Világszámokat mutatott be a Fővárosi Nagycirkusz az V. Budapesti Demográfiai Csúcson - A Fővárosi Nagycirkusz kiemel figyelmet szentel a családoknak
A cirkuszművészet az első dokumentált pillanatoktól fogva egy olyan művészeti ág, amely a családra épül: az artisták zárt világában a tudás szülőkről gyermekekre száll, az édesapák és édesanyák tanítgatják gyermekeiket a mesterségre és a művészetre, ők pedig egész életükben viszik tovább és fejlesztik ezt a tudást. A 21. századi cirkusz nem csak a szórakoztatásról szól, az egyes produkciók és műsorok egyre inkább mély lélektani történéseket, komoly társadalmi üzeneteket jelenítenek meg – a cirkuszművészet sajátos formanyelvén.
A Fővárosi Nagycirkusz különösen figyel a családokra: darabjaink egyszerre szólítják meg a közönség három-négy generációját, a kis unokáktól kezdve a kamaszokon és szülőkön át egészen a nagyszülőkig és szerencsés esetben dédszülőkig. telt házas műsorainkon leggyakrabban nagycsaládok vesznek részt, és a látottak közös családi élménnyé válnak – és sokszor utána esti meseként élnek tovább.
A műsorban fellépő artisták, az ukrán Svetlana Momot tanítványai, azeri Samir Abbasov és a mongol Les Étoiles des Mongolie kaucsuk-csapata igazán különleges produkciók, a maguk műfajában világszámok.
Ma 14 órakor ezeket a nívós produkciókat tekinthette meg a közönség az V. Budapesti Demográfiai Csúcs rendezvény részeként, a Vajdahunyad vára előtti szabadtéri színpadon.
Abbasov kristály-egyensúlyozó száma a koncentrációt, a szorgalmat és a magabiztosság könnyedségét jelenítette meg: olyan kecsességgel egyensúlyozta az egyre billenékenyebb tárgyakat a szájában tartott tőrön, ahogy mi visszük ki a konyhából a frissen elkészült levest a vendégeinknek. A Les Étoiles des Mongolie mongol népviseletben és zenére előadott, Nomade című produkciójában nemcsak a kézegyensúlyozás művészetét mutatták be vékony pálcákon, hanem a kezükön egyensúlyozva a lábbal nyilazást is – családias összhangban dolgoztak együtt, ezúttal is, szinte egyszerre dobbant a szívük is.
Az V. Budapesti Demográfiai Csúcs egyik legkülönlegesebb produkciójának fellépői az orosz-ukrán háború elől elmenekült kis artisták voltak.A Fővárosi Nagycirkusz mesél éve fogadta be őket, és majd másfél-száz társukat. Azóta együtt élünk, együtt tanulunk, együtt dolgozunk, ők pedig olyan példát mutatnak mindannyiunkban, hogy az élet nem áll meg akkor sem, amikor mindent – otthont, családot, iskolát, biztonságot – hátra kell hagynod. Ők még csak gyerekek, de az egymásra figyelésből, a csapatmunkából úgy mutatnak példát, hogy bármelyik felnőtt tanulhatna tőlük.