A cirkusz a megvalósuló csodák világa – Látássérült légtornász a porondon
Egy héten át volt társulatunk teljes értékű tagja Tóth Oszkár, az egyik legbátrabb látássérült kiskamasz. Gondos előkészületek után Oszkár levegőszámmal lépett fel december 18-i műsorunkban. Megható, igaz történet akaraterőről, bátorságról, szeretetről és összefogásról.
Trajkovics Gabriella nagy örömmel várta harmadik gyermekét Oszkárt, aki 2006-ban jött világra. Ám a tapasztalt édesanya hamar felismerte, hogy valami nem stimmel a kicsivel. Oszkár Microphthalmia-val született, melynek hatására egyik szemére teljesen vak, a másikkal pedig fénylátása van, ami azt jelenti, hogy érzékeli az árnyékokat, ami fontos fogódzkodó számára a tájékozódásban. Jelen pillanatban nem áll rendelkezésre olyan orvosi beavatkozás, amely javíthatna a látásán, de Oszkárt nem törte meg az állapota. Eleven, okos és érdeklődő kamasz, aki teljes életet él.
Tízéves volt, amikor egy gyermekműsorban szereplő, világbajnokságon is részt vett légtornász felkeltette az érdeklődését. Oszkár elhatározta, hogy ő is ki szeretné próbálni, de édesanyja attól tartott, hogy senki nem vállalná el egy látássérült gyermek oktatását a magasban. „Biztos voltam benne, hogy meg tudná tanulni, hiszen a látássérültek a szemüket leszámítva fizikailag és szellemileg is teljesen épek. Végül három évvel ezelőtt rátaláltunk a Commandarte cirkusz-színházi társulat stúdiójára, akik egy több alkalomból álló workshopot indítottak látássérültek számára. Nagy Zsuzsanna artistaművésszel azonnal egymásra hangolódtak, azóta is heti több alkalommal járunk hozzá edzésre” – mondja Gabriella. „A tissue-n kívül gurtnit is tanulok, de a gurtnit még csak fél éve kezdtem, az alapoknál járok. Egyelőre a tissue zsánert jobban kedvelem, mert a gurtnival történő gyakorlás az anyagából adódóan fájdalmas. Nehéz zsáner, alaposan megküzdök azért, hogy ebben is sikerélményem legyen” – mondja Oszkár, aki eleinte versenysportként tekintett a légtornára, majd a cirkuszművészet iránti rajongását az újcirkuszi élményei hozták meg. „Ez egy csodálatos műfaj, amiben az artisták nem csak, mint mutatvány vannak jelen, hanem a zenével, a tánccal és a színházzal összekapcsolódva gondolatokat, érzéseket, történeteket mesélnek el, miközben cirkuszszakmai szempontból is a legmagasabb szintet hozzák” – mondja Oszkár lelkesen.
A bátor artistanövendék a közmédia Jónak lenni jó! programja által került kapcsolatba a Fővárosi Nagycirkusz társulatával. Eleinte a Melyiket a 9 közül? előadásunkon a közönség soraiban foglalt volna helyet, ám úgy döntöttünk, lehetőséget adunk, hogy valóra válthassa az álmait. „A Fővárosi Nagycirkusz kiemelt feladatának tekinti az esélyegyenlőség megteremtését. Ezért kísérleteztük ki évekkel ezelőtt a cirkuszok közül a világon elsőként az audionarrációs előadásainkat, amelyeket taktilis (tapintás útján) történő kulisszajárás előz meg. A látássérült emberek társadalmunk egyenlő tagjai, akiket ugyan úgy megilletnek az alapvető emberi jogok és a magas szintű kikapcsolódás. Oszkár egy nagyszerű srác, aki mindannyiunk számára jó példát mutat a bátorságával, elszántságával és kitartásával. Örömmel segítünk az álmai elérésében” – mondta Fekete Péter főigazgató.
Oszkár édesanyjával és trénerével egy héten át, minden szabadidejüket a Fővárosi Nagycirkuszban töltötték. A 16 éves légtornász megismerkedett a társulat tagjaival, a fellépő művészekkel, az általuk használt rekvizitekkel, részt vett egy audionarrált előadáson és a próbákon is. „Óriási élmény ez az egész, alig akarom elhinni! Azáltal, hogy belülről megismerhettem a munkafolyamatokat és a cirkusz világát, még jobban, sőt menthetetlenül beleszerettem! Mondtam is édesanyámnak, hogy legszívesebben beköltöznék a cirkuszba. Álmaimban sem mertem arra gondolni, hogy ilyen hamar felléphetek egy cirkuszi előadásban. Úgy voltam vele, hogy nagy küzdelmek árán, évek múlva lesz egy saját számom, amivel majd cirkuszban is felléphetek, ami még nagyon távoli cél. De a Fővárosi Nagycirkuszban ezek szerint valamit látnak bennem, amit én magamban még nem. Nagyon örülök, hogy megadták nekem ezt a lehetőséget” – mondja lelkendezve Oszkár, aki évek óta integrált iskolában tanul. Édesanyja, Gabriella azért vette ki a gyermekét a vakok iskolájából, hogy Oszkár még önállóbb életet tudjon élni. „Gyermekként is hagyni kell, hogy sok mindent kipróbáljanak. Természetesen féltem őt, és amikor majd egyedül fog elmenni otthonról, halálra fogom magam izgulni, de muszáj hagyni, hogy önállóan éljen. A vak és látássérült emberek szinte láthatatlanok a társadalom számára. Annyi mindenre képesek, mégis az él a legtöbb ember fejében, ha valaki nem lát, akkor fizikailag és szellemileg sem ép, ezért tudomást sem akarnak róluk venni. Pedig itt vannak és elképesztően értékes emberek” – mutat rá a társadalmi problémára Gabriella.
Oszkár óriási sikert aratott a Melyiket a 9 közül? előadásunkban tissue produkciójával. Ám az általa nyújtott élménynél jóval többel ajándékozta meg a közönséget: bebizonyította a világnak, hogy a látássérültek is egyenrangú társaink, akik elszántságukkal, tehetségükkel, bátorságukkal bármit elérhetnek, ha segítő kezet és lehetőséget adunk nekik.
Szekáry Zsuzsanna