Kóbor kutyákat mentett meg a biztos haláltól a Fővárosi Nagycirkuszban fellépő kutyatréner – Interjú Mihail Nyikolajevics Ermakovval
SzekaryZsuzsanna07Mihail Nyikolajevics Ermakov is fellép bohókás kutyusaival a 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon, amelyet a világ egyik legrangosabb szakmai eseményeként tartanak számon. A budapesti eseményen egyedüliként áll porondra állatos számával. Ennek kapcsán beszélgettünk a kutyáival való szoros kapcsolatáról, világhírű produkciójáról, az állatok tréningezéséről és igényeiről.
Egy többgenerációs orosz artista családból származol, nagypapád Nyikolaj Andrejevics Ermakov állatidomárként és Kutyaiskola című produkciójával vált világhírűvé. Nagyapád és édesapád után te is ezzel, a mára klasszikussá vált számmal lépsz fel a Fővárosi Nagycirkuszban. Hogyan kezdődött a családi tradíció; nálad mikor alakult ki a kutyák iránti érdeklődés?
A családtagjaim közül a nagyapám kezdett el először lovakkal és kutyákkal foglalkozni. A kutyusokkal kezdetben otthon gyakorolt, fokozatosan tanította őket, majd lassan kiforrta magát a kutyás szám. Cirkuszi trénerként hamar ismertté és népszerűvé vált az akkori Szovjetunióban, ezért az első orosz művészek között volt, akik bejárták a világot. Fellépett Európa számos országában és az Egyesült Államokban is.
A gyermekkoromat a cirkusz varázslatos világában töltöttem, édesapám pedig egészen korán elkezdte nekem átadni a tudását. Tőle tanultam a labdazsonglőrködést is, amellyel később Guinness rekordot döntöttem. Édesapám kutyusaival nőttem fel, folyton velük játszottam, ők voltak a legjobb barátaim. Ezáltal nagyon hamar megtanultam, hogyan kell bánni velük és milyen foglalkozást igényelnek.
Miben különbözik a te kutyás számod a nagypapádétól?
Édesapám késői gyerek, így én sajnos csak pár régi felvételen láttam őt az állat partnereivel. Ahogy minden cirkuszi produkció, a Kutyaiskola szám is folyamatosan fejlődik és átalakul. Édesapám is új ötleteket adott hozzá és nekem is mindig vannak új elképzeléseim. A szám lényege, hogy a kutyusok iskolapadokban ülnek, rendhagyó földrajz-, matematika-, ének- és táncórákon vesznek részt. Természetesen vannak köztük renitenskedők is, az egyiküket mobilozáson kapom, ezért oda kell nekem adnia a telefonját. Jelenleg erre tanítom a legfiatalabb kutyusomat. Ez a trükk a nagyapám idejében biztosan nem volt.
Mihail Nyikolajevics Ermakov a 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon egyedüliként áll porondra állatos számával, a világhírű Kutyaiskola produkcióval.
Hány kutyád van és hogyan kerültek hozzád?
Összesen tizennégyen vannak, de a produkcióban maximum nyolc kutyával lépek fel. Nyolc kutyusra jobban oda tudok figyelni és az utazás is könnyebb velük.
A legtöbb kutyám kóbor ebként rótta Oroszország városainak jeges utcáit. Télen rettenetesen hideg van, sokszor mínusz 30 fok alá süllyed a hőmérséklet. Ilyenkor ezek a védtelen állatok segítséget kérnek az emberektől, így több kutyám egyszerűen beugrott mellém az autómba. Onnan persze már nem volt visszaút, befogadtam őket. Nem hagyhattam őket az utcán! Egy másik alkalommal az utcán sétáltam, megálltam egy pillanatra, majd azt vettem észre, hogy egy pár hetes kiskutya rákuporodott a lábamra, hogy egy kis meleghez jusson. Őt is hazavittem, de végül hatalmas méretűvé cseperedett, ezért őrkutya lett belőle és egy professzionális trénerrel dolgozik együtt.
