Megtapasztalni a cirkusz varázsát - Újabb audionarrált előadást tartottak vak-és gyengénlátó társainknak a Fővárosi Nagycirkuszban
Ismét élménydús audionarrált előadást tartottak vak és gyengénlátó társaink számára szeptember 14-én, a Fővárosi Nagycirkuszban. A cirkuszok között világszerte egyedülálló programot taktilis kulisszajárás előzte meg. Vendégeink az élményeikről is meséltek.
A hónapok óta teltházzal futó RAIN – Esőcirkusz műsorunk negyedik alkalommal zajlott narrációval vak és gyengénlátó társaink számára. Ezúttal a Vakrepülés Színtársulat nyolc tagja érkezett a Fővárosi Nagycirkuszba, hogy testközelből megtapasztalhassák a cirkuszművészet csodáját. A vendégeket az előadás előtt Fekete Péter, az intézmény igazgatója vezette körbe a kulisszák mögött. A taktilis (tapintás általi) érzékelés révén és a hozzá fűzött magyarázatnak köszönhetően vak és gyengénlátó társaink megismerkedtek a műsorban fellépő művészekkel és az általuk használt rekvizitekkel, valamint a szökőkútrendszerrel. A minden részletre kiterjedő, audio-rendszerrel történő narrálás által közvetített előadás után megkérdeztük két vendégünket, hogy milyen élményekkel gazdagodtak.
„Alig találok szavakat, nagyon ritkán szoktam ennyire meghatódni. Nagyon tetszett az előadás, egyszerűen elképesztő volt, ráadásul aktuális témára épült. Fantasztikus volt a Fekete Péter által közvetített narráció, mert belevitte a saját érzelmeit is és olyan dolgokat adott át nekünk, amit mi látássérültek nem tudtunk volna megtapasztalni. Az előadás előtt módunk nyílt rá, hogy taktilisan is megismerjük a cirkuszi kellékeket, ráadásul abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy a fellépő művészeket és a kiskutyákat is megismertük. Ezáltal testközelbe kerültünk a cirkusszal. Egy vak ember, ha elmegy egy cirkuszi előadásra, csak a zenét és a tapsot hallja, de semmi nem jön le belőle. A kulisszajárással és a narrációval viszont teljesen életszerű volt” – osztotta meg élményeit Máj Kriszta, a Vakrepülés Színtársulat művészeti vezetője.
„Nagyon élveztem az előadást! Eddigi életem során az volt a bajom a cirkusszal, hogy számomra a zenén és a közönség hangulatán kívül nem jött le semmi. A cirkuszi narrálásról évekkel ezelőtt konzultáltunk Fekete Péter igazgató úrral és örömmel segítettünk a program kidolgozásában. Tapasztalataim szerint a látássérült emberek igénylik az audionarrációs előadásokat és az előtte történő bejárást. Ez azért fontos, mert amikor az igazgató úr előadás közben elmondta, hogy egy tükrökkel teli gömböt hoztak be, tudtam, hogy miről van szó, mert előzetesen már taktilisan megvizsgáltam. Mivel az artistákkal is megismerkedtünk, konkrét személyekhez tudtuk köti a produkciókat. Mindenképpen fontos és szükséges ilyen előadásokat tartani és hirdetni is kell őket, hogy minél több látássérült tudjon róla” – mondta Pál Zsolt „Pille”, a Vakrepülés Színtársulat sajtóreferense.
A Fővárosi Nagycirkusz a világon egyedülállóként vezette be a cirkuszi narrálást, amellyel a vak és látássérült emberek hátrányainak enyhítését, esélyegyenlőségük megalapozását, és a társadalom szemléletmódjának átalakítása céljából az előadások akadálymentesítésével speciális szolgáltatást nyújtson, hiszen a látássérült emberek társadalmunk egyenlő tagjai, akiket ugyan úgy megilletnek az alapvető emberi jogok és a magas szintű kikapcsolódás.
Nagy kihívás volt kialakítani a megfelelő programot, mert a narrálás a verbális művészetek terén megszokott, de a nonverbális területen egyáltalán nem. A megfelelő technikát Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója évekkel ezelőtt, több színésszel kísérletezte ki a színházból merítkezve, de a cirkuszi előadásoknak megfelelően. Az előadások alatt mobil audio-rendszerrel zajlik a kommunikáció, ami azt jelenti, hogy az egyik fülön keresztül a narrátor – akár egy sportközvetítésen – percről percre közvetíti az előadás mozzanatait, a szabadon hagyott fül pedig a zenét és a közönség hangulatát juttatja el a látássérült vendégekhez.
Szekáry Zsuzsanna