Ruhákkal üzenni – Interjú Rátkai Erzsébet jelmeztervezővel

A Jászai Mari-díjas, érdemes művész Rátkai Erzsébet magyar iparművész, színházi látvány-, díszlet- és jelmeztervező munkája nyomán születtek meg a Fővárosi Nagycirkusz Melyiket a 9 közül? című darabjának kosztümjei. Az elismert szakemberrel az alkotási folyamatokról, a cirkuszban szerzett életre szóló élményeiről és az előadás üzeneteiről beszélgettünk.

A középfokú tanulmányait szobrászként végezte, végül milyen indíttatásból lett jelmeztervező?

Már nagyon fiatalon tudtam, hogy színházban szeretnék dolgozni és ruhákkal foglalkozni. Középfokú oktatásban akkoriban nem volt textil szak, ezért választottam a szobrászatot, ami ugródeszkaként szolgált az érettségi után a pozsonyi Zene- és Színházművészeti Akadémia Színházművészeti Karának UNESCO által támogatott Díszlet és Jelmeztervezési Szakára. Nem bántam meg, hogy szobrászatot is tanultam, mert fejlesztette a formák iránti érzékemet és innen ered, hogy a ruhákat kicsit szoborként kezelem.

Rátkai Erzsébet Jászai Mari-díjas, érdemes művész különleges kosztümöket tervezett a Melyiket a 9 közül? előadáshoz

Jelmeztervezői szempontból milyen kihívásokkal szembesült a Fővárosi Nagycirkuszban?

A cirkusz teljesen más világ, mint a színház. A színházakban előbb kezdődnek el a próbafolyamatok és a jelmeztervezésre is több idő jut. A cirkuszokhoz sok esetben az utolsó pillanatban érkeznek meg az artisták, lehet, hogy nem is azok a művészek jönnek, akikre eredetileg terveztem a kosztümöket. De ez a Fővárosi Nagycirkuszban senkinek nem okozott különösebb stresszt, mindenki higgadtan tette a dolgát. Úgy gondolom, hogy ennek a nyugalomnak az lehet az egyik oka, hogy a stáb megbízik Fekete Péter főigazgatóban, aki egy komoly tekintély a cirkuszi és a színházi életben is. A Melyiket a 9 közül? darab előkészületei során folyamatosan résen kellett lennem és azonnal reagálni az új információkra. Ez a pörgés a cirkusz velejárója, én is hamar hozzászoktam.

Honnan merítette az ihletet János mester és a gyermekei jelmezeihez? Elnézve a kosztümök színvilágát, a francia impresszionisták festményei jutnak az eszembe.

Valóban ők adták az ihletet. Amikor a Jászai Mari-díjas Fekete Péter eldöntötte, hogy Jókai novelláját viszi porondra, ki akarta tágítani, hogy ne csak a szegénység és a gazdagság közötti feszültségről szóljon. Rá akart mutatni, hogy az embereket olyan komoly erők és rossz befolyások fenyegetik, amikkel szemben csak az összetartás, a józan ész, a természetesség és a normalitás maradt. János mester és gyermekei egy egységet alkotnak, tehát a jelmezeiknek hasonlóknak kell lenniük. Először a szivárvány illékony csodáját szerettem volna megjeleníteni, de azonnal el is vetettem, mert elcsépeltté vált. A következő gondolatom Monet plein air festményei voltak, amik jó hangulatot és életigenlést árasztanak magukból. A rét szabadsága, a virágok közt szaladgáló gyerekek, a derű tökéletesen illik egy vidám gyerekcsapathoz. A pamutvászonból készült, strapabíró ruhák szabásukat tekintve az angol gyerekruhákra hajaznak. A nagy méretük nem csak a mai fiatalok divatját követi, hanem azt is sejteti, hogy egyikükről öröklődik a másikukra. János mester ruhájának kicsit eltér a színe, ő közelebb áll a fölszínekhez, de nem bontja meg az egységet. A tervezéskor fontos szempont volt, hogy erőt sugározzanak a ruhák. Amikor együtt van a család a manézsban, semmilyen külső erő nem tudja szétválasztani őket.

A kosztümök önmagukban is fontos jelentéssel bírnak
Fotó: Urbán Ádám

A darab egyik technikai újításaként az angyalok a kupolából, forgó londzsokon ereszkednek le. Az ő ruhájuknál mi volt a legfontosabb szempont?

