Egy cirkuszrajongó, a rosszfiú szerepében – Interjú Faragó András színművésszel
SzekaryZsuzsanna07Milyen volt évtizedekkel ezelőtt a falusi emberek és az utazócirkuszok kapcsolata? Milyen kihívásokkal szembesül egy színművész a Fővárosi Nagycirkuszban? Miben különböznek a cirkuszi és a színházi társulatok? Mi a vonzó a negatív karakterekben? Faragó András színművésszel, a Melyiket a 9 közül? darab Szomszédjával beszélgettünk.
Cirkuszrajongó hírében állsz, mi a legkedvesebb cirkuszi élményed?
Falun nevelkedtem, mindig hatalmas ünnep volt, amikor megérkezett egy utazócirkusz. Amíg a cirkusz a településen maradt, az artista gyerekekkel együtt tanultunk az iskolában. Mi gyerekek, folyton a cirkusz körül nyüzsögtünk. Akkoriban még nem volt mindenhol kiépítve a vezetékes vízhálózat, ezért a kútról hoztunk inni az állatoknak, amiért cserébe cirkuszjegyet kaptunk. Máskor tíz cső kukoricával váltottuk meg a belépőnket. Egy kis munkáért cserébe csodálatos élményekben volt részünk. Először egy osztálykirándulás alkalmával voltam a Fővárosi Nagycirkuszban, teljesen elvarázsolt a milliő. Felnőttként sem tudtam elszakadni a televíziótól, ha cirkuszi közvetítés ment.
Színművészként teljesen más térhez és közeghez vagy szokva. Mi volt az első gondolatod, amikor megkerestek a Fővárosi Nagycirkusztól a Szomszéd szerepajánlatával?
Először nem tudtam, hogy milyen formában fog megvalósulni Jókai története cirkuszi körülmények között, de azzal tisztában voltam, hogy Fekete Péter nem először vegyítené a cirkuszt a színházzal. Jászai Mari-díjas rendezőként és a Fővárosi Nagycirkusz igazgatójaként komoly múlttal és tapasztalattal rendelkezik mindkét művészeti ág terén, ezért egy cseppet sem aggódtam. Sőt, feldobott, hogy egy ilyen izgalmas alkotómunka részese lehetek!
Kihívást jelent számodra a Fővárosi Nagycirkuszban játszani?
Szerintem mindenki számára kihívás a ligeti porondon fellépni. Az artisták élete egymás, és a műszaki személyzet kezében van. Nekem is van két izgalmas megmozdulásom: egy csapóhídon kell megjelennem, amit a porondosok tartanak kötélen, én pedig kibiztosítom. Egy másik jelenetben pedig egy hidraulikus emelőn, a nézőtérnél emelkedem a magasba. A Fővárosi Nagycirkuszban nem a megszokott közönség és színészkapcsolat jön létre, sokkal közelebb vagyunk egymáshoz. Ráadásul a porond köralakú mivoltából adódóan egy teljesen más közegbe próbáljuk beleilleszteni a színházi tapasztalatainkat.
Nagyszerű élmény fellépni a Fővárosi Nagycirkuszban, bepillantani a kulisszák mögé és feltöltődni ebben az izgalmas közegben. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat fóti Lovasterápiás és Oktató Központjában is dolgozom, ahol a gyermekek mellett állatokkal foglalkozom, így a cirkuszban érezhető szagok sem zavarnak.
Faragó András és Dancs János a Melyiket a 9 közül? előadás próbaidőszakában Fotó: Urbán Ádám
Mi a véleményed a művészetek összeházasításáról? Mi lehet az oka a gyümölcsöző együttműködésüknek?
A színház és a cirkuszművészet gyökerei az ókorból erednek, majd elváltak egymástól, most pedig újra keresztezik egymást. Együtt többé válnak, tökéletesen kiegészítik egymást, mert mindkét művészeti ág a látványos, az érzelmekre és a gondolatokra hat.
Miben különbözik egy színházi társulat és miben a cirkuszi?
A Fővárosi Nagycirkuszban nagyszerű a hangulat, az egész társulat a takarítószemélyzettől a főigazgatóig együtt lélegzik, ez egy hihetetlenül összetartó és összehangolt csapat. Ez sajnos már egyre ritkább a színházi közegben. Felgyorsult a világ, mindenki rohan a maga dolga után, és Budapesten ez a fajta műhelymunka, a szoros együttműködés és közös alkotás, mint amit a Fővárosi Nagycirkuszban tapasztaltam, sajnos egyre inkább háttérbe szorul a színházaknál. Igaz, hogy a cirkuszban másképp nem is menne, hiszen mint már említettem, mindenki egymásra van utalva és úgy is meg kell érteniük egymást, ha nem egy nyelvet beszélnek. Biztosan tudom, hogy a közönség is érzi az előadás első pillanatától, ha egy társulat jól működik.
Egy korábbi interjúdban említetted, hogy szeretsz negatív karaktereket megformálni. Miért?
Szerintem sokkal színesebb egyéniségek. A gyerekek számára is érdekesebb figura a gonosz mostoha vagy a sárkány, akiktől tartanak egy kicsit, mégis látni akarják. A felnőttek is drukkolnak a Robin Hood és Rózsa Sándor-típusú, csibész karaktereknek. A nem velejéig romlott antihősökben van valami vonzó és izgalmas, ezért szeretem megformálni őket. Az első felvonást követő szünet végén elfoglalom a helyemet a nézőtéren felállított hidraulikus emelőben. A gyerekek mindig integetnek, nem rémülnek meg tőlem, volt, aki varázsló bácsinak hívott.
Faragó András a Melyiket a 9 közül? összművészeti előadásban
Fotó: Urbán Ádám
Melyik a kedvenc jeleneted, a Melyiket a 9 közül? darabból?
Nehéz kérdés, mert a teljes előadást imádom az elejétől a végéig. De ha egy jelenetet kell kiemelnem, akkor a második felvonás nyitánya a kedvencem. A János mestert alakító Szomor Györggyel a porond átellenes részén a hidraulikus emelőkön állva a magasba emelkedünk és egy duettben csatázunk. A darab többi dalához hasonlóan ez is zseniálisan sikerült, hála Szakál László zenekarvezető-zeneszerzőnek és Pál Dániel Levente dramaturgnak. A Gazdagság jelenethez hasonlóan, miközben mi fent éneklünk, rengeteg izgalmas dolog történik a porondon.
Számodra mi a darab legfőbb üzenete?
A Szomszéd szerepében azt képviselem, hogy a pénz és a hatalom a legfontosabb a világon, de a karakter végül elbukik. Nem csak karácsony környékén, hanem egész évben a szeretetről kellene szólnia az életünknek. Ez egy olyan mondanivaló, amit nem árt minél fiatalabb korban beleplántálni a gyerekekbe. Nem a félmilliós telefon a fontos, hanem az, hogy békességben együtt legyünk és akár énekeljünk. Jókai novellája időtálló, örökérvényű mondanivalóját sikerült egy látványos köntösbe öltöztetni, amely minden korosztály számára maradandó élményt nyújt.
Szekáry Zsuzsanna
