Sámánok, szenthelyek és szertartások az ázsiai sztyeppén

Sámánok, szenthelyek és szertartások az ázsiai sztyeppén
2023.09.13.
Hírek
No Comments

Avatar for Vámos Bence vamosbence

“A sztyeppe illata” című műsorhoz kapcsolódóan, a Fővárosi Nagycirkusz előtt álló mongol jurtában, Sántha István szociálantropológus Közép- és Belső-Ázsiában folytatott terepmunkáinak gazdag anyagából válogatott kiállítás látható. A kutató egészen közel hozza hozzánk a sztyeppe tőlünk messzi mindennapjait a sámánok, szenthelyek és szertartások képeivel. Kulturális antropológiai sorozatunk 3. része következik!

Az ázsiai füves pusztákon az eposzmesélők mellett más pusztai specialistákat: a sámánokat, gyógyfüveseket, kovácsokat is a karizmatikus emberek között tartják számon, akiket őseik álmukban, transz állapotban avatták be mesterségükbe. A szenthegy alatt szergéket (faragott oszlopokat) látni a puszta felől, melyekhez rokonságonként kötik lovaikat a szertartásra érkező nomádok, és az oda imákkal hívott ősök (szellemei).  Az út mellett a rokonság területének határán barszát (kopjafát) állítanak, a belsejében kivájt üregben rejtve el egy-egy nagy sámán hamvait, maradványait.
Ezek, mint a terület gazda(szellemei), figyelik a rosszindulatú betolakodó-idegenek mozgásait. A belső szent liget rejtekében fekete áldozati állatok (kosok és kecskebakok) karókra tűzött irhái sorakoznak a hideg, északi ég irányába mutatva. Sámánok és sámánnők tartják fenn a kapcsolatot az ősökkel az élet és a halál kérdésében azok gyűlésein tanácsadóként fellépve.
A sámánnő transz állapotot elősegítő sámánbotokat (ongo modon) tart a kezében 1998 nyarán Nyugat-Burjátföldön. A sámánbotokat, mint más sámántárgyakat édesapjától örökölte, aki nagy sámán volt, képes volt transzállapotba kerülni szertartásai során. Érzékenyen kézbe tartva vibráció jön létre a két bot között. Transzállapotban szellemek költöznek a sámán testébe. A sámánnő szellemek, egykor itt élt ősök hangján szólal meg, mond jóslatokat a jelenlévőknek. (Sántha István felvétele)

A sámánnő transz állapotot elősegítő sámánbotokat (ongo modon) tart a kezében 1998 nyarán Nyugat-Burjátföldön. A sámánbotokat, mint más sámántárgyakat édesapjától örökölte, aki nagy sámán volt, képes volt transzállapotba kerülni szertartásai során. Érzékenyen kézbe tartva vibráció jön létre a két bot között. Transzállapotban szellemek költöznek a sámán testébe. A sámánnő szellemek, egykor itt élt ősök hangján szólal meg, mond jóslatokat a jelenlévőknek. (Sántha István felvétele)

Prokopi Ungustaev a nagy etnológus-sámánkutató Diószegi Vilmos (1923-1972) tofa segítőjének fia. Édesapja Diószeginek, míg ő nekünk segített a sámánizmus tofa módjának kortárs értelmezésében, át-, és megélésében. Az, hogy a helyi folklór együttes számára készített magának sámánruhát és a sámándobot nem zárja ki, hogy családi közegben is használja saját célok elérésére ezeket az eszközöket.
Az egyik legerősebb sámánok a tofák közül kerültek ki, akik a Kelet-Szajánban élnek. (Sántha István felvétele 1998 május-júniusában) 

Az egyik legerősebb sámánok a tofák közül kerültek ki, akik a Kelet-Szajánban élnek. (Sántha István felvétele 1998 május-júniusában) 

Sámánnők nem kaphattak hatalmat a hagyományosan férfi eszmék uralta nyugati burját társadalomban. Legalábbis erről nem szóltak szóbeli normák, narratívák. Sámánná (nagyanyó, töödej) csak tragikus haláleset után válhatott egy nő. Ezért a burját férfitársadalom tagjai éberen ügyeltek, nehogy megbántsanak egy egyedülálló idősasszonyt, hogy a halála után mint sértett gonosz szellem járjon vissza elsősorban az újszülötteket háborgatni. Tonja esete egy kicsit más, hiszen apjára, Ajdajra, transzra képes (ongo orulha) nagy sámánra hivatkozva már életében elkezdett, a tiltások ellenére elsősorban a családtagok körében, gyógyító sámán gyakorlatot folytatni. Sajnos saját gyerekei korán meghaltak, el kellet siratnia őket, nem láthatta őket felnőni. Szegénységben, nyomorúságan tengette életét, a falubeliek kenyéradományaira volt utalva. Szerencsétlen sorsa nem engedte, hogy élete kiteljesedjen.
Sámánnő akcióban, Nyugati-Burjátföldön 1997 nyarán (Sántha István felvétele)

