Nagy nevettetők különleges életútjai
VamosBence007Május első vasárnapjára esik nemcsak az édesnyák, de a Nevetés világnapja is. Ennek kapcsán, születésük sorrendjében négy nagy nevettető – Charlie Chaplin, Zoli bohóc, Eötvös Gábor, Fumagalli – izgalmas életútjába nyerhettek betekintést, akik maradandó nyomot hagytak nemcsak a történelemben, de a szívekben is.
Charlie Chaplin, a némafilmek királya
Sir Charles Spencer Chaplin Londonban, 1889. április 16-án látta meg a napvilágot id. Charles Chaplin és Hannah Hill kabaréénekesek gyermekeként. Gyermekkora nem volt felhőtlen, születése után édesapja elhagyta a családot, édesanyja pedig elmeotthonba került. Ezért sok időt töltött nehéz körülmények között különböző árvaházakban, de a színpad nagyon hamar, már öt évesen magához hívta, ugyanis első szerepére ekkor került sor a Music Hallban. Tízévesen pantomimművészeti társulatokkal lépett fel, majd tizenkét évesen felkereste a Blackmore színházi ügynökséget, ahol tizennégy évesnek mondva magát, szerződést kötöttek vele.
- szeptember 2-án érkezett az Amerikai Egyesült Államokba, a Karno mutatványos csoport főszereplőjeként, majd 150 dolláros kezdő fizetéses ajánlatot kapott a Keystone filmstúdiótól. Második filmjének (Chaplin az autóversenyen) forgatása alatt, 1914. január 5-én, megszületett a legendás Charlie Chaplin figurája: ugyanis ezen a napon lépett ki a jól ismert ruhában, sminkkel és mozgással a filmstúdió ruhatárából. Már az első két filmje hatalmas népszerűséget hozott számára, ezért 1914-től minden filmjét maga rendezhette, melyekhez sok esetben ő írta a forgatókönyvet és a zenét is.
Chaplin rajongott a cirkuszművészetért, amit egy olyan fontos művészeti ágnak tartott, ami szavak nélkül is képes erős érzelmeket kiváltani. Amellett, hogy rendszeres cirkuszlátogató volt és nagyra tartotta a némafilmek első sztárjait – akik artistaművészek és bohócok voltak -, rengeteg inspirációt is gyűjtött filmjeihez és karakterei megformálásához. Ezt egy egész estés filmmel hálálta meg: A Cirkusz (The Circus) című, 1928-ban bemutatott amerikai fekete-fehér némafilmben nemcsak a főszerepet alakította, de a rendezés és a film zenéje is az ő munkáját dicséri, amiért 1929-ben a Filmmművészeti és Filmtudományi Akadémia Academy Award Életműdíjjal jutalmazta.
(Pillanatkép a Circus című filmből. Forrás: pinterest.com)
A milliók által bálványozott, toprongyos, kisember figurától az 1936-os Modern idők című filmben vett búcsút, ugyanis a hangosfilmek térhódítása következtében, a pantomimes karakter már nem állta volna meg a helyét. Ennek ellenére folytatta az alkotást, utolsó szerepe egy rövid cameo volt, az 1967-es Hongkongi grófnőben Sophia Loren és Marlon Brando oldalán.
1977 karácsonyán, 88 évesen hunyt el agyvérzés következtében, de legendás hírneve és művészi hagyatéka az emberek szívében halhatatlanná tette.
Ötödik gyermekét, az eredetileg hangmérnöknek készült és azon a pályán is nagy sikereket elért Eugene Chaplint, lassan negyven évtizeddel ezelőtt végképp beszippantotta a cirkusz világa: cirkuszi műsorokat rendez, ő a Vevey Comedy Festival elnöke, a kanadai Vaudreuil-Dorion Nemzetközi Cirkuszfesztivál konzultánsa, valamint a XII. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválon ő látta el a zsűri elnöki tisztségét.
Zoli bohóc, a legkisebb nagy nevettető
Hirsch Zoltán 1885. február 6-án született Dombóváron, nagycsaládos zsidó szülők harmadik gyermekeként. Angolkórban szenvedett, de a korai kórházi kezelések ellenére is törpe növésű maradt. Miután Pécsre költöztek, ellenállhatatlanul magához vonzotta az ott játszó Schmidt Cirkusz, ezért folyton ott sürgölődött, amiben tudta, segítette a cirkusz életét.
