„Menj, küzd az álmodért…” – Gondolatok a SPLASH! című előadásról
vamosbenceStrandfürdő lesz a Fővárosi Nagycirkusz helyén! Az április elsejei tréfa egyáltalán nem légből kapott – erre még azelőtt rádöbben a közönség, mielőtt belépne a Cirkusz épületébe. Kék-fehér csíkos napozóágyak, napernyők, hajó és koktélbár fogadja a látogatókat (kicsiket és nagyokat egyaránt), a strandfeeling már az előadás előtt garantált. A porond helyét egy hatalmas medence tölti ki, amely látványos szökőkútként funkcionál, végigkíséri a műsorszámokat, hogy a fináléban magának követelve az összes figyelmet kápráztassa el a közönséget. De ne szaladjunk ennyire előre!
Fürdés, vízpart, strand, nyár, lazulás – ki ne bólintana rá azonnal erre az ajánlatra? A Fővárosi Nagycirkusz SPLASH! – Vízicirkusz – Swing a víz fölött című előadása a húszas évek fürdőinek hangulatát idézi meg kosztümökkel, zenével, tánccal, a nyitójelenetet nézve az embernek kedve támad csobbanni egyet. De hol itt a víz? A Wacko társulat világklasszis gumiasztal-száma megidézi úszást, csak úgy hullámzanak az izmos testek a levegőben, összhangban vannak, mint a víz részecskéi. Két rúdon áll a férfi magasan a levegőben, csuklyát húz a fejére, és vakon átugrik egy hulahopp karikán. Felzeng a taps, a gyerekek sikítanak – és ekkor jön a szökőkút! Először csak apró sugárban, félénken próbálkozik a víz, majd egyre magasabbra szökken, ahogy gyűjti a bátorságot. Nemcsak dekoráció, az „Old Circus” School Ukraine lányainak hajós számához hangulatot fest, kíséri az artistákat. A két bohóc, Nikolai és Anvar értetlenségüknek köszönhetően közelebbről is megismerkednek a vízzel – a nézők nem kis örömére. Az előadás utolsó előtti számában a hulahoppozó Aldana Abdullaeva a temérdek karikán kívül a vízsugarakkal is megbirkózik – és ő nyer.
Szóval nemcsak lazulásról van itt szó! A kikapcsolódás mellett a sport is szervesen kapcsolódik a vízhez: úszás, evezés vagy vízilabda – ezek mind az előadás részévé válnak. Két idegfeszítő, tenyérizzasztó produkció között a legkiválóbb magyar sportolók sikereit ünnepeljük, olimpiai aranyakat, a vetítésnek köszönhetően azok is átélhetik az emelkedett pillanatokat, akik a győzelem idejében még meg sem születtek. Katartikus másodpercek ezek, úgy tapsol a közönség, mintha a szemük előtt nyernének a versenyzők. Egy nézőtérnyi embernek jár az az eszében, hogy mégis hogyan lehet képes erre az emberi test? Hogyan tudja magát folyamatosan felülmúlni? Hiszen erről szól a cirkuszi előadás is, a határok feszegetéséről. „Még így is alig hiszem el, hogy a saját szememmel láttam” – hallani a szünetben, ahogy egy kislány a Duo Soul levegőkarika számáról lelkendezik. A fogukkal tartják magukat a levegőben! Ilyen nincs! – mondaná az ember. De, van, meg lehet nézni. Milyen szép, ahogy együtt dolgozik két test. És két lélek, mert anélkül nincs cirkusz sem.
Handstand, gurtni, perzs, magasdrót – mindenki másban jó. A bohócot nem lehet összehasonlítani az akrobatával, az egyetlen szempont az lehet, hogy kihozzák-e önmagukból a maximumot – a számok végén felhangzó taps erre utal. Csodálatos, hogy mire képes az emberi test – ezt a tényt ünnepli az előadás. Nem mindenkiből lesz olimpikon vagy artista, mindenkinek saját magát kell legyőznie, sportban és az élet minden területén. Sokszor nehéz, de menni kell tovább – az előadás hetekkel, hónapokkal később is ezt suttogja kitartóan a fülembe, mikor fáradtan róvom a köröket a rekortánon, vagy hidegben, esőben indulok el hosszú futásra, mert menni kell, mert magamért csinálom, nem másért, és így még jobban számít. „Menj, küzdj az álmodért, minden vágyadért, mi benned él” – a fináléban felcsendülő sorok direktnek tűnhetnek, de nem azok, jövünk rá, amikor az előadást felidézve ez lüktet bennünk. Hiszem, hogy a SPLASH!-re érkező iskolások között lesz olyan csoport, aki hazafelé a hosszú buszúton ezt a számot énekli, valaki este erre a számra alszik el, és másnap elkezdi megvalósítani az álmát, mert rájön, hogy a lehetetlen csak egy szó: a nehéz szinonimája.
Egy hajóban evezünk, mutatják a cirkusz különböző nemzetiségű művészei a fináléban. Ahogy az olimpia barátságos megmérettetés, valójában mindannyian azért küzdünk, hogy önmagunkat győzzük le. Mások ebben csak támogatni tudnak, például felénk nyújtják az evezőt – a munkát azonban nekünk egyedül kell elvégeznünk.
Sebők Liliána
Recommended Posts
Fürdik a Cirkusz
2025.05.23.