Ha baj van, mindig az égre nézünk, fentről várjuk a csodát. Az ég a világmindenség, ahonnan a segítséget várjuk. Ezért az Ukrajnából menekült artistaművészek ruhája az eget jeleníti meg. Ki kellett kísérleteznünk, hogy milyen hosszú lehet az anyag és megfelelően tudjanak benne mozogni. Az ukrán lányok rendkívül készségesek voltak és a rendező is türelmes volt, adott időt a kísérletezésre. Ez az előadás kiváló példa rá, ha az alkotók bizalommal vannak egymás felé, akkor csodák születnek.

Egészen különleges atmoszféra uralkodik a Fővárosi Nagycirkuszban, aminek köszönhetően élmény volt az alkotás. A darab egyben válasz az orosz-ukrán háborúra, mert a Fővárosi Nagycirkuszban békében dolgoznak együtt az orosz és az ukrán artistaművészek. Megható volt látni, hogyan tanították, segítették egymást a manézsban a próbák alatt is. Amikor a szomszédunkban háború dúl, ahol nem számít az emberélet, a Fővárosi Nagycirkuszban érezhető volt, hogy az emberek közösen akarnak alkotni és sikereket elérni. Ezért ennek az előadásnak az egyik legfontosabb üzenete a béke.

A kupolából leereszkedő angyalok
Fotó: Urbán Ádám

Igazán impozánsra sikerültek a tánckaron látható pávakosztümök. Miért ezt a gyönyörű díszmadarat személyesítik meg?

Az volt a feladat, hogy a rossz erőkhöz kapcsolódjon egy dekoratív társaság. Ugyanis a rossz mindig különféle tetszetős formákban bűvöli el az embereket, akik ettől elveszítik a tisztánlátásukat és képesek akár mindent feladni. A pávák a gazdagságot és a csillogást jelképezik, ezért a madarak formáját, osztottságát és eleganciáját ültettük át az emberi testre. A kosztümöknek nagyon mutatósnak kellett lenniük, ezért úgy gondoltam, hogy az 1880-as időszakhoz nyúlok vissza, amikor megjelent a revü műfaj. Természetesen előre megfestettem a terveket, de élőben is látni kell, hogyan valósulnak meg a különböző anyagokból. A méteráru nagykerben kiválasztottam a csillogó textileket, majd először próbababákra tűztem fel a különféle anyagokat, így lassan körvonalazódott a végeredmény. Viszont a nyers ruhapróba igazolja vissza a terveket, amikor látjuk, hogyan tudnak mozogni bennük és hogy állnak a művészeken a kosztümök. A pávák megjelenítésében is rengeteget segített a Fővárosi Nagycirkusz jelmeztára, élükön Martonosi Attilával, aki óriási kreativitással és anyagismerettel rendelkezik. Attilában egy igazán komoly munkatársat ismertem meg, akivel olyan gördülékenyen tudtunk együtt dolgozni, mintha ezer éve ismernénk egymást.

A Fővárosi Nagycirkusz tánckara világ- és Európa bajnok művészekből áll, a hölgyek Rátkai Erzsébet páva kosztümjeit viselik az előadás alatt
Fotó: Urbán Ádám

Összességében milyen élményekkel gazdagodott a Fővárosi Nagycirkuszban végzett munkája során?

Óriási élmény volt egy ilyen remek és profi stábbal dolgozni, hálás vagyok, hogy a cirkuszban is kipróbálhattam magam. Rengeteg új dolgot adott nekem érzelmileg, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy jól végezzem a munkámat és át tudjam adni a tudásomat a következő nemzedéknek a felsőoktatásban.

Kizárólag pozitív visszajelzéseket hallottam a Melyiket a 9 közül? darabról, szájról szájra terjed a híre, nagyon szereti a közönség, mert minden generációt megszólít a művészetek varázslatos nyelvén. Különösen ebben a nehéz időszakban, jóleső érzés átélni az előadás által közvetített üzeneteket. A darabnak több katartikus pillanata is van, ezért mindenkinek jószívvel ajánlom a megtekintését.

 

Szekáry Zsuzsanna

További híreink

 

 

    Skip to content

    Send this to a friend