„Imádom az adrenalint és a kihívásokat” – Interjú Kiss Csenge táncművésszel
SzekaryZsuzsanna07Ismerjétek meg a Fővárosi Nagycirkusz balettkarának tagjait! Elsőként Kiss Csengével beszélgettünk a tánc- és a cirkuszművészethez való viszonyáról, és új kihívásokról.
Gyermekkorod óta fontos szerepet játszik az életedben a tánc. Emlékszel rá, hogy milyen impulzus hatására szerettél bele a mozgásművészetbe?
Kiskoromtól kezdve a mozgás szerelmese vagyok. A szüleimnek hála több, különböző mozgásműfajjal ismerkedhettem meg, például a tánccal, a lovaglással, az úszással, a falmászással, de a tánc kötötte le legjobban a figyelmemet. 7-8 éves lehettem, amikor először láttam a Hattyúk tava című balettelőadást. Annyira elvarázsolt a táncművészek kecses mozgása és a darab miliője, hogy már akkor éreztem, a tánc több lesz egy hobbinál.
Mit szóltak hozzá a szüleid, hogy táncművész szeretnél lenni?
A szüleim hobbi szinten néptáncoltak, így nem volt komolyabb rálátásuk, hogy mivel jár a táncos szakma. Amikor megemlítettem nekik, édesanyám bíztatott, hitt a képességeimben, ellenben édesapám nagyon féltett, ezért eleinte kevésbé támogatta az ötletet, de idővel ő is elfogadta, hogy ez az álmom.
Kiss Csenge követte az álmait és táncművész lett
Fotó: Urbán Ádám
Hogyan folytatódott a karriered a táncművészeti középiskola elvégzése után?
Miután elvégeztem az iskolát, Nemes Zsófia által bepillantást nyerhettem a társulati életbe, ugyanis Pr- Evolution Kortárs Társulatánál voltam gyakornok. Az évek alatt felléptem kisebb-nagyobb rendezvényeken, illetve különböző workshopokon bővítettem a tudásomat. Együtt dolgoztam Kőnig Istvánnal, az A12 táncstúdió vezetőjével és koreográfusával, illetve Simkó Andreával, akik legfőképpen a modern tánc vonalát képviselték. Táncosként fontosnak tartom, hogy az előadásmódomban színészi eszközökkel minél hitelesebbé tegyem az előadást, így nagy örömömre szolgált, hogy másfél éven keresztül segédszínészként dolgozhattam a Magyar Állami Operaházban.
Milyen volt a hozzáállásod a cirkuszművészethez, mielőtt másfél évvel ezelőtt a Fővárosi Nagycirkusz balettkarának tagjává váltál?
A felvételin tájékoztattak bennünket, hogy táncosként is belekóstolhatunk majd a cirkuszi zsánerek alapjaiba. Nagy örömmel töltött el, hogy új területen fejleszthetem magam. Mielőtt bekerültem volna a balettkarba, volt némi tapasztalatom a levegőkarika zsáner terén, de a Fővárosi Nagycirkuszban szembesültem igazán a cirkuszművészet sokszínűségével és azzal, hogy milyen jól együttműködik a többi művészeti ággal. Csodálatosnak tartom, hogy Közép-Európa egyetlen, egész évben nyitva tartó kőcirkuszában történetmesélő, művészi előadások születnek.
Táncművész a karikán, Kiss Csenge gyakorlás közben a Művésztelepen.
Melyik a kedvenc táncstílusod?
Alapvetően bármilyen táncstílusban meg tudom találni a szépséget, azonban a testem számára a kortárs-modern tánc a legideálisabb. A Fővárosi Nagycirkuszban színpadi show-táncosokként lépünk fel, de egy-egy műsoron belül is számtalan stílust bemutatunk. Izgalmas, mert nem egy műfajra és egy stílusra vagyunk bekategorizálva, aminek köszönhetően az előadói karakterünket is különböző módon, kreatívan lehet használni.
A Fővárosi Nagycirkusz balettkara sokkal több, mint egy átlagos tánckar, hiszen a tagjainak a cirkuszművészet alapjait is el kellett sajátítaniuk. Hogyan történik ez?
A Művésztelepen Pósfai Zoltán tanít minket a cirkuszi zsánerek alapjaira. A tánctréningek mellett leginkább a műsorokat megelőző felkészülési időszakban, heti rendszerességgel gyakoroljuk a golyón járást, a zsonglőrözést, a levegőkarikát, a tissue-t és a bungee jumpingot is. Nemrég egy új zsánert kezdtünk el gyakorolni, a sway pole-t. Minden zsáner kihívást jelent, folyton feszegetjük a határainkat, nagyon izgalmas élményekben van részünk.
A Fővárosi Nagycirkusz balettkarának tagjait folyamatosan képzik a cirkuszművészeti zsánerek alapjaira
Fotó: Urbán Ádám
Egy táncművész alapvetően a föld közelében mozog, nektek viszont már a magasban is helyt kell állnotok. Nehéz volt megszoknod?
Gyakorlás közben ez legfőképpen trükk-és eszközfüggő. Amikor fejjel lefelé vagyok a magasban, akkor még van bennem félsz, de imádom az adrenalint és a kihívásokat. A tavalyi Tavaszváró műsorban fellépő többszörös cirkuszfesztivál-díjas Duo Stauberti (Dimitr és Nancy Stauberti) már akkor bedobott a mély vízbe, bátorítottak, hogy másszak fel a perzs rúdra, próbáljam ki. Mivel Dimitr látta, hogy hajlékony vagyok és megfelelő az erőnlétem, ezért volt szerencsém két hónapon át gyakorolni velük. Végül olyan jól ment, hogy az utolsó három előadáson felléphettem velük. Megtisztelő és óriási élmény volt!
Kiss Csenge a perzsrúd tetején a Tavaszváró című műsor utolsó előadásaiban.
Ezek után nem fogalmazódott meg benned, hogy a későbbiekben inkább artista legyél?
Azt el tudom képzelni, hogy a mozgásművészet mellett tökéletesen kitanuljak egy artista zsánert is, azonban rengeteg időbe telik, mire egy artistaszám kiforrja magát, és közönség elé lehet lépni vele. Nemsokára Pósfai Zoltán mellett egy másik nagynevű oktató, Demjén Natália vesz minket kezelésbe, így még bármi megtörténhet.
Hogyan telik egy átlagos napod?
Kevés szabadidőm van, mert rendszeresen tréningezünk a balettkarral, fellépünk a műsorokban vagy workshopokon veszünk részt. Amikor lehetőségem adódik egy kis kikapcsolódásra, akkor zenét hallgatok, jógázok, olvasok, vagy új előadásokat tekintek meg.
Szekáry Zsuzsanna