Bár szülei bádogosnak szánták, 1907-ben Max Schumann cirkuszához szegődött Amszerdamba, majd a Senez-csoporthoz. Mindkét társulattal bejárta a világot, fellépett többek között Dél-Amerikában, Nyugat-és Közép-Európában, Olaszországban, Oroszországban. A nemzetközi sikerek ellenére szíve minduntalan Magyarországra húzta, ezért az első világháború kitörése után nagy nehézségek árán hazautazott, hogy 1915-től a városligeti Beketow Cirkuszban szórakoztassa a közönséget. Öt év múlva újra vállalt fellépéseket külföldön, például a stockholmi Adolfi Cirkuszban, a londoni Olympiában, majd a Hagenbeck-és a Zentral Cirkusz társulatával.
(Zoli és Rolly a Wonder Circus színpadán a londoni Olympiában, 1930. december 21-én. Fotó: J. Gaiger / Getty Images Hungary)
A 110 centiméter magas, 44 kilogrammos, 34-es cipőt hordó, korai éveiben Fips néven fellépő Zoli a parodizálás, a helyzetkomikumok és a rögtönzés mestere volt, évekig volt partnere a szintén alacsony növésű Rolly, majd Gerard bohóc.
Zoli a két világháború közötti időszakban annyira népszerű volt itthon, akár egy filmsztár – bár ez sem állt távol tőle, 1922 és 1938 között hét filmben is szerepelt – előadásairól rendszeresen tudósítottak a lapok, valamint állandó fellépő volt az arisztokraták estélyein is. Barátai között tudhatta Kosztolányi Dezsőt és Karinthy Frigyest, szeretett hajnalig dorbézolni és kártyázni például a New York kávéházban, imádta a magas nőket, de a cirkusz volt a mindene, hivatását isteni küldetésnek tekintette. Teljes szívéből szerette a gyerekeket, őket tartotta elsődleges célközönségének.
A zsidó törvények életbelépése miatt 1942-től nem léphetett fel előadóként, ezért a magyar főváros utcáit járva próbált könyvének eladásából bevételhez jutni. Többek között ez okozta a vesztét, ugyanis 1944-ben könyvének illegális árusítása miatt, valamint a szabványméretnél kisebb sárga csillag viselése miatt az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták.
Eötvös Gábor, a világhírű zenebohóc
- június 28-án született az Eötvös Cirkusz alapítója, Eötvös Nándor Aladár és Csapó Júlia legidősebb gyermekeként. 1940-ben feleségül vette a szintén nagy múltra visszatekintő Picard cirkuszi dinasztia tagját, Picard Máriát, akivel saját cirkuszt alapítottak, amivel beutazták egész „Nagy-Magyarországot”. A háború alatt sok viszontagságon kellett keresztülmenniük. A háború után az elsők között voltak, akik motorizálták a cirkusz járműparkját, azaz a lovak által húzott kocsik mellett megjelentek a gépjárművek. 1950-ig működött a cirkuszuk, ekkor államosították, vagyis mindenüket elvették. Karhatalommal kényszerítették őket, hogy az elvett felszereléseket vigyék fel Budapestre, és a Cirkusz Vállalat telephelyén, a mai Művésztelepen adják le.
Ezt követően artistaművészekként járták az országot, 1953-ban mehettek először külföldre, az akkori NDK-ba. 1960-ban volt az első nyugati fellépésük Franciaországban. Ezt követően megnyílt a lehetőség és a család szinte az egész világot beutazta. Eötvös Gábor világhírűvé vált, neve fogalommá vált. Különböző passzázs és entré számai a világ minden táján megállták a helyüket. Egyik leghíresebb zenebohóc-produkciója a „Van mááásik!” amely a kisember felülemelkedését prezentálta a gonoszokon. A szám négy kontinensen, több mint húsz nyelven aratott kitörő sikereket.
Eötvös Gábor előadás közben
Egy svájci fellépés után 1964-ben Charlie Chaplin az öltözőjében egy csokor szalmavirággal gratulált a magyar nevettetőnek, s a következőt mondta: „Tetszel nekem, mert önmagadat adod, és a lényegről beszélsz. Gratulálok! Nem használsz parókát, meg nagy cipőket, és nem is vagy agyonfestve. Én is egész életemben azon igyekeztem, hogy minden figurában önmagamat adjam. Benned mintha magamat látnám. Csak így tovább, fiú!”
