Sport és a cirkuszművészet az Artistaképzőben
VamosBence007Harmadik alkalommal rendezték meg október 10-én és 11-én a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ támogatásával és Művésztelepén az AirFest Pole Show & Aerial Arts Championship elnevezésű versenyt az AcroArt egyesület s az Akropoleisz mozgásstúdió, valamint a Baross Imre Artistaképző Intézet Előadó-művészeti Szakgimnázium közös rendezésében.
Riportunkban bepillantást engedünk a verseny légkörébe, a pontozási szempontokba, néhány különleges produkcióba, a szervező egyesületek munkájába, valamint a cirkuszművészet és a sport kapcsolatába.
Szombaton késő délután még javában tart a verseny, amelyre az egész ország területéről érkeztek versenyzők. A légtorna- és rúdsport szerelmesei a legkülönbözőbb korosztályokból tevődnek össze, de ami közös bennük, hogy elképesztő lelkesedéssel és profizmussal adják elő a szigorú időkorlátra szabott egyéni vagy páros számaikat. A csillogó, feszes dresszt viselő résztvevők hangulatát tekintve nem is tűnik vérre menő versenynek, hiszen hangosan drukkolnak egymásnak, tapsolnak. A színfalak mögött órák óta tartó, folyamatos pörgés érzékelhető, mégsem tűnik senki fáradtnak. A BIAK Színitanház tagintézményének színésznövendékei vezetik a műsort.
Újdonság ebben az évben, hogy az idén, fennállásának 70. évét ünneplő Baross Imre Artistaképző Intézet Szakgimnázium nem csupán vendéglátója a rendezvénynek, hanem társrendezője is. Kovács Gábor Dénes, az artistaképző igazgatója a zsűri elnökeként tartott megnyitójában kiemelte, hogy az iskola gyűjtőpontja és centruma kíván lenni mindazon művészi színvonalú mozgásforma, valamint sportág rendezvényeinek, amelyek rokonságot mutatnak az artistaművészettel. A hivatásos cirkuszművészet utánpótlásbázisaként nagy figyelmet kíván fordítani az intézmény a hasonló események és törekvések támogatására, ösztönzésére, hiszen a célunk közös – fogalmazott. „Megszerettetni a gyermekekkel, a fiatalokkal a művészi célú és igényű mozgást, a produkciók létrehozásához szükséges kitartást és alkotóerőt, hogy szó szerint artisták, azaz a művészet mesterei lehessenek, s többen közülük, reményeink szerint a cirkuszi manézsban is!”
A szakmai zsűri szigorú pontrendszer alapján bírálta el a produkciókat.
A szünetben az AcroArt egyesület vezetőivel, Hajagos Lászlóval és Kőműves Tiborral beszélgettem, akik gyermekkoruk óta barátok, először a KSI Egyesületben szertornáztak. Tibor később a Baross Imre Artistaképző Intézetben végzett görkorcsolyaszámmal, majd deszkaszámmal aratott világsikereket. Nyolc éve tanít az artistaképzőben akrobatikát, ugródeszka, gumiasztal, hand voltige, és görkorcsolya zsánereket. Lászlóból szertornász múlttal a háta mögött az érettségi után vált lovasakrobata artistaművész. Idén a 25. tanévét tölti tanárként a Baross Imre Artistaképző Intézetben, ahol jelenleg röhnrádot és akrobatikát, az előkészítősöknek pedig alap akrobatikai képzést tanít.