Sámánnő akcióban, Nyugati-Burjátföldön 1997 nyarán (Sántha István felvétele)

A szenthegy lábánál, ahol a nyári nemzetségi (őstiszetelő-fehér) szertatásokat (tajlgan) tartják nemcsak a résztvevők kötötték ki lovaikat, hanem a helyiek hite szerint a szertartásra meghívott ősök szellemei is. Minden lókikötő oszlopnak három horizontális vályatja van (a felső-, a középső-, és az alvilágból érkező vendégek részére külön-külön). Minden társdalmi egységnek (nagycsalád, ágazat) saját lókikötő oszlopa van.
Szergék (lókikötő oszlopok) a nemzetségi szent hegy lábánál Nyugati-Burjátföldön 2000 nyarán. (Sántha István felvétele)

Szergék (lókikötő oszlopok) a nemzetségi szent hegy lábánál Nyugati-Burjátföldön 2000 nyarán. (Sántha István felvétele)

A nemzetségi lókikötő oszlopok mellett más oszlopokat is találni, melyeket barszáknak hívnak. A barszák az utak mentén a nemzetségi határoknál vannak felállítva. Belsejükben a területen élt egy-egy sámán hamvai vannak elrejtve. A barszák, mint gazdaszellemek ügyelik a terület nyugalmát, békéjét. Aki nyugton, békében szeretne élni, annak áldoznia kell ezeknek a szellemeknek. Más esetben a szellemek kétségbe kergetik a tiszteletlen arra járokat, rossz gondolatú utasokat.
Tajgai burját utazók fejezik ki tiszteletüket és kérnek védelmet utazásukra a hely evenki gazdaszellemétől, annak barsza-oszlopánál. (Sántha István felvétele Nyugati-Burjátföldön 2000 nyarán)

Tajgai burját utazók fejezik ki tiszteletüket és kérnek védelmet utazásukra a hely evenki gazdaszellemétől, annak barsza-oszlopánál. (Sántha István felvétele Nyugati-Burjátföldön 2000 nyarán)

A nyugati burjátoknál többféle temetkezésnek van hagyománya. Az egyszerű emberek oroszosan földbe temetkeznek. A karimatikus személyek, köztük sámánok testét elégetik, hamavikból másnap jósolnak. A jóindulatú szellemek hamvait, csontmaradványait összeszedik, barszákba helyezik el. A harmadik temetkezést azoknak a sámánoknak tartják fenn, akiket villám csapott meg. Őket kihelyezik egy állványra (lesre), ahonnan vigyázzák a helyi emberek életét, mozgásait, gondolatait.
Karizmatikus személyek (többek között sámánok) égetéses temetője (jaranya) Nyugat-Burjátföldön 2000 nyarán. (Sántha Istvan felvétele)

Karizmatikus személyek (többek között sámánok) égetéses temetője (jaranya) Nyugat-Burjátföldön 2000 nyarán. (Sántha Istvan felvétele)

Az áldozati állatot szimbolizáló húsdarabokat az áldozati oltáron felállított máglya tüzén keresztül juttatják el (áldozzák fel) a nemzetségi (fehér) szertartás (tajlgan) során az ősöknek. Így jutnak a szertartáson résztvevő családok képviselőiken keresztül az ősök áldásához a következő évre. Ezt a szertartást a nyári napforduló környékén tartják nemzetség vezetők irányítása alatt, sámánok közreműködésével.
Áldozati oltár (sere) a nyári nemzetségi áldozáson (tajilgan). (Sántha István felvétele Nyugat-Burjátföldön 2000 nyarán)

Áldozati oltár (sere) a nyári nemzetségi áldozáson (tajilgan). (Sántha István felvétele Nyugat-Burjátföldön 2000 nyarán)

A fehér, áldást és szerencsét kieszközlő szertartásokat különböző társadalmi: a nemzetségi mellett, ágazati és nagycsaládi szinten is megtartják a nyugati burjátok.

