Boldogságot és reményt adni – Interjú Misha Usov világhírű bohóccal
SzekaryZsuzsanna07A világhírű bohóc, Misha Usov is fellép Tavaszváró – Fesztivál + műsorunkban. A Cirque du Soleil sztárjával karrierjének alakulásáról, végzetről, inspirációkról, a bohócok társadalmi szerepéről, a kanadai újcirkuszi társulatnál szerzett élményeiről, a bohócoktatásról és a 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválról beszélgettünk.
Miért választottad a bohóc hivatást?
Nagyon tetszik ez a kérdés, ezért költőien szeretnék rá válaszolni: ez volt a végzetem. Amikor 14 éves voltam, találkoztam valakivel, aki meghívott az artistaképzőbe, ahol a felvételin azt kérte tőlem a tanár, hogy bukfencezzek előre és hátra. Megcsináltam, és a tanár úr azt mondta: „te bohóc leszel.” Tizenhat évesen kezdtem el a tanulmányaimat Izmaylovóban, a tekintélyes moszkvai bohóciskolában. Most 54 éves vagyok, és mondhatni az egész eddigi életemben bohóc voltam.
Nem sokkal a diploma megszerzése után társalapítója voltál a MIKOSZ-nak. A társulattal az I. Nemzetközi Bohócfesztiválon ezüst-díjat nyertetek Moszkvában. Mi volt a sikeretek titka?
Kijevben találkoztam négy rendkívül tehetséges fiatallal, akikkel annyira egy húron pendültünk, hogy szinte azonnal el is kezdtük a közös próbákat. A MIKOS a tagok neveinek kezdőbetűiből álló mozaikszó: Misha, Igor, Kolja, Oksana és Sergej. Nagyon fiatalok, viccesek és energikusak voltunk, majd miután összeálltunk, rögtön meghívást kaptunk a moszkvai fesztiválra. Ezt követően tizennégy éven át voltam a társulat tagja, ezalatt bejártuk Oroszországot és Európát. Túlzás nélkül mondhatom, hogy mindenhol nagy sikert arattunk.
Misha Usov bohóc évtizedek óta nagy sikerrel szórakoztatja a közönséget.
Egészen egyedi formanyelvet használsz a számaidban, amikben rengeteg mögöttes tartalom húzódik meg. Hogyan alakítottad ki az egyedi stílusod, és miből meríted az inspirációidat?
A saját életemből inspirálódom. Számomra fontos, hogy vicces köntösbe ágyazva történeteket meséljek, gondolatokat ébresszek. Többek között azért hagytam abba a MIKOSZ-al való együttműködést, mert úgy éreztem, ki kell próbálnom magam egyedül is. Nekem nagyon fontosak az időzítések, a szünettartások, amiket önállóan jobban meg tudok valósítani. Azelőtt is tisztában voltam ezek fontosságával, de amikor szólóban próbáltam ki, nagyon sok különleges dolgot fedeztem fel. Például, ha megnézed Rembrandt és El Greco önarcképeit, meglátod ezt a szünetet, amiről beszélek. Ezért mindenhová elutaztam, ahol ki voltak állítva az önarcképeik, hogy inspirálódjak belőlük.
Mit gondolsz, miért van szükségük az embereknek a bohócokra?
Azért, mert a bohóc reményt ad nekik. Én is ezt teszem. Egy bohóc fontos tulajdonsága, hogy vicces és bolondos legyen, de sokkal fontosabb, ami mögötte van: a boldogság és a remény. Ezt próbálja átadni pár perc alatt, amíg a manézsban van. Nem tudja megváltoztatni a világot, mert nem politikus vagy tudós, de arra az öt percre meg tudja változtatni a légkört, ami körbeveszi.
Ezek szerint a bohócoknak komoly társadalmi szerepük is van?
Igen, nem véletlenül ismeri mindenki a régi nagy bohócok neveit. Amikor nehéz idők jöttek – világháborúk, a nagy gazdasági világválság – felértékelődött a bohócok szerepe, mert a legnehezebb időkben is reményt adtak az embereknek, megmutatták, hogy ott van a fény az alagút végén. A kortárs bohócok közel sem olyan híresek, mint a nagy elődeik, ám ha ne adja Isten, ismét nagyon rosszra fordul a helyzet, mindenki ismerni fogja őket.