Eötvös Gábort kiemelkedő artistaművészi pályája elismeréséül Jászai Mari-díjjal, Magyarország Érdemes Művésze díjjal, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével és a Párhuzamos Kultúráért-díjjal tüntették ki.
A Fővárosi Nagycirkuszban, 2000. márciusában tartott búcsúfellépésén leghíresebb számát fiának, ifj. Eötvös Gábornak adta át. 80 évesen, 2002. január 12-én hunyt el, sírja a budapesti Új köztemetőben található, ahol felesége mellett alussza örök álmát.
Emléke soha nem merül feledésbe, a Fővárosi Nagycirkusz 130 évét ünneplő Nincs mááásik! című kiállítás neki is emléket állít.
Fumagalli
A világszerte Fumagalli művésznéven ismert Natalino Giovanni (Gianni) Huesca, Genovában látta meg a napvilágot 1956 karácsonyán. Édesapja nem cirkuszi családból származott, Grazból menekült Olaszországba a náci agresszió elől, ahol Enrico Fumagalli néven vált belőle híres bohóc. A legnevesebb olasz cirkuszokban szórakoztatta a közönséget, majd visszavonulása előtt még szerepelt Federico Fellini 1970-ben készült Bohócok című filmjében. Gianni édesanyja, Daisy Huesca egy spanyol származású cirkuszi család sarja, akik rokonságban állnak a híres Canestrelli és Larible családdal.
Gianni és bátyja Daris (1952. május 15.) sok gyakorlás árán váltak az akrobatikus mutatványok mestereivé, majd sógorukkal, Hans Brucksonnal The Fellerboys néven fényes karriert futottak be drótkötél produkciójukkal. A testvérek azonban már ekkor is a komédia szerelemesei voltak, ezért időről-időre humoros akrobatikus összekötő számokkal szórakoztatták a nagyérdeműt.
1994-ben a német Roncalli Cirkusznál léptek fel, amikor az igazgató Bernard Paul – aki a cirkusz rezidens Auguszt-típusú bohóc csillaga volt Zippo néven – felkérte Giannit, hogy helyettesítse korábbi partnerét Angelo Munozt. Ekkor vette fel édesapja művésznevét és fejlesztette tovább a nevettetés mesterségét a legendás olasz fehérarcú bohóc, Francesco Caroli segítségével. Ekkortájt alakult ki Gianni később védjegyé vált frizurája
2001-ben meghívást kaptak a rangos Monte-carloi Nemzetközi Cirkuszfesztiválra, ahol Ezüst-díjjal jutalmazta őket a szakmai zsűri, majd 2015-ben Arany-díjat nyertek az Adj mézet méhecske! című klasszikus bohóc elemeket felvonultató bohózatukkal, amivel édesapjuk és nagyapjuk is sikereket aratott, bizonyítva a nevettetés generációkon átívelő örökérvényű erejét.
Giannit felesége, Angela az Ír Nemzeti Cirkusz igazgatója, három gyermekkel – Niko, Stephano, Nino – ajándékozta meg, akik tovább viszik a családi tradíciókat. Sajnos a bohócok élete sem csupa könnyed nevetés, őket is sújtja az élet tragédiákkal. Tehetséges artistaművész gyermeke, Nino Huesca egy stuttgarti premier előtt összeesett az öltözőjében. Az orvosok agytumort diagnosztizáltak nála. Négy évig harcolt a betegséggel, a szenvedéssel teli kemoterápiás-és kórházi kezelések ellenére édesapja kezét fogva hunyt el 2013-ban, egy müncheni kórházban. A nagy nevettető lelke gyászba borult, egy évig nem lépett fel, amiből unokatestvére, a szintén világhírű David Larible rázta fel, aki azt tanácsolta, hogy folytassa, mert Nino felülről nézi őt. Azóta előadásai végén rituálisan egy csókot küld az ég felé.
A világhírű bohócpáros a magyar közönséget is megnevettette a Fővárosi Nagycirkusz 2019-es, Kristóf Krisztián által rendezett Repülőcirkusz című műsorában.
Gianni és bátyja Daris, a Fővárosi Nagycirkusz Repülőcirkusz című előadásában a Méhecske adj mézet! című bohózatuk közben, 2019 nyarán. Fotó: Urbán Ádám
Szekáry Zsuzsanna
