Circus Museum Flash N. 001.
vamosbenceA Fővárosi Nagycirkusz Circus Museum Flash 001. villám-kiállítása Dr. Alain Frére úr, a magyar cirkuszkutatás, a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum támogatója előtt tiszteleg. A világ egyik legjelesebb cirkusztörténeti gyűjtőjének adományai magyar és nemzetközi műtárgy-ritkaságok: plakátok, műsorfüzetek, szakkönyvek, dísztálak és fényképek, amelyek immár cirkusztörténeti gyűjteményünk megbecsült műtárgyai. Vajon mitől különlegesek ezek a cirkuszi emlékek?
Dr. Alain Frére úr adományai összekapcsolják a magyar és a nemzetközi cirkusztörténetet, ugyanakkor önmagukban is értékes és érdekes cirkusztörténeti dokumentumok. A cirkuszi vitrinekben elhelyezett műtárgyak Vizy Áron digitális animációjának, Kardos Zsolt filmkollázsának és Szakál László zongorajátékának köszönhetően válnak jól láthatóvá és igazán élvezhetővé:
Circus Museum Flash N.001 – Tisztelgés Dr. Alain Frére úr, a magyar cirkuszkutatás támogatója előtt
A mindössze 9 perces villám-kiállítási videó szemléletes, azonban nem alkalmas mindazon tartalmak közzétételére, amit a bemutatott műtárgyakkal kapcsolatban tudni érdemes. Éppen ezért az alábbiakban közzétesszük mindazokat a kutatási eredményeket, amelyek egyformán gazdagítják a 2023. január 15-i villám-kiállítási performanszot (ide kattintva megtekinthető), a jelenlegi cirkuszi vitrinkiállítást és a bármikor újranézhető online digitális animációt. Lássuk!
Magyar vendégszereplés a francia Francki Cirkusznál
Balról jobbra: Fekete Péter, Dr. Alain Frere, Eötvös Suzie. Frere kezében a Francki Cirkusz 1961. évi műsorának plakátját tartja, melyben 47 magyar artistaművész és egy cigányzenekar szerepelt. Forrás: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum
A Francki Cirkuszt két testvér: André és Philippe Francki alapította 1958-ban Franciaországban. Nem a cirkusz világából érkeztek, autókkal foglalkoztak, de szerették a cirkuszt. Technikai felszereléseiket többnyire maguk hozták létre, saját újításuk volt a cirkuszi gépjárművek szállítására alkalmas kétplatós pótkocsi. Először 1954-ben, a Rech-családdal összefogva hoztak létre egy cirkuszt (Mondial Circus), mely szerény sátorral, kicsi, de érdekes állatsereglettel rendelkezett, ahol két farkast, egy párducot, egy hiénát, egy zebrát, két dromedárt és négy oroszlánt tekinthetett meg a közönség.
1956-ban a két testvér megalapította a Hollywood Circust, amelyből később Festival du cirque, majd 1958-ban Cirque Francki lett.
Noha a Francki cirkusz igen sikeres szezonokat szervezett, a vállalkozás sajnos rövid életűnek bizonyult. A fiatalabb testvér, Philippe 1963-ban (már források szerint 1962-ben) váratlanul, 32 éves korában meghalt, és noha bátyja a sok nehézség ellenére is folytatta tovább, 1968-ban ő is követte testvérét, a Francki Cirkuszt felszámolták.
A Francki cirkusz rövid élete alatt igazán magas színvonalú műsorokat hozott létre, 1961-ben a Fővárosi Nagycirkusz műsorát „importálta” Franciaországba, ami hatalmas sikert aratott. Az Esti Hírlap így adott hírt a magyar társulat meghívásáról: „Érdekes megállapodást kötött a Cirkusz és Varieté Vállalat a franciaországi, Bordeaux központban működő, Francki Cirkusszal. A megállapodás szerint 1961. március 25-től október végéig 47 tagú magyar artistacsoport vendégszerepel Franciaország városaiban. A csoportban a legkiválóbb magyar artistákon kívül egy cigányzenekar is részt vesz. A héthónapos turnét a Francki Cirkusz hatalmas méretű utazósátrával bonyolítják le.” (Esti Hírlap, 1961. március 4.)
A Francki Cirkusz 1961-es műsorfüzete. Forrás: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum
A francia turnén részt vettek: 4 Eötvös – zenebohócok, 6 Picard – lovasakrobaták, Iby – kutyaszám, 3 Schneller – zsonglőrök, 2 Bodnár – bohócok, 5 De-To – karusszel szám, 4 Balázs – fliegende csoport, 2 Bodó – görkorcsolyaszám, 4 Nánási – kerékpár akrobaták, Fernando és Boros bohócok, Martin Djemil – parodista, Farkas József cigányzenekara.
A turnén részt vett id. Eötvös Gábor zenebohós és családja: felesége, Mária, fia, Gábor és lánya, Manyika. A fényképen Manyika látható egy oroszlánidomárral. Forrás: Zsilák György
Az Ország-Világ magazin fényképén a Picard csoport artistái mutatják büszkén a Francki cirkusz plakátját. Az egyik artista Picard József „Szöcske”, aki a legjobb zsoké akrobaták közé tartozott hazánkban. Az 1963-as Francki-szezonból nem tért haza – akkoriban sokan döntöttek így és használták ki a külföldi utazás lehetőségét. Forrás: Ország-Világ, 1961. június 14.
A magyar artistaművészeknek nem ez volt az egyetlen turnéja a Francki Cirkusszal, 1963-ban újabb meghívást kaptak. A társulattal tartott Zsilák György „Fudi” artistaművész is, aki több fotót is megőrzött a franciaországi turnéról. Ez a szezon azonban nem ment végig, Zsilák György elmondása szerint megromlott a kapcsolat a MACIVA és a Francki igazgatósága közt, mivel a MACIVA részéről Landesz Kurt volt a társulatvezető, és az ő személyisége nem tetszett a francia félnek.
Olaszországi sikerek
A Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat által szervezett olaszországi turné plakátja. Forrás: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum. Mellette az Esti Hírlap 1988. január 23-án megjelent cikke az olasz vendégszereplésről.
1987 decemberében a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalattal szerződésben álló magyar artistaművészek olaszországi turnéra indulhattak Franco Cersosimo meghívására. Az artistákkal együtt utazott a cirkuszi zenekar, a tánckar és a műszaki gárda is. 3 hónapon át járták Olaszország nagyvárosait nagy sikert aratva. Az Esti Hírlap erről így számolt be: „Mialatt artistáink Hollandiából a közeli napokban érkeznek haza, egy másik hazai cirkuszegyüttes Olaszországban turnézik. Riminiben előadásukra elővételben minden jegy elkelt, s a következő állomáshelyükön, Ravennában ugyancsak igen nagy az érdeklődés.” (1988. január 23.)
Azonban mindez bonyodalmakat is okozott; Zsilák György „Fudi”, aki feleségével szintén részt vett a turnén, elmondta: a siker híre eljutott az olasz cirkuszok szövetségéhez is, akik emiatt több nagyvárosba nem engedték be a társulatot; így maradt ki az útvonalból végül Bologna is, ahová már beígérték az előadást.
Az 1987-88-as olasz turnén résztvevő művészek: Kisfaludy akrobatacsoport, Donnert Károly – tigrisidomítás, Donnert Antal – elefántszám, Donnert Gábor lovaszsonglőr, Donnert Leopold – szabadidomítás, Sallai Tibor – fliegende, 3 Dobos – perzs szám, 2 Schlingloff – humoros balett, 3 Mazán – forgó perzs szám, 2 Fudi zsonglőrök, Misa bohóc.
Porondról dísztányérra
Igazi ritkaságnak számítanak azok a műlovarokkal, műlovarnőkkel és lovas zsonglőrrel díszített, 19. századi francia dísztányérok, melyek egyszerre mesélnek a kor kerámiaipari fejlődéséről és cirkuszművészetéről.
A kiállításban szereplő 3 cirkuszi tematikájúk, 19. századi francia dísztányér. Forrás: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum
A tányérok mindegyike egy 18. században kifejlesztett, újfajta fehérkerámia gyártási technikával készült. Az újítást angol vállalkozók honosították meg Franciaországban a 19. század elején. Számos gyártóhely jött létre, melyek közül néhány a mai napig működik. Ezek egyike a a Faïencerie de Gien, ahol a lovaszsonglőrt ábrázoló dísztányér is készült 1860 és 1871 között. A másik két tányér „Creil és Montereau” műhelyéből került ki 1840 körül.
