Múzeumpedagógia, neveléstudomány, cirkusz
VamosBence007Az előadás az ELTE PPK múzeumpedagógiai szaktanácsadó szakirányú továbbképzési szak oktatói közösségének „A nem-formális tanulás sokszínűsége – múzeumpedagógia, művészetpedagógia, cirkuszpedagógia” szimpóziuma keretében hangzott el. A bemutatás fókuszában a cirkuszpedagógia és a cirkuszi múzeumpedagógia fogalmának, standardjainak és kritériumainak meghatározása, valamint a hátrányos helyzetűek esélyteremtésének elmélete és gyakorlata, cirkuszi lehetősége állt.
Joó Emese előadásában rámutatott arra, hogy a cirkuszpedagógia jelenleg gyűjtőfogalom, amelybe aktuálisan három különböző módszertant alkalmazó pedagógiai szolgáltatás tartozik: a „Rendhagyó órák”, a „Tanulj cirkuszt!” és a múzeumpedagógia. A cirkuszpedagógia összekapcsolja a sportot, az előadó- és alkotóművészeteket és a tudományokat, magába sűrít többféle ismeretet és képességet, ezáltal lehetővé teszi a különböző tanulási területek összekapcsolását, a jelenségek összefüggéseinek megértését, saját élményű átélését. A cirkuszpedagógia ismeretszerzés, szórakozás, készségfejlesztés, személyiség- és közösségfejlesztés egyben. Ezek a jellemzők mindhárom jelenlegi cirkuszpedagógiai szolgáltatásra érvényesek, azonban eltérő hangsúllyal szerepelnek a foglalkozásokon, így a pedagógusok igényeik szerint választhatnak, hogy melyik ingyenes, kiegészítő köznevelési szolgáltatást kérik a Fővárosi Nagycirkusz műsorait látogató, illetve az általános- és középiskolákban tanuló diákjaik számára.
A cirkuszi múzeumpedagógia alapvető sajátossága, hogy egyszerre kapcsolódik a cirkuszi műsorokhoz és a cirkuszi kiállításokhoz, miközben megőrzi nem-formális pedagógiai jellegét. Ennek megfelelően nyitott és rugalmas, a diákok egyéni kognitív tudását, affektív és motoros képességeit feltáró és arra építő művészetpedagógiai módszer, amely a játékra és a csoportdinamikára építve inspirálja a kreativitást, a kritikai gondolkodást, a szabad önkifejezést. A foglalkozásokon sokféle képesség, intelligencia és temperamentum kibontakozhat, és elvárt megoldások helyett színes és változatos alkotások, önálló megnyilvánulások jelentenek eredményt.
A cirkuszi múzeumpedagógia társadalmi hátránykompenzációt érintő sajátossága, hogy a formális iskolai tanulást kiegészítve olyan nem-formális tanulási környezetet nyújt, amelyben az iskolában elsődleges kognitív képességek háttérbe szorulnak, az affektív és motoros képességek, a kreatív és művészi kifejezési formák és lehetőségek pedig előtérbe kerülnek. Az ezzel járó aktív cselekvés, kipróbálás, átélés fizikai öröme és sikerélménye hozzájárul az önbizalom erősítéséhez, a bátorság növeléséhez, a személyiség általános pozitív fejlődéséhez. Mindezek által a cirkuszi múzeumpedagógia kifejezetten alkalmas testi és szociális hátránnyal élő gyermekek közérzetének javítására, kompetenciáinak fejlesztésére – amely aktuálisan a Fővárosi Nagycirkuszban folyó társadalmi esélyteremtő pedagógiai programok egyik fontos küldetése.
Ezen gondolatok és célok mentén, a szimpózium záró előadásaként bemutatott cirkuszpedagógia, szorosan kapcsolódott az ELTE PPK múzeumpedagógiai szakmai célkitűzéseihez, és a többi bemutatott múzeumi esélyteremtési példához. A hozzászólások egybehangzóan kifejezték azt, hogy a cirkuszi múzeumpedagógia immár nemcsak új színfoltként jelenik meg a nem-formális tanulási palettán, hanem releváns eszközökkel és módszerekkel járul hozzá a hazai kulturális intézmények társadalmi szolidaritást célzó gyakorlatias fejlesztéseihez.
