Zoli bohóc önéletrajza a cirkuszi könyvtár mesés karácsonyi ajándéka
Hőn áhított könyvritkasággal gyarapodott cirkuszi könyvtárunk gyűjteménye: Csepely Péter karácsonyi ajándékaként kaptuk meg Hirsch Zoltán artista, bohóc 1942-ben magánkiadásban megjelentetett Zoli: Kis ember nagy élete című önéletrajzát. A becses kötetet Fekete Péter főigazgató vette át, miközben közös beszélgetésben elevenedtek meg adományozónk hajdanvolt bábos-cirkuszos emlékei.
Az ajándékozó: Csepely Péter 1938-ban született Zircen. 1960-1974 között az Állami Bábszínház bábszínésze, 1980-ig a Magyar Rádió rendezőasszisztens-ügyelője volt, majd visszatérve a bábszínházi környezetbe, 1992-től a Budapest Bábszínház bábszínészeként, később, mint vezető ügyelő dolgozott. Bábszínészként főszerepelt többek között az Aladdin csodalámpája, A kacsalaki rejtély, a Jancsi és Juliska, a János vitéz című bábjátékokban, valamint szerepelt a Süsü, a sárkány című báb-musicalben is.
Az Állami Bábszínház 1968. március 24-én mutatta be Kormos István: Bohóc rókák és egyéb mókák című mesefüzérét. A bábjátékban Csepely Péter élő szereplőként alakította a mesét egybefűző bohóc szerepét. Csepely Péter az élő bohóc szerep megformálásához Kovács Gyulától (1920-1985), az Állami Bábszínház színész-rendezőjétől kapott szakmai segítséget.
Kovács Gyula Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész, aki egy időben „Cakkos” néven bohócként is dolgozott, jól ismerte a bohóc mesterséget és az arcfestés technikáját – utóbbit tanította is az artistaképzőben. Kovács Gyula tanította meg kollégáját a fehér poros arcfestésre, és adta neki Zoli bohóc önéletrajzát is azzal a céllal, hogy azt elolvasva a bohóc szerepre minél jobban fel tudjon készülni. A láthatóan sokak által olvasott, kézről-kézre adott könyvritkaság Csepely Péternek köszönhetően immár a cirkusz nyilvános könyvtárában bárki számára elérhető.
A könyv szerzője: Hirsch Zoltán, vagy ahogyan a maga korában mindenki ismerte: Zoli bohóc, magyar artista, 1885-ben született Dombóváron. Szegény, ötgyermekes zsidó kereskedő harmadik gyermeke volt, akit kiskorában hiába kezeltek angolkór és apró termete miatt. Törpenövésű maradt, ám a magyar cirkuszművészet egyik legnagyobb sztárja lett. A két világháború között híres cirkuszi társulatokban lépett fel és járta a világot, fellépett többek között Londonban, Párizsban, Szentpétervárott, és némafilmekben is szerepelt. A helyzetkomikum, a rögtönzés, a paródia mestere volt. Önéletrajzának rendkívüli értéke, hogy egyéni, fanyar humorú nézőpontból mutatja be a korabeli éjszakai életet, a bohóc mesterséget, és tárja az olvasó elé legszemélyesebb érzéseit.
„London nagy város, de az én méreteimhez képest nem kunszt nagy városnak lenni. Nem mehettem úgy az utcán, hogy minden lépésnél ne kelljen felnéznem… Különben ez a tragédiám. Én mindenkire mindig csak felnézek” – írta önéletrajzában. Hirsch Zoltán a magyar zsidótörvények következtében 1942-től már nem léphetett fel sehol, ekkor jelentette meg saját kiadásában a Zoli: Kis ember nagy élete című önéletrajzát, amit saját maga árult Budapest utcáin. Ebben a mindössze 160 oldalas könyvecskében Zoli felelevenítette kalandos életét, és minden példányát jókívánságaival dedikálta vásárlóinak. Hirsch Zoltánt 1944-ben tiltott könyvárusítás és a sárga csillag szabálytalanul kis mérete miatt elhurcolták, Auschwitzban vesztette életét – a legenda szerint még utolsó perceiben is gyerekeknek komédiázott.
Zoli önéletírása kifejezetten felnőtteknek szól, azonban könyve végén önálló fejezetet szentelt a gyerekeknek, akiket szívből szeretett, legszívesebben velük mókázott. A gyerekeknek szóló utolsó, rövid fejezetben Zoli többek között sajátos humorral érvel az édességevés ellenében a leves és spenótfőzelék evés mellett mindazoknak, akik nagyra szeretnének nőni… Zoli bohóc önéletírása hiteles és tiszta forrás egy rendkívüli ember és csodálatos artistaművész megismeréséhez.
A cirkuszkönyvtári példány egyedüli hiányossága a kitépett belső címlap, amelyen Zoli vásárlójának szánt dedikálása is szerepelt. Reméljük, valakinél ott lapul ez az árva lap, és egy elkövetkező karácsonyon visszakerülhet a könyvbe.
Szöveg: Joó Emese
Fotók: Fuszka Nikol