Az ősöknek felajánlott porciók, melyek az áldozati állatokat szimbolizálják a nyári családi szertartáson (tajilgan) (Sántha István felvétele Nyugat-Burjátföldön 1998 nyarán)

Az ősöknek felajánlott porciók, melyek az áldozati állatokat szimbolizálják a nyári családi szertartáson (tajilgan) (Sántha István felvétele Nyugat-Burjátföldön 1998 nyarán)

Az ősöknek felajánlott porciók, melyek az áldozati állatokat szimbolizálják a nyári családi szertartáson (tajilgan) (Sántha István felvétele Nyugat-Burjátföldön 1998 nyarán)

A szertartás vezetői gondosan ügyelnek a vadász-zsákmány elosztásához hasonlóan arra, hogy minden résztvevő és vendég egyenlő nagyságú és minőségű pociót kapjon az áldozati állat húsából.
Családi áldozati porciók a nyári nemzetségi szertartáson (tajilgan). (Sántha István felvétele Nyugat-Burjátföldön 2000 nyarán)

Családi áldozati porciók a nyári nemzetségi szertartáson (tajilgan). (Sántha István felvétele Nyugat-Burjátföldön 2000 nyarán)

Miután elmeséltem a helyieknek, hogy a sámán gyakorlatok érdekelnek, egyszer jelezték, hogy ha gondolom egyikük, egy tíz-tizenéves fiúcska majd elkísér egy barlanghoz, ahol a partizánok rejtőztek el. Azt tanították nekünk az egyetemen, hogy egy antropológusnak minden helyi kezdeményezést pozitívan kell fogadnia, még akkor is, ha elsőre nem tűnik túl izgalmasnak. Így indultunk el kísérőmmel a partizánok barlangjához. Útközben egy nyírliget mellett haladtunk el, ahol hirtelen áldozati állatok tömege sorakozott husángokon feláldozva a szemem előtt. A döbbenettől alig kaptam levegőt.
Feketekos (harahusza) áldozati liget. (Sántha István felvétele Nyugat-Burjátföldön 1993 januárjában)

Feketekos (harahusza) áldozati liget. (Sántha István felvétele Nyugat-Burjátföldön 1993 januárjában)

Később, évek múltán nekem is alkalmam adódott, hogy egy ilyen szertartáson részt vegyek. A nagy betegségben szenvedő embereknek kell két-három évente feketekos áldozatot bemutatni az alvilág urának. A szertartás komolyságát és tikosságot jelzi, hogy a fekete (hideg) sámánizus lényege a tét, az élet és halál kérdése, amikor egy ügyes fekete sámán ki tudja cserélni a lelkeket, és nem az hal meg, akinek meg kellene, és így az maradhat életben, akinek tulajdonképpen meg kellett volna halnia. Ez egy (fekete) szertartás célja.
Feketekos (harahusza) áldozati állat feláldozandó része – az áldozati állat bőre nem szétbontva légutaktól és a tüdőtől, egy egységet alkotva. (Sántha István felvétele Nyugat-Burjátföldön 2000 őszén)

Feketekos (harahusza) áldozati állat feláldozandó része – az áldozati állat bőre nem szétbontva légutaktól és a tüdőtől, egy egységet alkotva. (Sántha István felvétele Nyugat-Burjátföldön 2000 őszén)

Az élet nagy titka a halál mellett a születés. A dolog komolyságára jellemzően, míg a halállal kapcsolatos szertartásokon, ha nagy nehézségek árán is, de részt tudtam venni, addig a születéssel kapcsolatos ritualékre sose kaptam engedélyt, még a legközelebbi barátom családjától sem, akik maguk is jól ismertek engem, együtt éltem velük.
A feketekosokat és kecskebakokat itt történetesen a születésért felelős sámánnőnek (töödej) áldozták fel azok a nők, akik nem tudtak teherbe esni. Ez a sámánnő, (halhin basagan) az életben egy könnyűvérű nő volt, akinek nem lehettek az életben gyerekei és akinek szörnyű, tragikus halállal kellett meghalnia. Így lett halála után sámánnő és gazdaszellem, aki  a gyerekek születéséért felelős.
Feketekos (harahusza; fekete, hideg-khüjten) szertartás (Sántha István felvétele Nyugat-Burjátföldön 1993 januárjában)

Feketekos (harahusza; fekete, hideg-khüjten) szertartás (Sántha István felvétele Nyugat-Burjátföldön 1993 januárjában)

Sántha István
szociálantropológus
„A sztyeppe illata” időszaki kiállítás minden előadásnapon 10:00-19:00 között ingyenesen megtekinthető.
Csoportos tárlatvezetés előzetes bejelentkezéssel igényelhető: museum@circus.hu

    Recommended Posts

    Támogatónk:

    Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Weboldal készítés: