Táncművészet földön és levegőben – Interjú Fejes Kitty-vel

A Fővárosi Nagycirkusz Balettkara A sztyeppe illata című összművészeti előadásunkban is különleges szerephez jut. A tradíciók követéséről és újításokról, a Balettkar jövőbeli terveiről és a Budapest Kortárstánc Főiskolán induló Színházi táncos és próbavezető szak – cirkuszi táncos specializációval – képzésről beszélgettünk Fejes Kitty tánckarvezetővel, koreográfussal.

Honnan merítetted az ötleteket A sztyeppe illata című műsorban látható táncos koreográfiákhoz?

Az előadás rendezője, Fekete Péter felvázolta a tervezetet, elmondta, hogy az előadás folyamán, több nemzetiség életérzését, hangulatát szeretné megjeleníteni zenében, látványban és tánc terén egyaránt. Miután kikristályosodott, hogy milyen nemzetiségű artistaművészek lépnek fel a darabban, világossá vált, hogy mely kultúrákba fogunk betekintést nyújtani. Elkezdtem a kutatást, táncos videókat és zenei anyagokat kerestem. A zenei motívum kiemelten fontos, mert erőteljesen továbbítja az adott népre jellemző lüktetést és dinamikát. Rengeteg zenét hallgattam meg, mivel a magyar népzenéhez hasonlóan, Közép-Ázsiában is ahány tájegység, annyiféle impulzus hat ránk. Sokat konzultáltam a Fővárosi Nagycirkusz zenei vezetőjével, Szakál Lászlóval is. Az adott népre jellemző művészeti tárgyakból, az őket ábrázoló festményekből, utcai fotókból is inspirációkat nyertem, hogy közelebb kerüljek a világukhoz.

Fejes Kitty, a Fővárosi Nagycirkusz Balettkarának vezetője és koreográfusa.

 Törekedtél rá, hogy autentikus mozdulatsorok jelenjenek meg a darabban?

A jelenlegi előadásunk elkészítésénél nem arra volt igény, hogy egy tánctörténeti utazást és egy nagyon pontos, archaikus kutatást tárjunk a nézők elé. Amikor a koreográfus együttműködik a rendezővel, átszűri a rendező koncepcióját a saját jelrendszerén, mozdulatanyagán, hogy aztán egy olyan produktum születhessen meg, ami képviseli a rendező fejében megszületett elképzelést, valamint közel áll a koreográfus lényéhez is.

A cirkuszi koreográfiák esetében a művészi koncepción kívül, különösen fontos szempont, hogy mihez készülnek a táncok, milyen jelleggel rendelkezik az a szám, amit felvezetünk a tánccal, milyen átszerelés történik közben, hiszen a manézs területének csak adott szakaszán mozoghatunk ezalatt, illetve, hogy az artistaszámok hosszát tekintve mennyi időt lehet a táncosok megmutatkozására szánni. Természetesen minden előadásra másképp készülnek a koreográfiák, minden alkalommal adódik valami teljesen új kihívás.

A sztyeppe illata előadásban két nagyobb táncot láthat a közönség. Egy mongol zenére készült, a mongol néptánc motívumait magán hordozó, modern táncot, és egy az azerbajdzsáni néptánc jellegzetességeit viselő, modern táncot. Szép visszaigazolás volt, amikor az azerbajdzsáni egyensúlyozó művész, Samir produkciójában megpillantottam az autentikus belépőjét, mert a mi azeri ihletésű táncszámunk jellegében igazán passzolt hozzá.

A Balettkar ezúttal hangszeres kíséretet is ad dobokkal. Hogy birkóztak meg a táncművészek az új kihívással?

Mindig nagyon izgalmas, amikor egy táncosnak zenélnie kell. Jó ritmusérzékük van, ezért könnyen elboldogultak a feladattal. Először meg kellett tanulniuk, hogy a dobverőt nem úgy kell fogni, mint egy fakanalat, valamint azt is, hol kell eltalálni a dobot, hogy a legjobb hangzást hozzák ki belőle. Ezt követően Szakál László és Duka Tibor zenész kollégánk segítségével elkezdtünk játszani a ritmusokkal és a ritmusképletekhez illeszkedő, látványos mozdulatokkal.