A jó erőnlétű tornász- és artistaművészek nagy lelkesedéssel mesélnek a tanításról és az AcroArt létrehozásáról; süt róluk az oktatás iránti szenvedélyük. Az artista tanári pálya mellett kezdtek el foglalkozni sportolók akrobatikus fejlesztésével, és rögtön a szinkronúszó válogatottal kezdtek eredményes munkába, majd külsősöknek is elkezdték az oktatást. Közben szinkronúszó, lovastorna, és taekwondo egyesületek keresték meg őket, hogy tartsanak akrobatika foglalkozásokat a sportolóik számára. Kérdésemre, hogy miért van szükségük ilyen, látszólag teljesen más mozgásformák elsajátítására, mint amivel versenyeznek, Kőműves Tibor felvilágosított, hogy azért, mert nagyon sok mindennek a szertorna, a gimnasztika és a mozgáskoordináció az alapja. Ezeket Hajagos Lászlóval elsajátították a KSI Egyesületben, majd megtanulták azokat a cirkuszi elemeket, amelyeket egyik sport sem tud visszaadni, viszont sok sportban használják. Például a lovas tornászok, akik a vágtázó lovon különböző tornagyakorlatokat mutatnak be, vagy a szinkronúszók, akik a kűrjeikben a vízből való kiemeléseknél, dobásoknál az artista szakma hand voltige akrobatikájából merítenek. A taekwondo sportolók pedig a freestyle gyakorlataikhoz tudják használni a tőlük tanultakat.
Páros produkciók is akadtak szép számmal a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ Művésztelepén rendezett versenyen.
A kezdetektől fogva a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ Művésztelepén rendezik az AirFest Pole Show & Aerial Arts Championshipet, amely nagyszerű helyszínnek bizonyul a technikai felszereltsége és a hozzáértő személyzet szempontjából, ezért minden hasonló versenyt felülmúl. „A Nemzeti Cirkuszművészeti Központ és a Baross Imre Artistaképző Intézet felismerte, hogy hasznos, amivel foglalkozunk, hogy tehetségeket fedezünk fel és terelünk cirkuszközeli irányba. Az a célunk, hogy az artistaképzőben, illetve a cirkuszban kössenek ki ezek a gyerekek, miközben országszerte népszerűsítjük a cirkuszművészetet” – foglalta össze törekvéseiket Hajagos László.
Az idei versenyre többek között Budapestről, Pápáról, Szombathelyről, Székesfehérvárról, Tatáról és Békéscsabáról érkeztek versenyzők, akik hétéves kortól a senior kategóriáig mérkőznek meg a különböző korosztályokban. Ezen kívül a szervezők bevezették, hogy nemcsak a korcsoportonként, hanem a sportban eltöltött idő szerint is versenyeznek. Így lett amatőr kategória is, hogy egyforma esélyekkel indulhassanak a résztvevők. Ezt a szakosztályvezetők és az edzők is örömmel fogadták.
A Baross Imre Artistaképző Intézet Szakgimnázium diákjai a versenyen kívül is emelték produkcióikkal az eseményt.
Kőműves Tibor kihangsúlyozta, hogy a céljuk a művészet és a sport határainak feszegetése. „Néha nehéz megmondani, hogy mitől sport vagy mitől művészet. De a diákok később eldönthetik, hogy a sport vagy a művészetek irányába indulnak el.”
A Baross Imre Artistaképző Intézet diákjai közül kategóriánként egy-két induló mutatta meg képességeit, valamint versenyen kívül is elkápráztatták a jelenlévőket: szombaton Ratkóczy Lilla hulahopp golyószámával és Buti Gordon kötélszámával, vasárnap pedig Grandpierre Gábriel kaucsukhandstand-számával. „Örömünkre szolgál, hogy az Akropoleisz Mozgásstúdióval jó az együttműködésünk, valamint a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ és a Baross Imre Artistaképző Iskola is támogatásáról biztosít bennünket. Ezeknek az összefogásoknak hála még inkább ki tud teljesedni a sport és a cirkuszművészet határainak egymáshoz közelítése – világított rá Kőműves Tibor.
