Kasza Róbert világ- és Európa-bajnok öttusázó a Cirkusz+-ban
VamosBence007A csütörtöki Cirkusz+ című élő adásunkban Kasza Róbert világ- és Európa-bajnok öttusázó lesz a vendégünk. Interjúnkban sportolói pályafutásáról, az élsport és a cirkuszművészet párhuzamairól, valamint a sportolók számára, a cirkuszművészetben megnyíló lehetőségekről kérdeztük.
Hogy kezdődött a sportolói pályafutása és mikor érte az első komolyabb sikerélmény?
Hat-nyolcévesen kezdtem el tornázni a Központi Sport- és Ifjúsági Egyesületnél (KSI). Nagyon megterhelő sport volt, ráadásul sokkal jobban tetszett az öttusa, ezért váltottam. Ez nyolcévesen abból állt, hogy nyári táborokban bepillantást nyertünk a technikai számokba. Akkoriban még leginkább úsztam és futottam, gimnazista koromban jöttek be hivatalosan is a technikai edzések. A gimnáziumi évek alatt már részt vettem nemzetközi utánpótláskorú versenyeken.
2001-től datálom az egész pályafutásomat, amikor kvalifikáltam az Európa-bajnokságra, mert hatalmas löketet adott, hogy világot láthattam, megismerkedtem külföldi sportolókkal. Tizennyolc évesen Ifjúsági Európa-bajnokságot nyertem, a lovaglás kivételével minden versenyszámban indultam. Ekkor hittem el, hogy élvonalbeli öttusázó válhat belőlem. A magyar bajnokságok mellett később Junior Európa-bajnok is lettem, és szépen beleerősödtem a felnőtt mezőnybe. Onnantól kezdve nem volt megállás, többszörös Európa-és Világbajnok lettem.
Nagyon szeretem az öttusát, egy cseppet sem csökkent a motivációm, pedig nem könnyű sport, rengeteg munka van benne. Heti öt nap délelőttönként a KSI-ben lövészettel kiegészített fizikai edzéseim – futás, úszás – vannak, délután pedig inkább a technikai számok a mérvadók, akkor tudunk vívni a magyar párbajtőr-válogatottal is.
A cirkusz világában is már a kész számot és teljesítményt látja a néző, de kevesen tudják, hogy milyen kemény munka van amögött, hogy mindig hibátlanul megcsinálja az artistaművész a szaltót és biztonságosan előadja a porondon.
Engem egy belső indíttatás, örök versenyszellem hajt, és ha ez versenykeretek között zajlik, még inkább motivál, hogy sikerélményben van részem, és elismerik a munkámat. A cirkuszművészeknek a taps és a cirkuszfesztiválok jelenthetik ugyanezt. A koronavírus okozta járványhelyzet miatt egy évvel csúszik az olimpia, de ezt az időt pozitívan tudom kihasználni.
Csütörtökön a Richter Kevin ugródeszka csoport is fellép az élő műsorban. Szakmailag mi a véleménye erről a zsánerről?
Azt látom, hogy ez egy elsősorban egyensúlyi sport, de nagyon sok erő is kell hozzá. Én is nagyon sokat gyógytornázom, sokat erősítjük a törzsizmokat, mert mind az öt számhoz elengedhetetlen a test stabilitása. Meglátásom szerint a deszka csoport tagjainak és a legtöbb artistaművésznek a miénkénél is fejlettebb a törzsizomzata, mert ha a felsőteste kibillenti a tömegközéppontot, akkor biztosan leesik bármelyik rekvizitről.
Ez a lovaglásnál is fontos, ha kicsit előre dőlünk, gyorsabban vágtat a ló, ha hátra dőlünk akkor lassul, ezért meg kell találni a lóval a közös tömegközéppontot. Volt szerencsém a múlt héten a Fővárosi Nagycirkuszban kipróbálni az egykerekű biciklit és a golyóegyensúlyozást. Meg kell mondjam, eléggé testidegen volt, nem is tudtam rajtuk egyedül megmaradni. Talán az élő adásban már ügyesebb leszek.
Ifj. Richter József és Merrylu Richter pas de deux, magyarul balett lóháton című többszörös cirkuszfesztivál-díjas produkciójával a nemrég megrendezett I. Online Cirkuszfesztiválon második helyezést ért el. Mint lovas, mit gondol erről a produkcióról?
Én csak ülni szoktam a lovakon, ezért nagyon szívesen kipróbálnám, izgalmas lehet két ló hátára felállni, de a lenyűgöző akrobatikus elemeket meghagynám az artistaművészeknek. Már az is kihívás, hogy egyirányba menjenek a lovak, és hogy az ember ne essen be a két ló közé. Látszik, hogy az artistaművészek nagyon jól értenek az akrobatikához és az állatok trenírozásához, miközben elkerülik a sérüléseket. Nálunk, ha megsérül valaki, a felkészülés egy jelentős része kárba vész, és nehéz fejlődni.
Stratégiai jelentőségű, a sport- és a cirkuszművészet utánpótlás fejlesztését összekapcsoló együttműködési megállapodást kötött a Nemzeti Artista- Előadó- és Cirkuszművészeti Központ Nonprofit Kft. a Központi Sport- és Ifjúsági Egyesülettel. Mit gondol, sok sportolónak adhat új lehetőséget a cirkuszművészet?
Szerintem igen, leginkább azoknak a sportolóknak, akik otthon vannak a tornasportban vagy a súlyemelésben. Tudomásom van róla, hogy a tornászok át szoktak menni a cirkusz világába, ahol kamatoztathatják a tudásukat. A dzsúdósok és a birkózók is roppant ügyesek, könnyen fordulnak, jól el tudják helyezni magukat térben és időben, tudnak esni, minden helyzetből talpra esnek vagy gördülnek. Leginkább ennek a négy sportágnak a képviselőit tudnám elképzelni a cirkusz világában. Minket, öttusázókat kevésbé, mert mi inkább monotonitást tűrő és úgynevezett öttusa állóképességgel rendelkezünk, ami azt jelenti, hogy el tudjuk végezni a hatalmas munkát pókerarccal. Szerintem nincs olyan különleges képességünk, ami ahhoz szükségeltetik, hogy a levegőben egyensúlyozzunk, vagy a lányokat duplaszaltóra dobáljuk a levegőben.
Szekáry Zsuzsanna