A Fővárosi Nagycirkusz Balettkara A sztyeppe illata című összművészeti előadásban
Fotó: Urbán Ádám

Mik a Balettkar tervei az elkövetkezendő hónapokban?

A táncosok folytatják a különböző cirkuszművészeti zsánerek gyakorlását a Művésztelepen. Azt szeretnénk elérni, hogy egyszerre többen tudjanak együttműködni egy-egy adott zsánerben, amit majd be tudnak mutatni a Fővárosi Nagycirkusz előadásaiban is.

Természetesen már most elkezdtem gondolkodni, hogy a következő szezon előadásába milyen különlegességeket tudnánk beemelni, amik már egy-egy izgalmasabb zsánerrel való kiegészítése a talajmunkának.

Ősszel indul a Budapest Kortárstánc Főiskolán a diplomát adó Színházi táncos és próbavezető szak cirkuszi táncos specializációval. Hogyan kapcsolódik ehhez a Fővárosi Nagycirkusz?

A pótfelvételi június 15-én lesz a Budapest Kortárstánc Főiskolán. A képzéshez kapcsolódóan július 7. és 9. között Horányban tartunk egy tábort, ahol rajtam és még két vendégtanáron kívül, három táncosunk is órát ad akrobatika, partnering és modern tréning témakörökben. A tábor lakói a táncművészet mellett kipróbálhatják azokat a cirkuszi eszközöket, amikkel később a képzésük során közelebbről is megismerkednek.

A Budapest Kortárstánc Főiskolán induló képzés szorosan kapcsolódik a Fővárosi Nagycirkuszhoz, ugyanis a Balettkarunk néhány tagja is óraadó lesz, valamint a diákok a gyakorlati idejüket más partnerintézmények mellett, nálunk, a cirkuszban töltik majd.

Kinek ajánlott a cirkuszi táncos képzés?

Akit vonz a cirkusz világa, és szeret táncolni, annak ez egy csodálatos lehetőség. Az artistaművészeket is várjuk a BA diplomát adó képzésre, ugyanis ez számukra is egy különleges esély, mivel ezen a szakon találkozik az artistaművészet a táncművészettel. Nem az a cél, hogy a hallgatók kifejezetten egyféle táncstílusra szakosodjanak, hanem hogy betekintést kapjanak a táncművészet változatos világába. Ennek köszönhetően a Budapest Kortárstánc Főiskolán végzett táncosok bárhol a világon, bármilyen koreográfussal és rendezővel fognak dolgozni, felismerik az adott műfajt és a műfaji sajátosságok ismeretében helyt tudnak majd állni.

 

Ezek szerint nem csak cirkuszokban tudnak majd elhelyezkedni a diplomás táncosok?

A célunk az, hogy legyen az cirkuszi vagy színházi előadás, esetleg televíziós show-műsor, a képzés végére a tanulók a tánc és az artista zsánerek terén is ugyanolyan magabiztossággal lépjenek majd a közönség elé. A hároméves képzés során számos műfajba belekóstolnak majd, például a show táncba, az afro táncba, a magyar néptáncba, a kortárs táncba a hip-hopba és még sorolhatnám. A tánc mellett pedig nagyon komoly szerepet kap az artista zsánerek tanulása is. Nem válik el élesen egymástól a két művészeti ág, ugyanis azt szeretnénk, hogy aki egyik pillanatban gyönyörűen táncol a talajon, a következőben a levegőben is szép kunsztokat tudjon bemutatni tissue-n vagy akár karikán. Az elképzelésünk szerint a cirkuszi táncos nemcsak a földön, hanem a föld fölött, a levegőben is táncol.

 

Szekáry Zsuzsanna

További híreink