Laikusként elámulva csodáltam a produkciók magas színvonalát, amit a szombati zsűri egyik elnöke, a Fővárosi Nagycirkusz dramaturgja, Pál Dániel Levente is megerősít: „Meglepően magas volt a színvonal. Azt éreztük, hogy a versenyzők komolyan vették a felkészülést, beleraktak, amit csak tudtak, azon a szinten, ahol most éppen tartanak. Persze, egészen más ez egy tíz-tizenkét éves kishölgy, mint egy sok éve gyakorló felnőtt esetében.” Az elnök a szigorú pontozással kapcsolatban is elárult néhány szempontot. „Hibák persze vannak, hasonlóan az olimpiai tornászgyakorlatokhoz: akár esztétikailag, ha nem illik össze a kosztümválasztás, a rekvizit és a felkötő színe és a zene, akár egy-egy még nem kész elemben vagy elkapkodott mozdulatsorban. Az esések, egyensúlyvesztések, az előadás közbeni bizonytalanságok ugyanúgy kapnak büntetőpontokat, mint a smink, haj és kosztüm előírásainak megsértése, vagy éppen a kilógó-kilátszó fehérnemű. A több tucat csodálatos versenyző után mégis kiemelném azokat, akik valami pluszt tudtak hozzáadni, egy csipet drámaiságot vagy lelket vittek a számukba, emlékezetessé tudtak lenni. Például Mátyás Dorka cirkuszi sikerekről és csillogásról álmodozó takarítónőjét, Bagyin Eszter vagány, Beyoncéból és az Alicia Vikander-féle Tomb Raiderből összegyúrt karakterét, Giret Minka madárszárnyként suhogó hatalmas szoknyáját és karizmatikus magabiztosságát, vagy Fejes Fruzsina Leeloo-interpretációját Luc Besson Az ötödik elem című filmje után szabadon.”
A kemény munkának mindig megvan a gyümölcse.
Pál Dániel Levente rohan vissza zsűrizni, én pedig Szántai Andreát, az Akropoleisz Mozgásstúdió alapítóját kérdezem, aki készségesen megosztja, hogy 2013-ban a TF-es sport tanári es gyógytornász végzettségű Matesz Mariannal nyitották meg az első stúdiójuk kapuit. Már a nyitáskor a rúdtánc mellett megjelent a légtorna. „Az akkoriban még kis vállalkozásunkkal elhoztuk az embereknek egy kicsit a sokak számára áhított cirkuszi világot. Akkoriban a hozzánk hasonló vállalkozásokat nem nézte jó szemmel a cirkuszi világ, mondván, a művészetüket egy szabadidős sporttá silányítják. Mi hittünk, és most is hiszünk benne, hogy művészet és ezen mozgásformákban rejlő sportteljesítmény egymás mellett, egymást kiegészítve, egymással harmonizálva tud működni. Erre méltó példa ez a verseny, az AirFest.”
Az Akropoleisz Mozgásstúdió küldetése, hogy nemtől, kortól, testalkattól függetlenül lehetőséget biztosítsanak vendégeik számára, hogy biztonságos, szakmailag jól felépített rendszerben belekóstolhassanak ezen mozgásformák egyedülálló hangulatába és a legtehetségesebbeket kiemelve versenyszintű sporttá emeljék. Csakúgy, mint az AcroArt Egyesület, ők is a felnőtt edzés mellett nagy hangsúly fektetnek az utánpótlás-nevelésre, gondozásra.
A versenyt szervező két egyesület vezetői munkakapcsolatunk során vetették fel a közös versenyszervezés gondolatát. Évről évre az előző versenyek tapasztalatait beépítve kívánnak újabb ötleteket megvalósítani és megmutatni, hogy a rúdtáncban és a légtorna különböző válfajában rejlő sportszemlélet ötvözhető a művészeti megközelítéssel. „Nagyon büszkék vagyunk, hogy ilyen nagy számban megtisztelnek minket versenyzők és mind amatőr, mind profi kategóriában színvonalas előadásokat látunk. Kiváltképp örülünk és hatalmas megtiszteltetés, mondhatni a munkánk egyik legnagyobb elismerése, hogy az idei versenybe a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ és a Baross Imre Artistaképző Intézet Szakgimnázium is belépett szervezőként. A művész szakma irányából is jók a visszajelzések a versenyzők által bemutatott produkciók minőségéről. Persze két év után ez még csak szárnybontogatás, de biztos vagyok benne, hogy a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ és a Baross Imre Artistaképző Intézet Szakgimnázium támogatásával egyre értékesebb műfajt teremtünk és egymásra építkezve teljesen elmossuk a cirkuszi szakma kétségeit.”
Szekáry Zsuzsanna
Fotó: Urbán Ádám
