Imádunk repülni, ez flow-ról és a feltétel nélküli bizalomról szól! – Interjú Jagudits Andrással és Buti Olivérrel, a Festival Mondial du Cirque de Demain verseny Ezüst díjas artistaművészeivel
Hidvegi.KrisztinaA Pal’s Compagnie duó tagjai, Buti Olivér hét, Jagudits András pedig öt évig volt a budapesti Baross Imre Artistaképző Intézet tanulója, ahol a koreai deszka szerelmesei lettek. Mertek nagyot álmodni.
Jagudits András és Buti Olivér, a a Festival Mondial du Cirque de Demain verseny Ezüst díjas artistaművészei
Igazi világszenzációnak számít, hogy Párizsban elhoztátok az Ezüst díjat a világ legerősebb kortárs cirkuszi versenyén fantasztikus ugródeszka produkciótokkal. Mi volt az első gondolatotok, amikor meghallottátok a jó hírt?
Jagudits András:
- Így utólag visszagondolva, tulajdonképpen simán ugorhattunk volna egy hármas szaltót örömünkben, de akkora meglepetés volt számunkra és addigra már annyira fáradtak voltunk, hogy először alig hittünk a fülünknek! Tényleg nem gondoltuk volna ezt! Óriási örömet éreztünk és érzünk azóta is. Öt éve dolgozunk együtt, most vagyunk húszévesek, ez egy hatalmas elismerést jelent. Két hete, a 15. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon négy díjat is nyertünk: a Hungarian Supertalents arany érme mellett megkaptuk a Cirque du Soleil, a Nikulin Cirkusz és a Starlight Production & Showbusiness különdíjait is. A mostani díj tényleg a hab a tortán.
Buti Olivér:
- Először fel sem fogtuk! Jelenleg Franciaországban, a Cirque Imagine-nél vagyunk tíz hónapig leszerződtetve. Amikor az ottani vezetőink elengedtek a Festival Mondial du Cirque de Demain versenyre, – ahová még bekerülni is nagy szó-, emlékszem, úgy ugráltunk haza a szállásig, mint a bakkecskék, annyira örültünk! Ilyen nagy sikerre azonban nem számítottunk.
Hogyan jutottatok el idáig?
Jagudits András:
- Rengeteg edzéssel. Szakmai mesterünk Kőmíves Tibor, a koreográfusuk Csonka Roland, rengeteget köszönhetünk nekik. Én Pannonhalmáról költöztem fel Budapestre, amikor felvettek a Baross Imre Artista- és Előadó-művészeti Akadémiára. Olivér bátyjával voltam egy osztályban, ő pedig eggyel alattunk, így fel voltak cserélve a napjaink beosztásai eleinte, egy évig „elkerültük egymást.”
Buti Olivér:
- Én szombathelyi születésű vagyok, de mielőtt bekerültem volna a BIAK-ba, egy ideig Ausztriában éltem a családommal, ahonnan azért jöttünk vissza a fővárosba, hogy a 6. osztályt már itt tudjam kezdeni. Amióta együtt dolgozunk Andrással, gyakorlatilag álladóan edzünk. Ő az alapvetően türelmesebb, én talán a kreatívabb, de mindig mindenben számíthatunk egymásra. Aki éppen jobb állapotban van, az húzza a másikat.
Mitől különleges az eszköz, amin dolgoztok?
Jagudits András:
- Ez egy Svédországban gyártott deszka, ami tulajdonképpen a világon a legjobb deszka jelenleg. Kőrisfából készült, egyetlenegy csavar sem található benne. Van rajta egy borítás, hogy kényelmesen érkezzünk, hiszen hatalmas ütést kapna a lábunk, ha nem lenne rajta egy szivacs. Maga a vasszerkezet, a tengely súlya 280 kilogramm, de emiatt is hajlik jól. A deszka különlegessége az összetettségében rejlik. Az eszköz kétféle jelenlétet is igényel. Az oberman (felső ember, aki a mutatványokat végzi) és az unterman (támasztóember, ő az alap) szerepet is be kell töltenünk a számok során, hiszen mindig felváltva vagyunk a levegőben és a földön. Ebben rengeteg variáció és lehetőség rejlik.
Ez már szinte kvantumfizika. Heisenberg, a kvantumfizika egyik atyja mondta, hogy az atomok nem dolgok, hanem tendenciák, szóval ne dolgokként gondoljunk rájuk, hanem lehetőségekként. Esetetekben ez mit jelent?
Buti Olivér:
- Nálunk ez a tendencia, ez a lehetőség az energiaátvitelről szól. Alap esetben, ha valaki leérkezik a földre, a lábával tompítja az érkezést. A mi esetünkben azonban ennek az ellenkezője történik. Átadjuk a másiknak az energiánkat, tehát nyújtott lábbal, sarokra kell érkeznünk, nem pedig lábujjhegyre, kissé összegörnyedve.
Buti Olivér: “A produkciónk az energiaátvitelről szól”
Jagudits András:
- Ez az egész persze nem csak a fizikáról, hanem a feltétel nélküli bizalomról is szól, arról, hogy egyszerre figyelünk magunkra és egymásra. Hatalmas önbizalmat is ad nekünk a deszkázás. Ez egy igazi flow élmény, imádunk repülni! Amikor hét méterről lenézel, akkor már mindent látsz, ami jó és szép! Ez koncentráció, egyfajta transzállapot, de egyszerre kikapcsolódás is. Olyan „üresnek” sehol máshol nem tudok lenni az életben, mint ott. A fókuszom a szaltón van, ott nincs más. Annyira ismerjük egymást, hogy a másodperc törtrésze alatt, a másik egyetlen nézéséből meg tudjuk állapítani, hogy jó, most a másik egy dupla vagy tripla szaltót fog ugrani!
Buti Olivér:
- Nekem a kihívás része is tetszik, itt nem állunk meg! Akkor sem, ha valami éppen nem sikerül. Tudod: egyszer fent, egyszer lent. Az összes fesztiválra szeretnénk eljutni! Rengeteg trükköt szeretnénk még megcsinálni!
További sok sikert kívánunk nektek!
