Jakutföld, a csodák országa – Interjú Kerezsi Ágnes néprajzkutatóval – III. rész
SzekaryZsuzsanna07Az is a jakut nép különlegességei közé tartozik, hogy ezen a zord területen – ahol tényleg a földterület háromnegyede az északi sarkkör fölött található –, ki tudtak tenyészteni egy olyan lófajtát, ami ilyen körülmények között jól érzi magát. A hagyományos jakut életformában dominál a lótartás. A mi lovainkhoz képest alacsonyabbak, zömökebbek, vastagszőrűek, a lábukon is dús szőrzet található, és egész évben félnomád állattartásban, ridegtartásban élnek. Vannak olyan területek, ahol tudnak mezőgazdasággal foglalkozni, de a lótartás a különlegességük.
Ami még nagyon érdekes, hogy a déli népekre jellemzően, fejik a lovakat, és ők is isznak erjesztett lótejet, vagyis kumiszt, ami a nemzeti italuk. Amikor vendégül láttak minket, egy fából készült, vázaszerű edényből kínálták. Számomra olyan íze volt, mint amikor egy kaukázusi kefirt kint hagyunk a melegben és tovább erjed. Tehát ez egy enyhén savanykás, erjesztett ital, ami egy hetesen frissnek számít, de akár több hétig is érlelhetik. Imádják és szerintük minden betegségre gyógyír. Amit viszont az általam ismert egyik kultúrában sem láttam, hogy ezt a lótejet, ami sokkal magasabb zsírtartalmú, mint a tehéntej, felverik kőkemény tejszínhabbá és desszert gyanánt eszik az ünnepi lakomák után. Borzalmasan hizlal, de nagyon finom.
Lóhúsból rengeteg étel készül, de a ló nem csak az étkezésben nagyon fontos, hanem szimbolikus jelentőséggel is bír – természet, élet körforgása, termékenység, jólét. Az egyik különleges ételük a megtisztított ló bél savanykás levesnek elkészítve. Ez számukra a helyi gasztronómia csúcsa.
Folytatjuk…
Szekáry Zsuzsanna