E korszak másik technikai innovációja az ún. transzfernyomás volt: ez tette lehetővé, hogy a kerámiákra kifinomult művészi metszeteket tudjanak vinni és sokszorosítani. Franciaországban a Creil gyárban készült agyagedények voltak az első olyan francia kerámiák, amelyeknél transzfernyomást alkalmaztak.
A 19. század közepén a cirkuszművészet virágkorát élte Franciaországban, a porondon fellépő artisták igazi sztároknak számítottak. Nem véletlen tehát, hogy a közönség kedvencei háztartási eszközökön, dísztárgyakon is megjelentek. Mivel a fényképezés, ill. fotók reprózása még nem volt lehetséges, korabeli litográfiákat, metszeteket használtak fel, hasonlóan ahhoz, ahogy manapság készülnek ajándéktárgyak egyes mozifilmek, zenekarok rajongóinak.
Jean-Victor Adam litográfiája a Cirque des Champs Elysées előadásáról. Forrás: Musée Carnavalet, Histoire de Paris
A lovaspárokat ábrázoló tányérokhoz például Jean-Victor Adam litográfiáját használták fel, mely a Cirque des Champs Elysées egyik előadását jeleníti meg. A Cirque des Champs Elysées párizs egyik legszebb és legrangosabb cirkuszának számított, a „lovak templomaként” is emlegették. Ez volt Franciaország első kör alakú cirkuszépülete, amelyet 1841-ben nyitottak meg.
A két tányéron első pillantásra ugyanaz a kép szerepel, az egyik színes, a másik fekete-fehér változatban, ám a két páros különbözik, ahogy az alattuk szereplő felirat is: „quadrille equestre” (lovas quadrille), valamint „valse equestre (lovas keringő). A tányérok peremén látható motívumok – galoppozó ló, koszorúk, páncélsisak, lófejek – szintén Adam alkotásának díszítőelemei.
Az egyik tányér és Jean-Victor Adam képének kinagyított részlete egymás mellett. Forrás: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum, Musée Carnavalet, Histoire de Paris
A 3 tányér mindegyike egy-egy sorozat része, ugyanis ekkoriban elterjedtek voltak a „mesélő tányérok”, azaz olyan tematikus tányérkészletek, sorozatok, melyeknek egy-egy darabja egy közismert történetet mesélt el (pl. Jeanne d’Arc), vagy népszerű időtöltéseket, zsánerképeket jelenített meg (pl. vadászat).
„Mesélő tányérok”: a képen Tom Pouce, azaz Hüvelyk Matyi történetét elbeszélő dísztányér-sorozat egyik darabja látható, mely a francia Johnston-Vieillard manufaktúrában készült. Forrás: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum.
A lovaszsonglőrt ábrázoló dísztányér egy olyan sorozat 8. darabja, mely a „vásári szórakozások” (plaisirs foraine) címet kapta, a kerámiákon cirkuszi és mutatványos jelenetek elevenítődnek meg. Több tányéron a Franconi-család igazgatása alatt álló Cirque Olympic előadásaiból láthatunk részleteket, ezek közé tartozik a lovaszsonglőrös darab is, melyen Jean-Baptiste Auriol lovaszsonglőr látható.[1] Auriol rendkívül sokoldalú artista, kiváló akrobata volt földön, levegőben és lóháton is. Egy korabeli beszámoló szerint pl. egy galoppozó lovon állva rézgolyókkal vagy nagy porcelán salátástálakkal zsonglőrködött.[2]
Baloldalon a tányér felnagyított részlete, jobboldalon Jean-Victor Adam Auriolról készült litográfiája. Forrás: Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum, Bibliothèque nationale de France
1 Lásd: Centre national des arts du cirque, collection Jacob/William, http://expositions.bnf.fr/cnac/grand/cir_1640.htm
2 Dominique Denis: Jean-Baptiste Auriol – l’homme oiseau, https://www.circus-parade.com/2018/10/20/jean-baptiste-auriol-lhomme-oiseau/
A fenti példák is jól mutatják, hogy egy-egy tárgy: egy plakát vagy kerámiatányér mögött milyen gazdag történetek rejlenek, a gyűjteményi darabok múzeumi kutatás során képesek ablakot nyitni, betekintést nyújtani egy korszak izgalmas cirkuszi életébe.
Köszönjük Dr. Alain Frere-nek, hogy felajánlásaival hozzájárult ahhoz, hogy ilyen mesélő tárgyakkal gazdagodjon múzeumi gyűjteményünk.
