Ötvenöt éve a porondon – Interjú Nagy Lajos „Nereus”-szal
VamosBence007A 71 éves Nagy Lajos „Nereus” is fellép Dinasztiák című műsorunkban mókás lámpaszámával. Interjúnkban Nereus a produkciójáról, a Fővárosi Nagycirkusz ötven évvel ezelőtti megnyitásáról, valamint a cirkuszművészet változásairól mesélt.
Ötvenöt éve vagy a porondon, trapéz-és duett kézenállószámmal kezdted a pályafutásodat, majd egy négy méter magas rekviziten handstand számmal kaptad meg az előadóművészi artista működési engedélyt. Dinasztiák című műsorunkban már egy egészen más számmal lépsz fel. Mesélj a produkciódról!
Huszonöt évvel ezelőtt váltottam erre a műfajra. Nem volt könnyű az átállás, két évig szenvedtem vele, mindenki le akart beszélni róla. Tudtam, hogy bennem van, és meg tudom csinálni, csak azt nem, hogyan. Aztán lassan elindult.
A lámpaszámomhoz tartozó rekvizit három és fél méter magas, rugalmas anyagból készült. A szám kezdetén spiccesen jövök be, csetlek-botlok, elaszik a lámpa, felmászom rá, hogy megjavítsam, beakad a nadrágtartóm, azon lógok, hintázom a rekviziten, egyensúlyozok rajta. Ez egy akrobatikus, excentrik szám.
Mi a jó kondíciód titka?
A külvilágból rengeteg pozitívumot, szeretetet, támogatást, vidámságot kapok, amelyek mind hozzájárulnak a fizikai- és mentális egészségem megőrzéséhez. Reggel kézenállással indítom a napot, délután próbálok, este pedig ismét kézenállásokat csinálok.
Nagy Lajos “Nereus” ötvenöt éve van a porondon.
Mit jelentett a magyar artistaművészeknek az 1971. január 14-én megnyílt Fővárosi Nagycirkusz új épülete?
Amíg épült, a Városligetben egy hatalmas sátorcirkusz állt, én is ott vizsgáztam. Fantasztikus volt, olyan érzés, mint amikor nincs hol laknod, építed a házad, majd amikor kész lesz, belépsz, és érzed, hogy a tiéd. Minden artista magáénak érezte. Az épület társalgójában hatalmas élet volt, mindenki ismert mindenkit, a fiatalok rengeteg jótanácsot és tapasztalatot kaptak az idősektől, ezáltal úgy indultak el, hogy készen álltak a pályára. Akkoriban még nem volt bankkártya, mindenki sorban állt a pénztár előtt a havi fizetéséért, ami szintén egy jó alkalom volt a tapasztalatcserére. Manapság a közösségi oldalak által tudjuk, hogy merre jár a másik a világban.
Akkoriban a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat évente bemutatót szervezett körülbelül 150 igazgatónak, impresszáriónak, ahol a frissen vizsgázottak is felléphettek. Ezáltal kaptam meg az első szerződésemet Jugoszláviába, majd Japánba. Ezért az épület megnyitó ünnepségén nem tudtam részt venni. 1975-ben a Circus Meranonál léptem fel, amikor a Fővárosi Nagycirkusz magyar igazgatósága eljött megnézni a műsort és státuszt ajánlottak.
Nagy Lajos “Nereus” három és fél méter magas rekvizitjén egyensúlyozik 71 évesen.
Miben más a jelenlegi cirkuszi világ a régebbihez képest?
Ezt végtelenül sok szemszögből lehet vizsgálni. Amikor én kezdtem, a műsorok a családok számára készültek. Ma már egy műsort különböző korosztályoknak is meg lehet csinálni. Ilyen téren színesebb és nehezebb lett. Annak idején, ha csináltál egy számot, úgy rendezték a műsort, hogy beleférjen a produkciód. Manapság a produkciót vagy a tudást kell átdolgozni, hogy passzoljon a műsorhoz. A mai világban a cirkuszt sokszor üzletemberek csinálják, jó példa erre a Cirque du Soleil, ahol a vezetőknek tudomásom szerint eredetileg semmi közük nem volt a cirkusz világához. Régen viszont az igazgatók szakmabeliek voltak, akik értettek a szakmához, ugyanakkor ismerték a közönség rezdüléseit is, és tudták, hogyan lehet elérni, hogy a néző felejthetetlen élményekkel, elégedetten távozzon egy előadásról.
Nagyon más világ volt. Hányszor álltam egy marék apróval a telefonfülkék előtt, vagy a Nyugatinál található nemzetközi postán, ahol sok fülke állt egymás mellett. Bemondtam a címet, és a nevet, akivel beszélni szerettem volna, majd vártam, hogy mikor szólnak, hogy Dél-Afrika hármas kabin. Ehhez képest ma a mobiltelefon és az internet hatalmas áldás – mint ahogy az is, hogy a mostani előadás élőben, online elérhető bárki számára a világon.
Szekáry Zsuzsanna
Fotó: Urbán Ádám
