Amikor beérik a kemény munka gyümölcse – Interjú Suti András táncművésszel
SzekaryZsuzsanna07Ismerjétek meg a Fővárosi Nagycirkusz Balettkarának tagjait! A többszörös magyar latintánc-bajnok Suti Andrással beszélgettünk a tánchoz és a cirkuszművészethez való viszonyáról, új kihívásokról, a csapatmunka fontosságáról és a belső hajtóerőről.
Suti András 12 évesen kezdett el társastánccal foglalkozni. Édesanyja már előbb érezte, hogy a labdarúgás és az atlétika mellett ez a mozgásforma tökéletes lenne a fia számára, ám András végül egy iskolatárs kislány invitálására vett részt az első órán. A kislány végül három hét után ment, András viszont maradt, mert nemcsak a társaságot, hanem a táncot is megszerette, ráadásul olyan tehetséggel áldotta meg a sors, hogy már abban az évben elindult a zánkai országos diákolimpián. „A tánc az életemmé vált, több táncpartnerrel az oldalamon, szinte minden területét kipróbáltam a mozgásművészetnek. Algyőn kezdtem a tanulmányaimat, Szegeden és Kistelken folytattam, majd a Magyar Táncművészeti Egyetemen fejeztem be táncos és próbavezetőként, modern társastánc specializáció szakon. Időközben számos versenyen részt vettem, a jelenlegi táncpartneremmel, Tóth Katicával többször magyar bajnoki dobogós helyezéseket értünk el” – mondja András, aki a szintén a Fővárosi Nagycirkusz Balettkarában fellépő partnerével, idén még egy magyar bajnoki címet is be akar gyűjteni. Katicával több, mint 6 éve táncpartnerek, a versenyeken és a televíziós show-műsorokon kívül több külföldi és magyar színház társulatában dolgoztak, többek között a Vidám Színpadon és a szolnoki Szigligeti Színházban.
Suti András táncművész több televíziós show-műsorban is szerepelt
A fotó forrása: Suti András
„A cirkusz világa viszont egy teljesen új élményt ad számunkra. Katica előbb vált a Fővárosi Nagycirkusz Balettkarának tagjává, én először csak beugrós voltam, majd a második Dancing with the Stars-os szezonom után éltem a lehetőséggel és társulati tag lettem a cirkuszban. Azonnal megtetszett, szeretem a cirkusz miliőjét. Hasonló érzés, mint amikor egy ország nézett a televízióban, hiszen itt is folyton teltházas, nagyon hálás közönség előtt lépünk fel. Ráadásul nem csak a tánc terén fejlődünk folyamatosan, hanem a cirkuszi zsánerek alapjait is elsajátítjuk” – mondja izgatottan András, aki világ életében szerette a kihívásokat és az erőnléti-ügyességi feladatokat, amiket az Exatlon című műsorban is kamatoztatott. „A mi kötött izmaink a társastáncra vannak beállva, viszont jó a testkoordinációnk, tehát jól tudunk mozdulatokat másolni. Szaltózni, cigánykerekezni, golyón járni, tissue-zni és levegőkarikázni tanulunk. A golyón járás megy nekem eddig a legjobban, a zsonglőrözés pedig a legkevésbé, bár nemrég áttörést értem el a karikadobással. Az a legfontosabb, hogy szeretjük csinálni! Mindannyian sokat fejlődtünk, de még tanulnunk kell, hogy be tudjunk mutatni egy komplett artista produkciót” – osztja meg tapasztalatait András, aki oktatóként táncosokat készít fel a versenyzésre.
Bár a 31 éves táncművész versengő típusnak tartja magát, időközben megtanulta, hogy „a versengés mindig saját magunkkal szemben legyen előtérben, mert nem másokhoz kell viszonyítani magunkat, hanem mindig jobbnak lenni önmagunknál.” Szeret csapatban dolgozni, a Fővárosi Nagycirkusz Balettkarát pedig kifejezetten kedveli, mert a próbák mindig jó hangulatban telnek és a csapat is összetartó.
A Fővárosi Nagycirkusz Balettkara a Cirque Saint Paul les Dax nemzetközi fesztiválon történő fellépéseikre készülnek
Fotó: Urbán Ádám
András szinte minden percét a mozgásművészet teszi ki, ezért szabadideje szinte nincs, az értékes pillanatokat pihenéssel tölti. Kérdésemre, hogy nem fél-e attól, hogy belefásul, a rá jellemző életörömmel válaszol: „A táncot, az új dolgok tanulását és az oktatást szerintem nem lehet megunni. Maximum elfáradhat a test, de akkor visz előre a szív és a lélek, hogy adhatok valamit a közönségnek vagy a tanítványaimnak. A teltházas cirkuszi előadások végén felhangzó vastaps, és a közönség arcán látható öröm szinte leírhatatlan emóció számomra. Olyankor érzem, hogy megérett a kemény munkám gyümölcse.”
Szekáry Zsuzsanna
Borítókép forrás: Suti András