Misha Usov több évtizedes pályafutása során számtalan szakmai elismerést szerzett.
2009-ben csatlakoztál a Cirque du Soleil társulathoz, melynek Totem című darabjához te alkottad meg a Halász karakterét. Hogy nézett ki az alkotófolyamat? Mennyire kaptál szabadkezet?
Az egyik legjobb dolog volt, amit életemben csináltam. Nagyszerű volt együtt dolgozni a remek artistákkal, a felkészült stábbal és a rendezővel, Robert Lepage-zsal. Ő egy nagyon híres kanadai drámaíró, színész, filmrendező és színpadi rendező, aki több nagy produkcióban is közreműködött. A Cirque du Soleilnél olyan attitűddel találkoztam, amivel korábban sohasem. Ha valaki hibázik, nem bántják érte, hanem azt mondják, hogy nincs semmi baj, te vagy a legjobb. Ez pedig csak egy példa a számos nagyszerű tapasztalat közül. A rendezők általában mikrofonnal a kezükben dolgoznak, messziről adnak instrukciókat a fény-és hangtechnikusoknak. Robert viszont soha nem használt mikrofont, mindig testközelbe került a stábbal. Amikor beszélt, köré gyűltek és jegyzeteltek.
A Totem című műsor létrehozásában az alapoktól kezdve részt vettem. A rendező az elején közölte velem, hogy nem szereti buta bohócokat. Mondtam, hogy én sem, ezért kellett egy okos ötlet. Miután a rendező megnézte, hogy milyen stílusban dolgozom, megkönnyebbült és rám bízta a karakter kidolgozását. Végül a tízéven át tartó együttműködésünknek a koronavírus-járvány vetett véget, elsötétültek a lámpák, nem léphettünk színpadra.
Tanítod is a bohócmesterséget, Kaliforniában van egy saját iskolád, ahol online és személyes órákat vehetnek tőled azok, akik el akarják sajátítani a The Invisible Clown (A láthatatlan bohóc) módszereit és filozófiáját. Nemrég pedig a Baross Imre Artistaképző Intézet Szakgimnázium diákjainak tartottál egy workshopot. A bohócmesterség egy tanítható szakma, vagy születni kell rá?
Szerintem mindenki bohócnak születik. Én azt tanítom meg, hogyan távolítsuk el azokat a külső rétegeket, amiket a korral felszedtünk és eltakarják a bohócot.
Amikor ránézel egy 8 év alatti gyerekre, az jut eszedbe róla, hogy ő egy bohóc, később viszont történik valami. Két lányom van, az egyik nyolcéves és abban leli örömét, ha nevetnek rajta. A tizenkét éves lányom viszont már nem akar vicces lenni, mert zavarja, ha mások nevetnek rajta. Amikor tanítok, követem azt a metódust, amit a Cirque du Soleilnél láttam, én is azt mondom a diákjaimnak, hogy ők a legjobbak.
“Egy bohóc fontos tulajdonsága, hogy vicces és bolondos legyen, de sokkal fontosabb, ami mögötte van: a boldogság és a remény. “
Ennek tükrében levonhatjuk azt a következtetést, hogy a nyugati oktatás jobb, mint a keleti?
Ezen még nem gondolkodtam. Szerintem mindenhol vannak jobb és rosszabb tanárok. A legtöbb workshopon azt tapasztaltam, hogy az oktatók viccesek akarnak lenni, nekem viszont nem ez a célom, hanem az, hogy átadjam a saját tapasztalataimat.
Milyen élményeket szereztél a 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon?
Utoljára 1996-ban vettem részt cirkuszfesztiválon, ezért nagyon örültem, hogy újra felléphettem egy ilyen nívós eseményen. Kiválóan éreztem magam, jó hangulatban telt a fesztivál. Nehéz összehasonítani egy ötös szaltót azzal, hogy én dobálom a zacskóimat, de a cirkuszművészet nagyszerűsége a sokszínűségében rejlik. A cirkuszfesztiválok kiemelten fontos szerepet töltenek be a cirkuszművészet fejlődésében, ugyanis a fellépők és a rendezők mindig új ötletekkel gazdagodnak.
Szekáry Zsuzsanna
Fotó: Urbán Ádám
További interjúkat az alábbi linkre kattintva olvashatnak: https://fnc.hu/hirek/