Van kedvenc kutyafajtád, amelyikkel úgy érzed, hogy könnyebben megy az együttműködés?
Nincs, szerintem nem a fajta számít. Nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy ez a kutya biztos nagyon okos, mert ilyen fajta, ez pedig buta, mert olyan fajta. Eleve minden kutya külön egyéniséggel bír. Én azokat a kutyákat választom ki a fellépésekhez, akiknek okos tekintetük van. Látszik, hogy melyikük szeretne tanulni, mert folyamatosan lesik a mozdulataimat és várják az instrukcióimat, hogy mit csináljanak. Ellenben, ha egy kutya nagyon pörgős, akkor nehezebb hozzá kapcsolódni, viszont szükséges, hogy aktív és motivált legyen.
Mit tartasz a legfontosabbnak a kutyákkal való közös együttműködésedben?
A cirkuszok is alkalmazkodnak a világban zajló változásokhoz és az állatok igényeihez: harminc-ötven évvel ezelőtt még a minél látványosabb trükkök bemutatása volt a legfontosabb. Manapság viszont az ember és az állat között létrejövő kapcsolatot, az összhangot, a közös munka örömét és a feltétlen bizalmat mutatjuk be a porondon.
A kutyák valóban élvezik a fellépéseket?
Úgy gondolom, hogy bár az ember háziasította a kutyát, ez nemcsak a mi döntésünk volt, mert a kutya is közeledett hozzánk. Közösen idomultunk egymáshoz a háziasítás során.
Egy kutya világos jelzésekkel kommunikál, ezért az emberek látják rajtuk, ha boldogok, szomorúak, izgatottak vagy félnek. Egy jó előadást csak úgy lehet megcsinálni, ha a kutya élvezi. Amennyiben megfelelően tréningezünk velük, akkor jól érzik magukat. Viszont, ha nem jól csináljuk, akkor nem fognak dolgozni. Ők nagyon értelmes, érzékeny és szociális állatok, akiknek vigyáznunk kell a lelki állapotukra. A kutyáim örömmel jönnek be a manézsba, mert játékkal érem el, hogy szeressék azt a helyet, ahol dolgozunk. A jutalomfalatoknak is kulcsszerepük van, ez egyszerű pszichológia: sokkal finomabb az a falat amiért megdolgoznak, mintha csak úgy eléjük teszik.
A kutyák egyszerűen igénylik a feladatokat, túlságosan okosak ahhoz, hogy egész nap csak tespedjenek. Ezért háziasítottuk őket. A legnagyobb büntetés, amit velük szemben alkalmazok, ha nem jöhetnek dolgozni velem.
Az orosz cirkuszi dinasztiából származó artistaművész gyermekkora óta bensőséges kapcsolatot ápol a kutyákkal. Jelenlegi állat partnerei közül is többeket az utcáról mentett meg.
Ezek szerint a kutyák egészségéhez elengedhetetlen, hogy feladatok elé állítsuk őket?
Sokan gondolják úgy, hogy a kutyáknak nincs helyük a cirkuszban. Én viszont úgy gondolom, hogy jobb életük van, mint azoknak a kutyáknak, akik egész nap egyedül vannak otthon. Egyszerűen szükségük van a mozgásra és a szellemi kihívásokra, különben betegek lesznek. Sokkal jobb számukra, ha professzionális munkát végeznek hozzáértő emberek felügyelete mellett. A cirkuszi állatok azért is élnek hosszabb ideig, mit az állatkertben tartott társaik, mert frissen tartja őket a munka.
Az egyik kutyám tizenhárom éves, de még mindig nagyon fontos számára, hogy bejöhessen a porondra. Ezért amíg az egészségi állapota lehetővé teszi, szerepelni is fog. Mivel együtt dolgozunk és a családtagjaimnak tekintem őket, ezért mindent megteszek a jólétükért.
Petró Eszter
Szekáry Zsuzsanna
Fotók: Urbán Ádám
