerjük őt, a mozdulatait, tudjuk a határait, ezért csak akkor hagyjuk, hogy biztosítókötél nélkül előadjon egy trükköt, ha megbizonyosodtunk róla, hogy teljesen birtokában van az adott számhoz kellő tudásnak” – válaszolja Margarita arra a kérdésemre, miszerint nem félnek, hogy esetleg megsérül a gyermekük. Dasha húga szintén a cirkuszi világban képzeli el az életét, viszont állattréner szeretne lenni, ugyanis minden állatra rajongással tekint.

Különleges rekvizit (cirkuszi kellék)

A Fővárosi Nagycirkusz nyári műsorában a család perzs számmal lép fel, amit azért is szeretnek nagyon, mert ebben mind a hárman részt tudnak venni. „Kétéves szerződést ajánlottak nekem a Friedrichstadt-Palast-ban, amikor még a hintaszámmal dolgoztam, viszont a családom nem jöhetett volna velem és közös próbalehetőséget sem biztosítottak volna számunkra. Ezért kerestem magam helyett egy másik artistaművészt és belevágtunk a családi perzs számba. A rekvizitünk teljesen egyedülálló, ilyen az egész világon csak nekünk van. Viktor Sarko tervezte és előttünk ő lépett fel vele. Mivel jelenleg 73 éves nyugdíjas, átadta nekünk” – meséli Vitalii a komoly szakmai döntés háttéréről.

„Azt szeretnénk, hogy ne legyen háború”

Fekete Péter rendezésében átalakult a már meglévő műsor, és egy fontos üzenetet is közvetít. Kérdésemre, hogy mit gondolnak, célba ér ez az üzenet, Vitalii így válaszol: „Minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy átmenjen az üzenet a nézők szívébe. Mi egy ukrán, orosz, belarusz társulat vagyunk, akik Budapesten magyar fellépőkkel is kiegészültek. Mindannyian érző emberi lények vagyunk, akik tisztelik egymást és felülemelkedünk a jelenlegi politikai helyzeten.” Margarita egyetértőn bólogat, majd hozzáteszi: „Egy kultúrából jövünk, és szeretnénk megajándékozni a társadalmat jó érzésekkel, örömmel, szépséggel. Őszintén ellenezzük azt a kísérletet, hogy valaki szétválassza az évezredek óta közös múlttal bíró népeinket. Úgy gondoljuk, hogy Ukrajna, Oroszország és Belorusszia testvérországok, mi pedig mindannyian testvérek vagyunk.”

Vitalii, Margarita és Dasha a RAIN – Esőcirkusz műsorban a békét testesítik meg.

Otthon, a cirkuszban

Margarita és Vitalii évtizedek óta járják a világot, de a cirkuszokban mindig otthon érzik magukat. „Ha megérkezünk egy cirkuszba, azonnal otthon érezzük magunkat. Nincs ez másképpen a Fővárosi Nagycirkuszban sem, ahol nagyon kedves és profi a személyzet, a közönség pedig csodálatos. Amint beléptünk a kapun, megkérdezték a lányaink, hogy otthon vagyunk? Azt válaszoltam, igen, otthon” – mosolyog Vitalii, miközben szeretettel átöleli a gyermekét és a feleségét.

 

Szekáry Zsuzsanna

Fotó: Urbán Ádám

További cikkeinket és híreinket ide kattintva olvashatják.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Skip to content

Send this to a friend